A türkizt elsősorban a Vízöntő jegyű emberekhez, ezen túl pedig a torokcsakra problémáihoz társítják.

A türkiz réz-, alumínium- és foszfortartalmú triklin kristályrendszerű, a víztartalmú foszfátok ásványcsoportjának tagja. Cseppkőszerű kérges képződményként, esetenként apró piramisos kristályokban jelenik meg. Hibásan türkisz néven is nevezik.

A szeretet türlemes, jóságos; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltûr. A szeret...et soha el nem múlik." 1 Korinthus 13,4-8a

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

SZERETNÉM FELVERNI a VILÁGOT

Szeretném felverni a világot,

Szeretnék eltörölni minden bánatot,

Szeretnék megbocsátani annak, aki bántott,

Szeretném magamhoz ölelni a szőke mámort,

Szeretném ajkát ajkammal befedni,

Szeretném lázát lázammal átvenni,

Szeretném ujjait arcomon érezni,

Szeretném izzadt testét átölelni,

Szeretnék vele alkotni,

Sok csodát és gyönyört tenni,

Szeretnék mellette ébredni

És sok álmunkat együtt átélni.

Gárdonyi Géza: Intelmek fiaimhoz

Óvakodjunk az olyan embertől, akinek a szemét a ravaszság ráncai jellemzik. Nem tiszta lélek.

Óvakodjatok az olyan embertől, aki hízeleg. Megfizetteti veletek a szavait.

Óvakodjatok az olyan embertől, aki hibáitokat értékeitek gyanánt emlegeti. Csúfolódó. Gonosz.

Bármid van, amire azt mondod enyém, ne feledd hozzátenni: kölcsönkaptam. Mert mindenedet az élettől kaptad, s mindenedet vissza kell adnod.

Művelt ember társalgásából hiányzik az emberszólás, a pénz, az ember állati dolgai, a dicsekvés, a tisztálkodás, az emésztés, sértegetés.

Szőke Sándorné Ágota

Szőke kérj napi pozitiv gondolatot!

Vannak nehéz utak, de hitben megjárhatók: mondj rájuk ´áment´ ,s ha Isten néha nemet mond is, hidd el,hogy azzal áld meg. (Füle Lajos)

Móra Ferenc: Istenáldotta búza

A búzamezőkről hoztam ezt a mesét, amelynek édes az íze, mint a bibliai mannának. Továbbadom úgy, ahogy vettem, azaz hogy sokkal olcsóbban adom, mint amibe nekem került.
Mert kalászszedő Mári néni mesélte ezt nekem, akit ülve találtam a kunágotai tarlón, két keresztbefektetett zsákocska mellett.
- Mit visz, Mári néném? - kérdeztem a szegény, töpörödött öreg kis Noémit.
- Csak vinném, lelköm, ezt a kis felejtött kalászt, mert a gazda megengedte, hogy összeszödhessem, de az én öreg vállamnak már ez is nehéz köröszt.

Érdemes tudni róla mindenkinek!


Elvégezték a következő kísérletet. Vizet forraltak fatüzelésű kályhán, gázégőstűzhelyen, elektromos főzőlapon és mikrohullámú sütőben.

Majd a felforralt vízben magokat csíráztat

tak.



A fatüzelésű kályhán forralt vízben a magok75%-a,

a gázégős tűzhelyen forralt vízben a magok 50%-a,

az elektromos főzőlapon forralt vízben a magok 25%-a,

a mikrohullámú sütőben 0%-a kelt ki.

 A mikrohullámú sütő tökételesen alkalmas csírátlanításra, fertőtlenítésre.

Az érzelmekről...

A szerelem annyira szép lehet, de annyira fájdalmas is...
Szerelem nélkül mi csak üres alakok lennénk, akik céltalanul bolyongnak az életben...
Akármennyire is szeretnénk néha, hogy ne kínozzanak minket a vágyaink, az érzelmeink.. de nem tudjuk lekapcsolni őket.
Mindig ott vannak velünk, és mindenhova elkísérnek minket.
Akármennyire is meggyötörnek minket az érzelmeink, mindig tovább reménykedünk...
Reménykedünk, hogy egyszer találunk valakit, akit teljes szívünkből szerethetünk, aki velünk lenne, és aki minket szeretne...
Semmire nem vágyunk jobban az életben, mint hogy találjunk valakit, akinél biztonságban érezzük magunkat...valakit, akire mindig számíthatunk...valakit akit megölelhetünk, valakit, aki mindig velünk van...
De sajnos az élet útjai kiszámíthatatlanok, és nagyon sokszor azt nem kapjuk meg, amire vágyunk.

Trianon

Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja
Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Ő egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát,
hol Arany Jánost ringatá a dajka?
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját?
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?

Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.

Nem kell beszélni róla sohasem?
De mindig, mindig gondoljunk reá!
Juhász Gyula



Nem!