Lélek-társak

A sötét éjben ragyognak a messzi égi régiók,
Fényük postalován utaznak az évmilliók.
Nem látod a magasban a Létezés ködét,
Avatatlan szemek elõl takarja a sötét.

A távol csillagok közt fogantak lelkeink,
Csak az istenek tudhatták, mik lesznek terveink.
A lelkek ketten egy testvérpárt alkottak,
A bölcsesség adományán egyformán osztoztak.

Idõtlen idõkig keringtek egymás mellett,

Majd helyet kerestek ahol fejlõdni lehet.

1900. június 29-én látja meg a napvilágot, majd 44 évvel késõbb egy tikkasztóan nyári napon, július 31.-én örökre eltûnik a térképrõl.

Antoine Marie Roger de Saint-Exupéry gróf Lyonban született, egy régi vidéki nemesi család harmadik gyermekeként.

Miután az elõkészítõ iskolában megbukott a záróvizsgán, az École des Beaux-Arts-ra iratkozott be, hogy építészetet tanuljon. 1921-ben megkezdte katonai szolgálatát, és Strassburgba küldték pilótakiképzésre.

Minden csoda alapja a szeretet.? (Szeretetkönyv)

"Minden hely templom, ahol szeretet van."

?A vallás elválaszthatatlan a csodától.
És itt nemcsak a csodás tettekrõl és legendás eseményekrõl van szó, hanem az imádságról is.
Imájában az ember azt kéri az Istentõl, hogy tegyen csodát.
Csoda alatt azt érti, hogy lépjen át az Úr a kérlelhetetlen törvényeken, és változtassa át a nehéz valóságot. Könnyítsen a súlyos életterheken, lágyítson a fájdalmon, segítsen gondolatai, reményei és vágyai megvalósulásában.

1880 Június 27, megszületett Helen Keller az egyetlen vak-süket-néma írónõ, aktivista, elõadó

Helen Keller 1880-ban született Tuscumbiában, egy észak-alabamai kisvárosban. Születésekor egészséges volt, de tizenkilenc hónapos korában súlyos beteg lett. Orvosai ?heveny gyomortáji és agyi vértolulást? állapítottak meg nála, ami valószínûleg skarlát vagy agyhártyagyulladás lehetett. A betegség nem tartott sokáig, de siketség és vakság lett a következménye.

RÁCSAI RÓBERT

Szonettek a színekhez: Az elsõ A KÉK

Nézd, hogy lesz a zöldbõl kék az óceán,
szelíd sekélybõl haragos mélysötét,
ma indigó égbõl csattan a villám,
holnap meg kis felhõk szántják fel tükrét.
Ugye látod, hogy húz betût a tinta,
- hófehér papíron türkiz varázslat, -
ám megáll egy percre, mikor egy tiszta
ultramarin szempár fordul utánad.
Magukhoz hívnak a távoli hegyek,
s mintha csak könnyû ködbõl lennék én is,
úgy úszom a széllel, hozzátok megyek,
olyan közel vagytok, de messze mégis!

Karinthy Frigyes Ernõ (Budapest, 1887. június 25. ? Siófok, 1938. augusztus 29.) magyar író, költõ, mûfordító.

Anyjának korai elvesztése, az eleven szellemi környezet és Budapest világvárossá fejlõdése meghatározó gyermekkori élménye. Testvérei, Etelka és Elza festõnövendék, Emília rendkívüli nyelvtehetség. Apja mûvelt tisztviselõ, Karinthy költõ és filozófus baráti kör, képzõmûvészeti, irodalmi, filozófiai viták légkörében nevelkedett

Érettségi után humán mûveltsége ellenére a természettudomány izgatta, ezért elõbb fizika-matematika szakos bölcsész lett, majd orvostanhallgató.

Szentivánéj az élet ünnepe

Valaha az embernek két ünnepe volt. Télen a leghosszabb éjszaka vége, nyáron a leghosszabb világosság nappala. A két napforduló. A legtöbb fény és a legkevesebb sötétség idejét, az év legrövidebb éjszakáját õsidõk óta minden nép számon tartotta, virrasztással és tûzgyújtással ünnepelte.

Szentivánéj a napéjegyenlõség misztikumával, mágiákkal és apró csodákkal fûszerezett éjszaka. Ilyenkor bármi megtörténhet.

"a világon semmi nem olyan nehéz, mint az õszinteség..."

?Az õszinteség olyan dolog, amely akkor történik, amikor teljesen benne vagy valamiben, ám az emberek legtöbbször tévednek az õszinteségrõl alkotott elképzeléseikben. Azt hiszik, komolynak lenni ugyanaz, mint õszintének lenni. De a komolyság nem egyenlõ az õszinteséggel. És ha teljesen benne vagy valamiben, ha nem tartasz vissza semmit, akkor hol vagy te? Teljesen eggyé váltál a cselekvéssel.

A szeretet Isten adta kapocs olyan emberrel (emberekkel) akikkel együtt valamit meg kell tanulnunk, tapasztalnunk, átélnünk, megszenvednünk. Akit megszeretünk, mindvégig szeretjük, csak késõbb esetleg már nincs tennivalónk vele....

Az igazi szeretet-kapocs ritka, mély, és megrendítõ, gyökereiben érintõ, felkavaró kikerülhetetlen tennivaló, mert a szeretet tevõleges.
A szeretetet nem kell keresni, megmutatja arcát, megmutatja magát, felbukkan. Érzed, ott van.

Az emberi lényekrõl

Miután befejezte mûvét a Hatalmas Alkotó, a Fenséges Értelem, visszanyerte láthatatlan alakját. Ekkor feltûnt egy fényes Szellemi Lény, akit nem fedett testi burok, ám bölcsességben minden Léleknél elõbbre állt. A Földre nézett, majd Hermészhez fordult:

? Mik ezek? ? kérdezte.

? Ezek az emberek ? válaszolta Hermész.

? Elhamarkodott munka ? mondta a Bonyolító Szellem, aki az ermberi testet látva megcsodálta, sõt gyönyörûnek találta azt.

?Minden kivételes ajándék a mosoly, hiszen: nem kerül semmibe, de szívmelengetõ. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást a csüggedõnek, erõt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon, nézz rá derûsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint neki......

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:

- Az én idõm végtelen, mindenre jut belõle. Mire vagy kíváncsi?

- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?

- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnõtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.

Nagy dolog a szeretet. Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet, és egyaránt elvisel minden egyenetlent. A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható. Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen. A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol. A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná.

A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, hog

y mindenhez van ereje.

A gyöngédségrõl.

Aki gyöngéd, annak felebarátja minden, ami él.
Nemcsak az embereket tudja szeretni, hanem
az ember alatti világot is, a fákat, állatokat, virágokat.
Mindenkiben megvan a kényeztetés gyönyörûsége.....
Mindenkinek van egy órája, amikor szeretne egy csókot kapni, talán nem is annyira az arcára, mint a lelkére...
Milyen jó, ha van valaki, aki engedi, hogy szerethessük õt.
Akiben gyöngédség van, az elsõsorban meg tanul az emberekkel a saját nyelvükön beszélni....

Darvas Iván (szül. Darvas Szilárd, Beje (ma Szlovákia), 1925. június 14. ? Budapest, 2007. június 3) magyar színmûvész.

Darvas Szilárd néven született 1925. június 14-én a ma Szlovákiában található Belyén. Nevét a korban azonos néven dolgozó humoristára való tekintettel változtatta meg Ivánra. 1926-tól családjával Prágában élt, majd 1939-ben került a fõvárosba. 1943-ban beiratkozott a Színiakadémiára (48-tól Színmûvészeti Fõiskola), ahonnan egy évvel késõbb eltanácsolták.

Bûnöm: a szépség


Ha valami gyönyörûség ér
- szép könyv, szép festmény, szép zene -,
mindig úgy érzem: szólni kéne,
hogy kiáltani kellene,

nyomaszt a bûn - s a versíráshoz
ez ad szívet, agyat, erõt -:
hogy hibámból vagy bárhogy is,
de eltitkolom mások elõtt,

hogy nemcsak nekem van jogom rá,
nem szép a szép, ha csak magam
gyönyörködöm benne -- mi célja,
mi értelme, mi haszna van

a fénynek, hogyha véka rejti,
a virágnak, ha télikert
börtönében él eldugottan,
a dalnak, ha nem hallja meg

senki; - nyomaszt a bûntudat,
s õ késztet arra, hogy legyek
antenna, melyen át a szépség
eljut hozzátok, emberek.

Mese egy fáról amelynek nem volt szabad növekednie

Volt egyszer egy kicsit fa, amit a kertész és a felesége ültettek. Nem telt el sok idõ, és máris lehetett látni, amint az elsõ zöld hajtás szelíden kibújt a földbõl. A fa, ami tulajdonképpen még egyáltalán nem volt egy igazi fa, el?ször pillantotta meg a Napot. Érezte levélkéjén a Nap sugarainak melegét, és feléje nyújtózott. Köszöntötte a maga módján, boldogan hagyta magát beragyogni és csodaszépnek találta, hogy a világon van és növekszik.

Tartalékok

Mindenbõl kettõt tartsunk kéznél, ami az élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.
Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett. Megkettõzött szeretet, türelem, jóindulat - az élet mindennapos kellékei.

A jóból, a kellemesbõl tartalékunk legyen, hi

sz kétszeresen kell azt osztogatnunk. A természet bölcsen gondoskodott az egyrõl: társat rendelt mellé, hogy törékenységétõl megóvja. A férfihez a nõt a nõhöz a férfit.

"A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható.
Ki nem él vele, lelki vérszegénységben él és hal.
Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be."

/ Kodály Zoltán /

Hosszú évek óta az éve leghosszabb napja ( június 21)"hivatalosan" is a zene ünnepe. A Zene Ünnepét 1982-ben tartották elõször Franciaországban. Maurice Fleuret francia zenetudós javasolta, hogy a nyár elsõ napját a világon mindenütt zenével köszöntsék.

Avizek fohásza

Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével
vigyázz reám!
Én hûsítem arcodat forró nyári napsütésben,
én frissítem fáradt testedet vándorútjaid után.
Csobogásom nyugtatja zaklatott lelkedet,
habjaim tánca bûvöli tekintetedet.
Poros gúnyádat tisztítom,
egészséged õrzöm.
Szépítelek, gyógyítalak,
üdítelek, vidítalak.
Erõmmel hajtod gépedet, malmodat.
Tartom csónakodat, hordozom hajódat.
Általam sarjad vetésed,
én küldök termékeny esõt
szikkadt kertjeidre.

Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette és emlékezz arra a békére ami létezhet a csöndben. Elidegenedés nélkül, élj úgy, hogy jó kapcsolatod legyen az emberekkel. Mond ki finoman és világosan az igazságot: és hallgass meg másokat, még az egyszerû és tudatlan lelkeket is; nekik is megvan a saját történetük. Ne hasonlítsd magad senkihez: ezzel kockáztatod, hogy léhává és hivalkodóvá válsz.

"Megtettem mindent, amit megtehettem,
Kinek tartoztam, mindent megfizettem,
Elengedem mindenki tartozását.
Felejtsd el arcom romló földi mását".

Dsida Jenõ romániai magyar költõ. Dsida-versek olvasásakor felmerülhet, hogy ennél szebb, finomabb, tökéletesebb költészet talán nem is létezik. E költemények ugyan nem akarnak irányt mutatni, tömegeket helyes történelmi útra vezérelni, mert "csak" a meghitt magánélmények, a jelentéktelen apróságok megírásának, a formatökély mesterjátékosa volt.

Cseppek vagyunk a tengerben. Sok-sok cseppel együtt. Önmagunkban hamar elvesznénk, felszáradnánk, de sok-sok csepp együtt hatalmas erõ. Vannak cseppek, melyek közelebb állnak hozzánk, minden apró rezdülésük átfut a mi létezésünkön is, magával sodor, s ugyanez történik velük is, ha mi mozdulunk. Közel vagyunk. Érezzünk egymást. Megbízunk egymásban. Kitárulkozunk, mert tudjuk, hogy kitárulkozhatunk. Mert barátok vagyunk.

Nem születtünk magányos léleknek és a sorsunk is mindig úgy alakul, hogy vágyainknak, céljainknak megfelelõen társakat hoz-visz az életünkben.

Megnyílt a 79. Ünnepi Könyvhét a budapesti Vörösmarty téren; a kortárs magyar irodalom ünnepe Juhász Ferenc költõ szavaival vette kezdetét.

A rendezvény öt napja alatt könyvbemutatókkal, dedikálásokkal, zenés produkciókkal, színházi elõadásokkal, kiállításokkal, valamint filmvetítésekkel várják az érdeklõdõket Budapesten és számos vidéki városban.

Supka Géza 1927-ben, Miskolcon a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedõk Országos Egyesülete közgyûlésén fogalmazta meg a könyvhét gondolatát.

Ez a blog az apáknak szól, hálából kedvességükért, mellyel az évek alatt elhalmoztak bennünket. Oltalmaztak, védelmeztek minket. Megöleltek, ha fájt valami, könyvespolcot készítettek, fõztek, a vállukra ültettek, szurkoltak értünk, és megszenvedték minden szívfájdalmunkat. Hogy végül örök barátaink legyenek.

Nálunk még kevesen tartják, kevesen tudnak róla, de attól még van. Ez is, mint annyi más ünnep, Amerikából jutott el Európába, ott már régóta köszöntik az Édesapákat is.

Az erdész már nagyon régen magányosan élt a nagy erdõ melletti tisztáson. Talán, ha kérdezték volna, sem tudta volna megmondani, mikor került ide; minden bizonnyal a dédapja is itt élt, és az is erdész lehetett. Ádám - így hívták - nem volt már nagyon fiatal, de még öregnek sem számított. Szerette az erdõt: a fák kivágása, a telepítés, az erdei termékekkel való foglalatosság lefoglalta idejét és gondolatait. Szerényen épített házában mindent megtalált, amire csak szüksége volt. A fák, a bokrok, a madarak barátai voltak, õ maga is szívesen elfütyörészgetett ellenõrzõ sétáin.