Szilveszter

Az utcán árad óriás tömeg,

zsongó kavalkád, papírharsonák,

konfettiesõ, nyüzsgõ maszkabál.

A téli éjjel metszõen hideg.

Ünneplés ez vagy vidám búcsúzás?

Elmúlt egy év, sok elvetélt remény

számadást kér, s az új ígéretén

a holnap talán tényleg végre más.

Az óra jár, a pillanat közelg,

mi múlt s jövõ közt híd, kötõ-kapocs.

Harang hallik, s víg pezsgõdurrogás.

Egy pillanat a volt és lesz között

a van, csupán egy kés-keskeny csapás.

Ártatlanság köntösében...

Ártatlanság köntösében
A szép új esztendõ
Eljött, s kínáló kezében
Van kupája kettõ.
Egyik a baj, aggodalom
Fanyar ürmösével,
Másik teljes a boldogság
Édes örömével.
E kettõbõl úgy keverjen,
Az új év, magának,
Édes Bácsi, hogy örüljön
Legjobb italának.
Az üröm az örömek közt
Csak annyi lehessen,
Hogy az édes a kesertõl
Még jobb ízt vehessen.
Ezt kívánja a kis Gili
Nem zöld águ fáról,
Hanem jó meleg szobának
Közepe tájáról.
S marad kicsin szolgálója
Ápoló kegyének.
Tartsa meg õt továbbra is
Gondja gyermekének.
Vörösmarty Mihály



Csendes pohárköszöntõ újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre.

December 31 az esztendõ utolsó napja. Összefonódik az év­kezdet ünnepével, az újévvel, amely Julius Caesar naptárreformja után került január 1-jére, általánossá pedig csak a Gergely-naptár bevezetésével (1582) vált. A keresztény egyház erre az idõpontra a circumcisio (Jézus körülmetélé­se) ünnepét tette.

A szilveszteri-újévi hiedelmek és szokások a karácsonyi hagyományokhoz, rítusokhoz is kapcsolódnak.


A szilveszteri ételfogyasztási szokások máig hordozzák a bõségvarázsoló mágia elemeit.

Fehér csend

Karácsony éjszaka fehér a csend,
Aprócska csillagok fénye üzen,
Szûzies tájban ha roppan a hó,
Álmodni hív a habtakaró.

Mézszínûn lángoló gyertyavilág,
Szógyöngyként perdülõ hálaimák,
Kérésre kulcsoltan megannyi kéz,
Távoli ablakok õrtüze ég...

Olvadón enyhül a sok gyötrelem,
Szökkenve röppen a torz félelem...
Arcokra ragyogó viaszparázs,
Hajnalig tartó éji varázs.
Varga Nóra



A kis fenyõfa álma...

"S azóta minden esztendõnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért õsszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel késõbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendõ alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévõ jó miatt a bennük lévõ rosszat."
Wass Albert



A karácsonyi csillag

Decemberi fényességben,
szép karácsony estéjében
csillag-gyermek könnye hullik,
rossz kedve tán el sem múlik.
Decemberi fényességben.
Szép karácsony estéjében.

Fény-nagyapó vigasztalja,
ám szavait meg sem hallja!
-Jó nagyapó, Fény-nagyapó!
Csillagfényben fürdik a tó,
karácsonyfák fénye játszik,
csak egy házban fény nem látszik.

Erdõ szélén, szegény portán,
karácsonyfa búsul árván:
nincsen dísze, semmi éke,
nincsen néki fényessége!
Karácsonyi csillag lennék!
Fény-nagyapó, Földre mennék!

- Égbõl szakad akkor léted,
elveszted a Mindenséget!
Hogyha egyszer innen elmész,
te is tudod, vissza nem térsz!
Örök parancs: mehetsz önként,
ülnek rajtad égi törvényt:

számûznek a földi létbe,
fényed vesztõ ember-éjbe,
számûzötten, földi létben,
csupán egyszer, minden évben,
felragyoghatsz csoda-fényben,
karácsonyi csendes éjben!

- Jó nagyapó, engedj engem
lenn a Földön csillag lennem!
Felszikrázom minden évben,
karácsonyi fényességben.
Nem bánom a csillag-csendet,
ne ejts értem többé könnyet!

Fény-nagyapó, Isten veled,
kis unokád mindig szeret!
Mégis, mégis el kell mennem,
öröm-fényem messze vinnem!
-A jóságod áldjon téged,
legyen boldog földi léted!

...és a csillag Földre szállott,
erdõ szélén kis ház állott...
Nyílt az ablak, mintha szólna
karácsonyi csengõszóra...
Karácsonyfa legtetején
ott ült már a csillag-legény.

Eztán mit tett, én nem tudom,
ám azt néked elárulom,
hogy az üres kicsi fácska,
karácsonynak szép zöld ága
sok-sok dísszel telt meg nyomban,
még abban a minutumban.

A fa alatt?

A szenteste története


- Papa, papa, ugye elmeséled megint, hogy is volt azon a szentestén? - A kis Bori rövidszoknyás forgószélként rohant át a tágas lakószobán, és átölelte az apját, aki éppen az utolsó csillagszórókat tekerte rá az embermagasságú fenyõ legfelsõbb ágára.

- Naná, hogy elmondja - kiabálta Feri, aki alig maradt el húga mögött. Õ már persze méltóságán alulinak tartotta volna, hogy átölelje apját. - Ugye elmondod, apu?

C:\Documents and Settings\Farkas Gyuláné\Dokumentumok\Érdekességek Marika\Ady_Endre_Karácsony.pps

A tél keze


A tél keze nézd nyúl felénk,
átlopódzott lassan elénk.
Az ujjai, kék jégcsapok,
sóhajai kemény fagyok.

Zúzmarát rak csupasz ágra,
deret szór fûre, virágra.
Így díszíti fel a határt,
cirógat sok fázós madárt.

Belenyúl a mély zsebébe,
hópelyheknek özönébe.
Hull az égbõl, reánk hinti,
Katalint is felköszönti.

Csendes éj, mily áhítatos,
léptem puha hóra tapos.
Szállingóznak a hópihék,
kis zsoltárok, fehér igék.

Ez Karácsony hava már

Ez Karácsony hava már,
az idõknek nagy kereke duhog
s ím a lélek kapuján át
angyalszárny suhog.

Fenyõillat és béke-
a csodára várunk itt benn,
gyermekként remélve
hozzánk hajol hófehérbe

S küld az Úr jeleket,
ragyog, mint ama csillag!
szívetekhez elvezet

a mindent legyõzõ szeretet,
és lábatok elé rak
tömjént, mirhát, aranyat
Zay Ignác



Szórom a mákot


Luca, Luca széke
elkészül-e végre?
Édesapám faragja,
kész már minden darabja.

Össze kéne rakni!
Minek még faragni?
Türelmetlen gyermekek
várják már az ünnepet.

Karácsonykor éjjel
félve nézek széjjel.
Szórom, szórom a mákot,
nagyon-nagyon vigyázok.

Éjfélkor felcsendül,
hálaének zendül.
Minden hívõ énekel,
szentmisével ünnepel.

Felállok a székre,
Luca, Luca-székre.
Templomajtók nyíljatok!
Boszorkányok fussatok!
Tóthárpád Ferenc



Angyalokra várva...

,,Valamikor régen
ünnep éjszakáján
kis fenyõág mellett
angyalokra vártam.

Kis fenyõgally mellett
vén tanyasi házban
ültem Anyám mellett
angyalváró lázban...

Óh!

Karácsonyi óhaj

Mikor karácsonykor a fenyõre nézek,
Szívem táján sok-sok furcsaságot érzek.
Egyszerre van jelen szomorúság, bánat,
Mert nem köszönthetem édesanyámat.
Szánalom azokért, akik az utcán laknak,
Mert Õk szeretetet senkitõl sem kapnak,
Megnyugvás, hogyha a családomra nézek,
Hála a jó sorsnak, hogy Õk velem élnek!

Köszönet, mert sok szép ajándékot kaptam,
és hatalmas öröm, hogy én is adhattam!
És elgondolkodom.

Kotyoló

,,Luca, Luca, kity-koty,
tojjonak a tiktyok!"
A kamrája tele legyen,
üres hasa sose legyen
a gazdának itt!

,,Luca, Luca, kity-koty!"
Hogy a holnap mit hoz?
Dúskálnak majd a gyermekek.
Szórja csak rá a szemeket
a fejükre most!

,,Luca, Luca, kity-koty,
tojjanak a tiktyok!"
Szalmájából ugyan loptunk,
az adósa nem maradtunk,
Isten áldja meg...!
Tóthárpád Ferenc



Lucának névnapjára

December rideg, hideg,
Luca felpezsdíti.

Madarak

Hogy lármáznak! milyen szemtelenek!
Tetszenek és megszégyenítenek
s úgy magyarázzák az igazukat,
hogy meg kell értenem a szavukat,
madár szavukat, hogy ez nem elég
és adjak, még, és még, és újra még.

Mit tehetek? Nevetek és adok,
szalonnabõrt, kölest és tökmagot,
ami akad... Míg kint teszek-veszek,
messzirõl lesik az erkélyemet,
s alig jövök be, tollas seregük
rögtön itt van, itt röpdös mindenütt.

Én meg elnézem az üvegen át
a szárnyas éhség fázó csapatát,
a nyüzsgõ hadat, a verebekét,
s a gyáva rigót, ijedt cinegét,
nézem õket s szégyellem magamat:
könnyû szeretni a madarakat!

Könnyû bizony...

Régen a karácsony elképzelhetetlen lett volna az ünnephez kapcsolódó kedves szokások nélkül. Az elmúlt évtizedekben kissé elhalványult ezen szokások jelentõsége.. Mindezekbõl mára hagyományörzõ szándékkal felelevenített kedves emlékek maradtak. A karácsony azonban sokaknak ma is a legmeghittebb, szent ünnep, amely nem lehet teljes a templomi szertartások és szokások nélkül.

A karácsonyi asztal néphagyományaiban fontos szerepet játszott az ünnepkör.

A karácsony szó eredete

Nem egyértelmû, honnan ered az ünnep elnevezése. A karácsony magyar nevérõl sokáig az volt a hiedelem, hogy a latin incarnatio = megtestesülés, szóból származik. Ám a nyelvtörténeti kutatás kimutatta, hogy nagy valószínûséggel a szláv kracsun = téli napforduló az alapszava és annak örömére, az azt megelõzõ várakozásra utal. A latin neve: dies natalis Domini (az Úr születésnapja). Német neve Weihnachten (szent éjszakák) szintén a téli napforduló ünneplését õrzi.

Karácsonykor fenyõt vásárolunk, és díszeket akasztunk rá.

Karácsony elõtt


Olvad az elsõ hó, csupa sár minden,
A szánkó is még a padláson pihen,
De a téren reggeltõl fenyõfa áll
És minden ága csillogó díszre vár.
Az ablakokban este gyertyák égnek,
S az emberek szemében titkos fények.
Szájukon mosoly, kezükben csomagok,
Emlékeik közt régi karácsonyok.
A faluban száncsengõ hangja szálldos
És megszaporodtak a Mikulások,
A gyerekek is most egy kicsit jobbak
És aranyos-furcsa leveleket írnak.
Karácsony jön és bekopog csendesen,
Varázsától megváltozunk hirtelen
S olvadhat az elsõ hó, minden csupa sár,
A szeretet mostmár a szívekben jár.
Andók Veronika



Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyõje
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetrõl, békességrõl
Mesél e szép ünnepen
Tordai Jolán



Van nekem egy kívánságom...

Mikulás vagy Télapó?

A pontos kérdés így hangzik: Miklós-nap, Mikulás vagy Télapó? Két ünnep, három név, és számos téves elképzelés az ünneppel kapcsolatban.

Miklós-nap

A hagyományos ünneplés a városokban és a falvakban az álarcos, jelmezes játék (alakoskodás) volt Miklós-napon, amely nyugatról érkezett Magyarországra. Nem ismert, hogy a népszokást mikor került pontosan Magyarországra, a 18. század végén megjelent tiltás árulkodik elõször jelenlétérõl.

December 6 - Miklós napja Mikulás ünnepe. Ezen a napon a gyerekek szépen kitisztított cipõjükbe ajándékot kapnak. A jó gyerekek narancsot, diót, csokoládét, a "rosszak" krampuszt és virgácsot. De vajon honnan ered ez a bájos ünnep?



Sokan nem is tudják már, honnan ered a Mikulás. Felnõtt fejjel már csak arra emlékszünk, milyen érzés volt várni rá, majd örömmel meglesni, mit tett az olyan nagy gonddal kifényesített csizmába.

Mikulás valójában szent Miklós püspök volt, egy igazi szakállas öregember, aki életét a jócselekedeteknek szánta.

Szent Borbála (idegen nyelveken Barbara) ünnepe már a második adventi hétre, december 4-re esik. A legenda szerint Kisázsiában élt és kereszténységéért lefejezték Szent-Borbálát. Hajdan a lányok pártfogójuknak tekintették, ezen a napon a cseresznyefa ágát vízbe tették, az ha karácsonyra kivirágzott, az házasságot jelentett. Délnyugat-Magyarországon e napon tilos volt mindenféle n?i munka. Egyes helyeken a férfi vendég nem volt szívesen látott, mert elvitte a ház szerencséjét.

Barbara a bányászatnak, a jó halálnak, és sok városnak védõszentje. Jelképe a három ablakú torony, mely a Szentháromságra utal, a kehely, a pálmaág, melyet Krisztustól kap szüzessége jelképeként.