A szeretet az egyetlen, amit nem kell és nem is lehet kimutatni. Sem mutatni, sem jelezni, sem beszélni róla. A szeretet meleg, mint a kályha. Odatartod a tenyeredet és érzed. Felé fordítod az arcod és sugárzik. Egy ember körül, aki szeret, más légkör van. Meleg van! Kívánom, hogy ezt a meleget mindig érezzétek magatok körül.

A harmadik

Valamit kérnek tõled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Messzire mentél.
Fáradt vagy.

Tél


...És másnap reggelre kinyíltak a jégvirágok.
Megroppant lábam alatt a tegnapi fû.
Fehér csipke az ágon, fekete varjak a dérben,
csikorog és zizeg, reccsen és surran a hideg.
Bundámba burkolózva aggódom:
Jaj, csak bele ne fagyjanak az érzések a szívekbe!
Érzem, hogy forró a vérem, vöröse ellenpontja
e fekete-fehér világnak. De nem látható.
Aki szembejön velem, vajon sejti-e,
hogy õt is szeretem?
Fuvolaszó hajlítgatja az ágat, arcomra zúzmara hull.
Ó, boldog gyermekkor!
Szánkózások és korcsolyapályák hangjait
hozza a szél a szomszéd múlt idõbõl...
Lesz-e még igazi telünk?
A ködbõl lassan felkúszik
a sápadt, erõtlen napsugár.
Cipõm talpa alatt megmozdulnak
az elsõ kíváncsi hóvirágok...



Jégvirágok

Ablakomra szállt a pára,
mely reggelre megfagyott.

Kalandrapacsirta

Hol énekelsz ilyen gyönyör?en
ily tisztán ilyen végzetszer?en
csi - csi - csi próbálod és ráhúzol
a s?r? lombok közül valahol
szaporázod a hangot azután
a torkodig lerántod és sután
kipirosítod mintha nyelvedet
nyújtanád ki a nagy világ felett
pedig csak játszol egy-egy jelet adsz
a vad szerelmesednek - az igaz
de azt is inkább magadnak teszed
madár miféle isten van veled
hogy ilyen gyönyör?en énekelsz
láthatatlan hangon az égre kelsz
közben közel vagy egészen belül
az én heves szívemben egyedül?

Sursum corda!

 Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszketõ kezû õsz apákat,
a hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Õk már eleget,
a vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Gondolatok az öregségrõl


A fáradt, öreg elme zakatol,
körben forog, ismétel szüntelen,
a múltak mély kútja fölé hajol,
hol békalencsés, zöld hínár terem.
Egy-egy emléket megragad, motyogja,
és újra kezdi tízszer is naponta,
mint vén malom,
mely már csak szelet õröl,
s letûnt idõk fanyar borával dõzsöl.

Rettent a példa,
vigyáznom kell magamra,
minden elgondolt, kimondott szavamra,
s fõként arra,
mit papírra vetek...
Érzem, tudom az ember gyöngeségét,
ezért mindig szemem elõtt
a mérték...

Minden ember, egy színes és értékes, önálló személyiség,
akár mennyire is elnyomják benne ezeket. Sok mindenben
különbözünk, mind mások vagyunk, de ... (ez) nem jelent
rosszabbat, vagy jobbat! Egy biztos... EMBEREK vagyunk
és minden ember megérdemel egy lehetõséget,
hogy megmutassa saját egyedi világát...





"Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett, zamatos, kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát.

Az új év küszöbén

Kívánom, hogy legyen a 2009-es évben:

Kicsit több békesség, jóság, szelídség, kevesebb viszály, irigység...
Kicsit több igazság, úton-útfélen...
Kicsit több segítség bajban, veszélyben...
kicsit több erõ, remény...
És sokkal több virág az élet útjára! - mert a sírokon már hiába.
És legyen szeretet,
olyan, amilyet kapni kívánsz,
és úgy tudjad adni és annyit,
amennyit és amilyet kívánnak tõled kapni!


,,A szeretõ viselkedés nem nyom el,
nem tart bizonytalanságban, nem kelt önútálatot.

Vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig tartó idõszak. A farsang a lakodalmak, disznótorok s egyéb mulatozások idõszaka volt. Hamvazószerdát megelõzõ 3 nap, -melyet "farsangutójának", "farsangfarkának" is szokás volt nevezni- az igazi mulatozások, játékok ideje.

Ha farsang - akkor móka, kacagás, no meg persze bõséges evés, ivás.
A farsang szó hallatán szinte mindenkiben az álarcosbálok, táncos mulatságok hangulata, a jelmezes felvonulások színes kavalkádja elevenedik meg.

Téli panasz


Miért örüljek, tél, neked?
Nem hív havad, nem hív jeged.

Valamikor, fagyok, havak,
hogy vártalak, szomjaztalak.

Minden csicsonkát délcegen
kihúztam utca-széleken.

Íveltem pengõ korcsolyán,
és társam volt egy régi lány.

Kezét meleg muff-oduban
fogtam, szorítva boldogan...

Hol a fiú, a víg s vitéz?
Hol az a jég? Hol az a kéz?

- Vigyázz, kerüld a sík jeget -
mondják. Örüljek, tél, neked?
Rónay György




Havazás

Hópihék, kavargó, pillanatnyi
emberi sorsok!
Mondjátok, ki boldog
közületek?
Ki földrehull, reátipornak;
az ereszen-maradt:
elolvad.
Felbukkanunk,
kavargunk jobbra-balra,
aztán fejünk a földrehajtva
visszahull újra ki-ki pornak.

Petõfi (Petrovics) Sándor(1823. január 1. - 1849. július 31.)


Külföldön Petõfi a legismertebb költõ máig. Õ az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költõ lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretû életmû maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában" - írja Németh G. Béla költõrõl. (A magyar irodalom története. Kossuth Kiadó, 1982.,170. old.)


A költészet


Oh szent költészet, mint le vagy alázva,
Miként tiporják méltóságodat
Az ostobák, s ép akkor, amidõn
Törekszenek, hogy fölemeljenek.