"Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját, sok nép városait s eszejárását kitanulta, s tengeren is sok erõs gyötrelmet tûrt a szivében, menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét."

Az Odüsszeia kezdõ hexameterjei bizonyára ismerõsek, de nemcsak ez az idézet emlékeztethet Homéroszra, hanem nagyhírû fordítója, Devecseri Gábor is, akinek neve mára már teljesen összeforrt az antik irodalommal.

Budapest, 1917.

Szeretet... Mi is a szeretet? Érzelem...? De valóban érzelem? Ennél több...
A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés.
A szeretet mindig a másik emberért létezik.
Nem azért szereti a másik embert, mert viszont-szeretetet vár.
Örül a viszontszeretetnek, de nem azért szeret, hogy õt szeressék.
A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére,
már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret,
és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret.
Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok.

Hiszek a szeretetben

Fehér szobánkban napsugarak járnak.
Kék öszi ég, nincs rajt egy kósza felleg.
Szívemben boldog, halk dallamok kelnek:
Hiszek a szeretetben.

Valamit kérve kértem, várva vártam,
s úgy tusakodtam a keserü "nem"-mel.
Most bízom, s várok békén, türelemmel.
Hiszek a szeretetben.

Hiszek benne, ha nem látom, ha látom,
Hiszek, ha ád és hogyha "nem"-mel éget.
Nem ismerek mélységesebb mélységet.
Hiszek a szeretetben.

Tudom, hogy enyém.

Egy barátomtól hallottam ezt a kis történetet:

"Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabadítsa magát a bábból, segíteni akart neki, nagyon gyengéden kitágította a szálakat kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibujt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni. Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez az, hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerõsödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük.

VÁRNAI ZSENI:Száguldó idõ

Azt mondják, hogy a szív égõ sebére
legjobb gyógyszer
a száguldó idõ!
Én elhiszem,
de egyre inkább érzem,
hogy az a sebhely
mind nagyobbra nõ.

Talán azért, mert nem tudok feledni,
nem is akarok,
hadd fájjon, ami fáj!
Csak hulljon könnyem
a könnyek tengerébe,
s fölötte én
mint sikongó sirály

keringjek, míg majd utolér a sorsom:
nyílvesszõ, ólom,
bármi, ami öl...
s nem lesz többé,
mi fájni tudna bennem:
se szív, sem emlék,
ami meggyötör,
ami összetör!

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.

Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien elõkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.

Mielõtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Õ megkérdezte:

-Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?

1. Csak ma boldog leszek. Hiszem, hogy Lincolnnak igaza volt: ?a legtöbb ember olyan boldog, amennyire elhatározza magát, hogy az legyen?. A boldogság belülrõl jön, nem külsõségektõl függ.

2. Csak ma megpróbálok alkalmazkodni az adott helyzethez, és nem vágyaimhoz igazítani mindent. Úgy veszem családomat, üzleti ügyeimet és szerencsémet, ahogy jön, és én alkalmazkodok hozzájuk.

3. Csak ma törõdni fogok testemmel

Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta.

A gõgös pillangó

Egyszer egy pillangó nem gondolta végig,
hogy nem oly egyszerû repülni az égig.
Dalos pacsirtának a jó kedvét elvette,
s a Törékeny kis fecskét õ biz kinevette.
Nektek az elég, ha látjátok a napot?
Én látni fogom az összes csillagot!
Nekiveselkedett, s csapdosta szárnyait,
hogy valóra váltsa esztelen álmait.
Olyan gyorsan repült, ahogyan csak tudott,
s a földtõl távolodva egyre feljebb jutott.
Gõgös pillantással a rétre letekintett,
s elkacagva magát a világra legyintett.

Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat. A beszélgetés hamar panaszkodásban csapott át a stresszes élet és munka kapcsán. A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza: porcelán, mûanyag, üveg; néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát.

Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanító így szólt:
- Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, mûanyag csészéket.

(Kiskunfélegyháza, 1879. július 19. ? Szeged, 1934. február 8.) író, újságíró, muzeológus, a "tiszteletbelei makai".

Szegényparaszt családból származott, atyja, Móra Márton foltozó szûcslegény, majd mester, anyja, Juhász Anna kenyérsütõ asszony. Tanulmányait - a család szegénysége miatt - nehéz körülmények között végezte. A budapesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, de csupán egy évig tanított mint segédtanár a Vas vármegyei Felsõlövõn.

Az életünk egy hatalmas folyó. Elindul picike forrásként, patakká változik, folyóvá duzzad, s igyekszik a tenger, az óceán felé. A magányos léttõl az egység felé. Cseppek a tengerben. Cseppek az óceánban. Ha a végkifejletet nézed, annál nagyobb a tenger, minél több folyó ömlik bele. Annál tágasabb, annál gazdagabb, annál változatosabb.

Minden ott kezdõdik, hogy a forrás utat tör magának legyõzve sziklát, legyõzve hegyet. Táplálja magát, hogy patak lehessen, utat váj magának, hogy haladhasson.

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.

". . . Gyermekeitek általatok érkeznek, de nem belõletek.
És bár veletek vannak, nem birtokolhatjátok õket.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az Õ lelkük már a holnap házában lakik, ahová ti
nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint õk, de ne próbáljátok olyanná tenni õket, mint ti vagytok.
Mert az élet sem halad visszafelé, s nem reked meg a tegnapban.

Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb mûvészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.
A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán idõnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízû gyümölcsöket teremnek.

?Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.?

A környezetünket mi magunk teremtjük. Pontosan azt kapjuk, amire rászolgáltunk. Találhatunk-e kivetnivalót egy olyan életben, amit mi magunk teremtettünk magunknak? Hibáztathatunk-e érte mást, mint magunkat? Változtathat-e rajta más, mint mi magunk, tetszésünk szerint bármikor?"

"Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erõ is benned valóra váltani.

Bátorság a kis lépésekhez

Nem a csodákért és víziókért kérlek Téged, Uram,
hanem a hétköznapok erejéért.
Taníts engem a kis lépések mûvészetére.

Tégy engem leleményessé és találékonnyá,
hogy a mindennapok sokféleségében
idõben megõrizhessem azokat az ismereteket
és tapasztalatokat, amelyekért megszenvedtem.

Tégy engem ügyessé a jó idõbeosztásban.
Ajándékozz nekem finom érzéket ahhoz,
hogy felismerjem, mi elsõ és mi másodrangú.

A csendes éjben anyámra gondolok,

szívemben most az õ szíve dobog,

szegény özvegy volt, sokat szenvedett,

nem volt egyebe, csak a szeretet,

szájától vont meg minden falatot,

és ha mi ettünk, õ is jóllakott.

Játékot venni nem tudott nekünk,

varrással kereste a kenyerünk,

õ mesterkélt ünnepre szép babát,

levágta hozzá dús hajfonatát,

gyöngyöt fûzött, topánkát varrt neki,

hullottak rá könnyének gyöngyei.

Láttam a föld sok szép kirakatát,

de nem találtam hasonló babát,

oly tündérszépet, olyan kedveset,

nem ért más hozzá, csak a szeretet...

Tehetség, mit megfeszített munkával népszerûsíthetünk; szépség, melyet a természet kéretlenül ad kegyeltjeinek; ártatlanság, mely annak szerzi meg a legkiválóbb örömöket, aki él vele; szeretet, mit megszerezhetünk, és meg nem szerezhetünk: a legnagyobb becsû vándormadár.

A szeretet egy másik világból érkezik a földre, mi hozzuk magunkkal születésünkkor.

A szeretet épp olyan, mint te vagy. Amiképpen az egész világban minden folyvást változik, veled együtt szereteted is hullámzik.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akiben három szív dobogott. Nem tudja senki, hogyan lett ez a három szív: vajon az ember így született, vagy késõbb lett az egy szívébõl három. Elég az hozzá, hogy három szíve volt, és ezzel megkeserítette mindenki életét, de legfõképpen a magáét.

Amikor kisfiú volt, épp olyan volt, mint a többi kisgyerek, ezért sem az apja, sem az anyja nem gyanította, hogy három szív növekszik benne. A bajok akkor kezdõdtek, amikor nagyobbacska lett, és soha nem tudta eldönteni, mit tegyen.

Mindazon javak közül, melyeket a bölcsesség szerez a teljes élet boldogsága számára, a legeslegnagyobb a barátság birtoklása.
Epikurosz

Madárnak fészek, póknak háló, embernek barátság.
William Blake

Az igaz barát a kezedet fogja, és a szívedet simogatja.
Gabriel García Márquez

A barátság sohasem felejt. Éppen ez a csodálatos benne.
Oscar Wilde

...csak régi barátok tudnak összeveszni, nyersen egymásra támadni, majd kibékülni, mivel barátságuk kiállta az idõ próbáját.

Hunyd be a szemed, üsd össze a sarkadat háromszor, és mondogasd magadban: "Mindenütt jó, de legjobb otthon!"

Óz, a csodák csodája c. film

Megtaláltalak, fogom a kezed.
Nem ûz el már semmilyen rettenet.
S mint ahogy két kéz fonódik össze,
Együtt vagyunk, s maradunk egymással örökre.

Pankovits Róbert

A szerelmesek egykor lángoló szerelme idõvel megtisztul. A szerelem egymás tökéletes megértésévé válik. Az ész és szív évrõl évre haladó tisztulása: ez az igazi házasság.

Kf6szf6nf6m:) Eszter, nekem pont ugyanolyan nagy e9lme9ny volt, e9s tanedtani is naygon szeretek:)A kisle1ny nem az enye9m, de rokon:)A ke9k blfazos le1ny pedig Bibi, ők mindketten Me1te9val az Alme1she1za Kere1mie1ne1l dolgoznak, e9s fantasztikus kere1mie1ik vannak:)

Jean de La Fontaine (Château-Thierry (Champagne), 1621. július 8. ? Párizs, 1695. április 13.) francia író és költõ

1621 nyarán egy jómódú hivatalnokcsaládban született La Fontaine, az állatmeséirõl ismertté vált francia költõ. A Chateau-Thierry-ben felnõtt La Fontaine-t a szülei papi iskolába íratták, azonban a fiúnak nem tetszett az egyházi életforma, így jogi tanulmányokba kezdett, de hamar otthagyta iskoláit és szülõvárosában élt apai örökségébõl.

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségrõl, gyerekekrõl, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az idõt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból.

"Az ember értékét nem az esze, a mûveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényébõl áradó melegség minõsíti. Vagyis a szeretetnek behunyt szemmel is érezhetõ jelenléte."

Örömkönyv

,,A szeretet a szívben lakik.
Hallod? Érzed? Tudod? Emlékszel rá?
Mégpedig nem azért, mert a szív ,,érez", hanem azért, mert a szív a Közép és a középben a szeretet él.
Onnan ered.
Nem magából a megnyilvánult, dobogó bonctani hússzívbõl - bár, hogy úgy mondjam, ez a háza; ha azt kérdik, ,,ki vagy?", a szívedre mutatsz.

A csodálkozás az elsõ lépés a megismeréshez.
Louis Pasteur

Minden, ami gyönyörû és igaz, meglepetésként érkezik. Éppen ezért õrizd meg a meglepõdés képességét. Ez az élet egyik legnagyszerûbb áldása.

Amint elveszíted a meglepõdés képességét, halott vagy. Ha meg tudnak lepni a dolgok, akkor még élsz. És minél jobban meglepõdsz a dolgokon, annál elevenebb vagy. Ez a gyerekek elevensége; bármilyen apróságon meglepõdnek.

?Egyetlen energiaforrás sem bocsát ki annyi fényt, amennyit néha egy kis kötet sugározni tud magából, és az elektromos áramnak soha nem lesz annyi energiája, mint amennyi elektromosság az írott szóba belefér.?

/Stefan Zweig/

"Nem lesz annak többet unalmas órája, kit érdekel a könyvtár ezernyi csodája."

Könyvekrõl szólni egy kicsit mindig annyi, mint magunkról beszélni. (Babits Mihály)

?A legjobb könyveket félig-meddig az olvasók írják.

Ima családomért


Uram, adj bölcsességet,
Hogy ne törjön meg az élet,
Hogy küzdeni tudjak családomért,
És ítélni mindig tisztán,
Hogy ne bántsam meg,
Ki számít rám,
SZERETTEIM!

Adj türelmet,
Ha házamba lépek,
Saját fájdalmam legyek
eldobni képes,
Hadd hallgassam meg
SZERETTEIM!



Végül add meg, ami lényeg,
Mi összetart minket,
Legyünk bármily kevélyek,
Add, hogy legyen sose véges
SZERETETÜNK!

Almási Gábor

"Képzeld el, hogy az élet olyan játék, amelyben öt labdával kell zsonglõrködni. A labdáknak nevük is van: munka, család, egészség, barátok és becsület. Mindezeket a levegõben kell tartanod. Aztán egy napon rájössz, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, visszapattan. A másik négy labda -- család, egészség, barátok, becsület -- üvegbõl van. Ha ezek közül valamelyiket leejted, örökre megsérül, megreped, akár össze is törhet. Ha megértetted az öt labda jelentõségét, meg tudod teremteni életed egyensúlyát."

"Élj úgy, hogy soha ne szégyelld, ha a világ megtudja, mit teszel, mit mondasz.

Életünk legnagyobb "szerelme".

Valakinek a kezében megcsörren egy mobiltelefon. Beszélni kezd. Látom rajta, ha pénzrõl van szó.
Az arca feszült lesz. Néha öröm csillan a szemében, néha vad indulat. Hirtelen boldog lesz, vagy gyilkos gyûlölet suhan át rajta.
Most nem babra megy a játék!
Arról beszél, aki (vagy ami) az õ Mindene!
Ha valaki egy másik bolygóról csöppenne ide, csodálkozva tapasztalná, hogy az itteni emberiségnek egyetlen valós eszméje van: a pénz.

Életmûvészet

Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni: sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idõ. Az elõbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét hanem a boldogságét. Az uton járni, majd végig menni; a nagyságot az erénnyel, nem a szerencsével mérni.