Fehér csend

Karácsony éjszaka fehér a csend,
Aprócska csillagok fénye üzen,
Szűzies tájban ha roppan a hó,
Álmodni hív a habtakaró.

Mézszínűn lángoló gyertyavilág,
Szógyöngyként perdülő hálaimák,
Kérésre kulcsoltan megannyi kéz,
Távoli ablakok őrtüze ég...

Olvadón enyhül a sok gyötrelem,
Szökkenve röppen a torz félelem...
Arcokra ragyogó viaszparázs,
Hajnalig tartó éji varázs.
Varga Nóra



A kis fenyőfa álma...

Egy kis fenyőág arra ébredt dacolva a széllel,
hogy álmot látott, mi valósnak tűnt az éjjel
Díszes-míves gyönyörű ruhában tündökölt.
Dicsérték az emberek, szerették, csodálták őt.

És kint az erdőn egyszerű magányban,
Nézte a többi fát és gondolta magában:
-De csodaszépek a többiek, de leszek majd én is!
Megnövesztem ágaim akár teljen el egy év is.

El is múlt az egy év s mint csodaszép fenyő,
várta hogy elvigyék bárhova kerülhet ő.
De gúzsba kötve goromba kezek dobták egy platóra.
Ijedten nézett körül, s várt a megváltóra.

Rettegve kérdezte; - Irány a papírgyár?
De egy nagy fenyő válaszolt; - Csak az álom vár.
Megdobbant a szíve, s büszkén kiállva,
várta a gazdáját, csak várta de mindhiába.

A sarokban feküdt és a nagy fenyőket körülötte,
a sok izgatott ember sorra mind megvette.
S a kis fenyő büszkeségét alábbhagyva,
egyre csak gyengülő hangon kérlelve suttogta;

- Engem válasszatok, engem vigyél haza!
És egyszer csak valaki meghallotta.
Egy halk szavú édesanya járt ott éppen.
Gyermekének kereste a legszebb fát a térén.

Meghallotta a fa suttogását, s kíváncsivá tette.
Mely szavak a szívében szóltak és megértette.
A kis fenyőt a többi alól kiszabadította,
levágta béklyóit és az ágait lehajtotta.

Ott állt a fenyő mint az erdőben régen,
Mutatva pompás alakját illegett szépen.
Igen megveszem. Ha lehetne ezt kérem!
Biztosan örül majd gyermekem, hazaviszem.

És az új otthonában a félszeg kis fenyő,
a legjobb helyet kapta, hol jól látható ő.
Színes üveggömbök, gyertyák és szaloncukor,
csillagszóró, pici hóember és sok kis manó.

Mind-mind csodaszép és szikrázva világít,
s a szép ruhával a kis fenyő sok szívet elcsábít.
S éjféltájt nagy fényesség borult a házra.
A kis Jézus, s az angyalok a szobában járva;

Nézi a kis fenyő mit tesznek le alá. Játékot?
Szép ruhát, nagy macit, dobozokat, sok ajándékot.
Érzi a meleget, mely egy szívből áradt.
Az édesanya szorgoskodott körülötte, bár fáradt.

Szíve melegével simogatta ágait,
És most érezte igazán, megélhette álmait...
Nem elég a pompa, nem elég a szép ruha,
ha nincs egy szerető kéz, mi utánad nyúlna.

Legyél csak koldus, vagy egy magányos fenyő,
Ha szívből szeretnek érezni fogod, ha eljő...
Az a pillanat, mit mindenki várhat,
s csinálhat fenyőből karácsonyfákat.

A szeretet és béke ha szívünkben lakozik,
az teszi széppé az élet pillanatait.
És most már a karácsonyfa belül is ragyog.
Mert érzem én is, ez a fa Én vagyok.

Hazahoztál, szerettél, simogattad ágaim,
Boldog Karácsonyt! Teljesítem álmaid.
Kiss László



Karácsonyi üzenet


Legördült lassan két évtized:
Mégis vár Rád a Kis Gyermek
Ott a barlang, ott a jászol,
NEKI, mégis TE hiányzol . . .

Hiába zeng a sok-sok angyal:
Ö csak Rád vár, széttárt karral . . .
Jézus közénk jött: Értem, Érted,
Vállalva jászolt, gyöngeséget.

Nem igénye trón s az oltár,
Csak Te légy mindig aki voltál,
Mikor az Isten tiszta álma,
Szeretni küldött a világba.

Nyomorba, könnybe, szenvedésbe,
Hogy légy a lelkek csöppnyi fénye,
Mely szívtől-szívig átvilágít,
Hogy legyen végre jobb világ itt . . .

Szűnjön meg a bánat-tenger,
S az ember végre, legyen EMBER !
Ami hiányzott Betlehemben,
Benned éljen, szív melegben . . .

Hogy aki Rád néz, Őrá lásson:
Legyen lelkedben Szentkarácsony !
Victor Ughy



A karácsonyfa énekel

Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba.
A szűk szobában is terem öröm,
Gyúl apró gyertya ínség éjjelén,
Ó csak ne legyen sorsom bús közöny,
Ó csak legyek a fény forrása én,
Apró gyermekek bálványozott fája,
Én az idegen, én a jövevény.
Égő fenyőfa, égő áldozat,
Akit az Isten ősi otthonából
Emberek örömére elhozat.
Csak rajzolódjék mélabús árnyékom
S imbolyogjon a szűk szobák falán.
Mindegy, hogy mi lesz velem azután.
Reményik Sándor



Karácsonyéj

Nagykarácsony éjjel a FÉNY éjszakája.
Felragyog a mennybolt összes csillagálma.

Bármily sötét az éj, bármit takar leple,
Átragyogja a Fény Szent Karácsony este.

Békesség érkezik az adventi földre,
Hogy bőséget hozzon a szigorú böjtre.

Himnusza isteni szeretetről szóló,
Áldottá lesz tőle minden egyes jó szó.

Áldottá az ünnep, áldottá a béke,
Áldás száll az Égből a földkerekségre.

Áldottá lesz szívünk mindörökzöld fája,
áhitat csillaga ereszkedik rája.

Lelkeink szárnya súlytalanul emel,
Ezen az éjszakán: Ég és Föld ünnepel.
Körmendi Gitta

Karácsony

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hála ének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság

Szállna a világra…
Ady Endre