"Nem szerethetlek, ha magamat nem szeretem. Az 'együtt' boldogságát nem tudja megélni az, aki a sajátjáról lemond."

Ezt az útravalót azért adom, hogy egy sokat hangoztatott téveszmét eloszlassak benned. Ez pedig az, hogy szeretni csakis másokat lehet - magunkat szeretni önzés. Egoizmus. Bűn. Nem így van!

A jó viszonyt elsősorban önmagaddal kell kialakítanod. Mert kifelé csakis az sugárzik, ami benned van. Ha belül hideg vagy, kifelé sem adhatsz meleget. Lehetetlen.

"A szeretet olyan, mint a tűz: ha nem terjed, kialszik."

A világon elterjedt egy szokatlan betegség. Akik megbetegedtek, azok szíve egyre kisebb lett, erejük csökkent, vidámságuk alább hagyott. Az orvosok tanácstalanok voltak. Rengeteg orvosságot írtak elő, de semmi nem használt. Még szív átültetést is alkalmaztak. Az átültetett szív is, pár napra a műtét után,  kezdett összezsugorodni. Tehetetlen félelem fogta el őket.

A betegség tovább terjedt.

"Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre, ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek. Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, döntsek jól. Azt is megmutatta, hogy sok embert elveszítek, és sok embert el kell majd engednem akiket szeretek, de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám. Idővel begyógyul

Örökös harc

Örökös harc dúl a világban szerte,

lelke mélyén az ember is háborog.

Mint vad viharban a tajtékzó tenger,

nyugalmát csak Te adhatod, Krisztusom.

Mint akkor ott, a Damaszkuszi úton,

üldözőből legyőzött s boldog vesztes,

Pál nyert száznyolcvan fokos fordulatot,

mikor fényességed Őt átölelte.

Bár földre zuhant le magas lováról,

háborgó lelkében békességet nyert.

Megtérve már igazságodért harcolt,

értelmetlen ellenszegülés helyett.

"Lelkembe jutsz... Mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben." (Csitáry-Hock Tamás)

Tündelét

Pajkos tündérek hívogatnak,
ragyogva csillog szép lelkük.
Pipacs virágok illatoznak,

A jókívánság. Légy boldog. Tudod, hogy mit kívánsz neki? Vagy csak megszokásból, udvariasságból mondod? Tudod, mit jelent boldognak lenni? Talán ezt: ülni egy tó partján, nézni a vizet, és érezni, élvezni a másik átölelő szeretetét, és szeretni őt. Vagy gyönyörködni egy rózsaszálban, amiről a számodra oly kedves lény jut eszedbe. Hallani egy hangot, ami betölti a lelkedet. Nem is tudom… Annyi mind

A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,

Talán minden csillag egy szem, ami nézi éjjel a világot, s merthogy elszomorodik erősen attól, amit lát, rásírja ilyenkor a harmatot.
Wass Albert

 A Csoda, ami nem mozdít meg hegyeket, nem fakaszt vizet a sziklából, nem tesz semmi természetfelettit. Mégis, annál jóval többet tesz. Életet ad. Csendesen, észrevétlenül. Elég hozzá egy találkozás. Egy mosoly. Egy érintés. Egy kedves hang, egy szó. És napról napra így érik a Csoda. Míg egy napon kiteljesedik. A sok apró csodából összeáll a legnagyobb Csoda, a Szeretet. Az Élet. És ez a Csoda már soha nem múlik el. Örökre elkísér.

Létezik ilyen Csoda.

Az érintésben hihetetlen erő lakozik. Összeolvasztja az embereket, ledönti a köztük lévő falakat jobban, mint bármi más, és mindannyian reagálunk rá. Az érintésben energia van, csodát tévő energia.
(Adam J. Jackson)

Zarándokként élem

Zarándokként élem földi életem,

néha árnyék, máskor a fény vetül rám.

Ha gondok fellege vonul felettem,

kiutat keresek hol megoldás vár.

Utak kavalkádja nyílik előttem,

merre induljak nem könnyű dönteni.

Bármerre nézek az ég nem felhőtlen,

vonz  ahol fényt látok földerengeni.

Áradó sugara lelkem érinti,

bár az út nem sima, göröngyös talán,

bennem vágyat ébreszt mégis s felhevít,

reményszikrát vetve fellobban a láng.

A bánat és szomorúság pillanataiban majd ölellek, ringatlak, átveszem, magamra veszem fájdalmad. Ha sírsz, én is sírok, ha fáj valamid, nekem is fájni fog. Együtt majd megpróbáljuk visszatartani a könnyáradatot, a kétségbeesést, és így együtt járjuk végig az élet rögös útját.
Nicholas Sparks

http://fc07.deviantart.net/fs71/f/2012/231/5/f/lucila_animacio_by_ladyjudina-d5bne3i.swf

 Árnyék és fény

Árnyék és fény, félelem és remény

váltakoznak az élet színterén.

Hol nap ragyog, hol örvény kavarog

míg világ a világ, s a föld forog.

Vannak szegények, vannak gazdagok,

nagyhatalmak és kicsi országok.

Oly ingatag, bizonytalan a sors,

a holnap, a jövő oly homályos.

Nem létezik több, csak egy biztos pont,

nem rendítik  soha változások.

Tegnap és ma is jó pásztorod

az Úr : Vele öröm lesz holnapod.

Schvalm Rózsa

 
(2012-01-19)

 "Egy őszinte érintéssel több szeretetet adhatunk át öt másodperc alatt, mint szavakkal órák alatt. Ha valakit megölelünk, akinek rossz napja volt, több jót teszünk vele, mint az összes kiejthető szóval a világon. Ha valakit egy meleg öleléssel köszöntünk, az önmagában teljességgel elmondja: nagyon örülök, hogy látlak!"

Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:

- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.
- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú
- És ezt soha nem is fogod megérteni...-válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden, amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők.

Az ember sokféle bűn elkövetésére képes, de miért számít ezek közé a bigámia? Súlyosbítja a bűncselekményt, ha papírunk is van a hűtlenségről? Mert világos, hogy a papír a hibás; senkit nem csuknak börtönbe azért, mert a házastársa mellett van még egy barátja vagy barátnője.

A második esküvő azonban már bőven elég az elzáráshoz, és még egy hercegnővel sem bánnak kesztyűs kézzel. Kingston hercegnőjének az utolsó pillanatban sikerült elmenekülnie az igazságszolgáltatás elől – miután egész Anglia és fél Európa a botrányról beszélt.

Szabó László Dezső: Október 23.

Egy bomba robbant a szívemben:
Tüntetés lesz, testvér, tüntetünk!
Forró szívvel, és mit se várva
Egy eszme indult el velünk.
Az idő ősködéből pattant,
És telt vele a csillogó este:
Ezrek és ezrek az utcákon,
Nem lehet ráismerni Pestre.
Az égen száz csillag hunyorgott,
Lenézett egy-két vörös fényre;
Csattant, kiáltott a jelszó:
A rabságnak már legyen vége!
Egy autó oldalán fityegtem,
És alig hittem a szememnek:
Rendőr sehol, s házak tövéből
Asszonyok, lányok integetnek.

Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
A végtelen vetett a véges partra.
Fekszem aléltan a sivár fövenyben
És az óceán himnuszait zengem.
Anyám, a tenger apadt, s itthagyott,

Amikor a hold a legfényesebben világít és a hegyek felől tiszta szellő száll alá a völgybe, gyere el a legsűrűbb erdő szélére; ott várok rád. Pontosan érkezzél, mert időm ki van szabva. Ha elkésel, visszamegyek oda, ahonnan jöttem és csak ezer év és egy nap múlva találkoz­hatunk újra.

Valaha ember voltam én is, akiről álmodoztál: erővel, szerelemmel, vad akarattal, kitartással, soha fel nem adva az álmaidat. Fényes takarót szőttél rólam, illatosat, könnyűt, színeset, puhát.

Ezzel a videómmal kívánok kedves Mindannyiotoknak

Volt, egyszer hol nem volt egy ember, ki Istennel nem törődött és embertársait megvetette. Senkit nem szeretett: talán még magát sem. Dolgozott naphosszat, de ruhája rongyos, háza szegényes maradt. Még saját magától is irigyelt mindent ami szép és jó.

Felesége belerokkanva az egyhangú életbe, idő előtt sírba roskadt, gyermekei mihelyt felcseperedtek siettek szétröppenni a nagyvilágba és örökre elfelejteni a sivár családi fészket, melyben születtek és felnőttek.

Wass Albert: Csillagvirágok

Mikor a tavasz osztja csókjait,
S a zöld erdőkön napsugár ragyog,
Felébrednek a nedves pázsiton
Piciny, fehér kis földi csillagok...
A harmatcseppes rétek bársonyára
Fehéren hull ezer csillagvirág,
Felette lágyan elsusog a szellő,
S az erdő szélén intenek a fák...
Volt egyszer egy csillag... fényes... ragyogó
Ezüst sugártól tündökölt az ég,
Reggel is sokáig oltogatta
Erős fényét a kékes messzeség...
Egyszer meglátott messze valahol
Egy sápadt fényű testvér csillagot...

Embernek lenni nehéz. Tele van az élet veszteséggel, szomorúsággal. S ezt nem megúszni kell, mert nem lehet, hanem átminősíteni.
Az eső szép, ahogy a szürke felhők is azok. A ködben élvezet járni, mert titokzatos, nem tudod, mit rejt. Olyan, mintha egy álomban lépkednél. A legszebb muzsikákban sok a sóhaj és a szomorúság. A legszebb hegedűszóban több a bánat, mint a fickándozó öröm.

S

   A lélek békessége

Nyughatatlan az embernek lelke,

önmagával sincsen békessége.

Az élet harc és örök gyötrelem,

míg benned Uram, nem lel békére.

Ha benned már megbékélt Istennel,

önmagával is békessége lesz.

Megnyílik akkor szív és értelem,

megszűnik lelki harc és gyötrelem.

Világosság, fény gyúl a lélekben,

égi fény, mi betölti az embert

Isteni örömmel, szeretettel,

hitben gyökerező reménységgel.

Schvalm Rózsa

(2011-02-16)

A legnagyobb igazság: létezésünk lényege a szeretet.
Vajon miért van az, hogy az ember fél kapcsolatba kerülni a boldog percekkel?
Miért nem tudjuk hogyan bánjunk a szeretettel?
Az idő egy "nyersanyag" senki sem kap többet belőle a "végén", mint amire szüksége lett volna. Ezért egyetlen napot se töltsünk el a szeretet gyakorlása nélkül.

Mert szeretni csakis az önfeledt ember tud igazán. Az éntelen, egótlan lény, akinek lelke már "felébredt" és "meglátta" a szeretetet.

Madár

 Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (...) A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket

Volt egyszer egy rózsakert. Milliónyi rózsa ontotta nap, mint nap illatát, élte mindennapos életét. A zsenge rügyekből egyszer, egyszerre pattant ki két egyformám harmatos rózsabimbó. Külsőre teljesen egyformák voltak ugyan, ám mindketten mást gondoltak r

Az egyik így gondolkozott:

"Gyönyörű ez a reggel, amint a nap kisüt, széttárom szirmaimat, hogy aki csak erre jár, élvezhesse illatomat."

Így is tett. Amint a nap sugarai megsimogatták, kinyílt és bőven ontotta bódító illatát.

Nem messze élt egy idős hölgy. A férje meghalt 5 éve, 2 éve pedig lánya férjével és 2 gyerekével autóbalesetben.
Mikor jöttem az iskolából hazafelé, az ajtaján láttam 1 hirdetést amire az volt írva: "Elvesztettem 2000 Ft-ot, aki megtalálja, hozza vissza legyen szíves a 76-os lakásba, mert kevés a nyugdíj és nem tudok miből ételt venni!."
Kivettem a tárcámból 2000 forintot és felmentem az 5-ödik emeletre.
Mikor odaadtam az idős hölgynek a pénzt, elsírta magát és így szólt:
"Te vagy a tizenkettedik ember, aki felhozta nekem a pénzt.

"A legjobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen: rá sem gondolni!"
Mit jelent ez?
Hogy mindig ott vagy, ahová figyelsz.
Ha elfoglalja magát az ember olyasmivel, ami a figyelmét leköti -
nem fáj a fájdalom.
Azt éled, amire figyelsz.
Az erős fájdalomnak azért van hatalma fölötted,
mert iszonyatos erővel magához rántja a figyelmedet.
Nem tudsz másra figyelni csakis a fájdalomra.
Nem tudsz és nem is akarsz. Tehetetlenül nézed s nem tudod levenni róla a szemedet.
Elbűvölt a kín.

 Miért e világ?

Miért e világ, benn miért az élet,

hogyan alakult, hány milliárd éve,

kérdi sok tudós, s filozófus elme,

igaz válasz az eredetben rejtve.

Ha kérdésre választ más úton keres,

irányt tévesztve tévelyeg az ember.

Ami lett, nem műve a véletlennek,

oka és célja van a teremtettnek.

Minden igen jó, Isten igent mondott,

embert saját képmására alkotott.

Hogy cselekvésben Hozzá hasonlítson,

más teremtmények felett uralkodjon.

Egy öreg kínainak olyan csodálatos fehér lova volt, hogy az ország
leggazdagabbjai irigykedtek rá. Valahányszor sok pénzt ajánlottak fel neki a
lóért cserébe, az öregember csak a fejét rázta.
- Nem, nem. Ez a ló sokkal többet jelent nekem, mint egy állat, ő inkább
barát, nem adhatom el.
Egy napon a ló eltűnt. Az üres istálló előtt összegyűlt szomszédok máris
ítélkeztek:
- Látod, milyen bolond vagy!? Sejthetted, hogy el fogják lopni tőled ezt a
csodás állatot.

"Tanulj meg vidáman várakozni. Egyél, igyál, élvezd a jelenedet, és ne rontsd el azzal, hogy türelmetlenül vársz valamit vagy valakit."

Ez egy ravasz, életművészeti tanács. Egy fontos mondat van benne: "Élvezd a jelenedet" - bármilyen hétköznapi is. Ha értéktelen, hamis gyöngyöket fűzöl egy szálra, az egész semmit se fog érni.

Az életünk: gyöngysor. Minden nap és minden óra egy-egy gyöngy rajta. Ha nem ragyog külön-külön mindegyik, vacak lesz az életed.

A tigris impozáns és gyönyörű állat, csakhogy egyáltalán nem barátságos. Ez a nagy cica mindennél jobban szereti a szabadságot. Igazi állatkínzás, ha bezárják egy szűk ketrecbe, ahol legföljebb néhány lépést tehet, fel és alá, oda-vissza. Meg lehet érteni, ha bekattan egy „csíkos bestia,” hiszen sokkal szelídebb állatok sem viselik mindig jól a fogságot.

Nemrég a kölni állatkert egyik tigrise unta meg a céltalan sétálgatást. Rávetette magát az amúgy jól ismert gondozójára, és kis híján megölte.

Őri István: Tündérfény

Amikor kilépsz a munkahelyedről az utcára
(talán ebédszünet vagy valami más),
a kapu alatt automatikusan kinyitod az esernyőt, mert esik.
A táskád a válladon, jobb kezedben tartod az ernyőt,
s mielőtt kilépsz az esőbe, kicsit körülnézel, majd lassan elindulsz.

Az utca tele emberekkel, autókkal, zajokkal.
Mész, de egyszer csak lelassulnak a lépteid és megállsz.
Az ernyő alól felnézel a borús égre, az esőre, s mintha éreznél valamit.

Anyósvicceket az egész világon ismernek, egyszerűen hozzátartozik a civilizációhoz, hogy szidjuk vagy gúnyoljuk az anyósokat. Igenis, civilizációs ártalom, mert a régi, boldogabb időkben az emberek nem csengettek ki sok milliót egy szertartásért és egy vacsoráért, amikor semmi mást nem akartak, mint néhány gyors numerát. Honnan tudom, hogy sietni kellett? Onnan, hogy bejelentés nélkül is meglátogathatta őket egy kardfogú tigris vagy barlangi medve, és ilyenkor a neandervölgyi dámák hiába reklamáltak: Béla, megint nem találtad meg a G-pontomat!

Azt kérdezed tőlem...

Azt kérdezed tőlem,
lehet-e egyszerre többet is szeretni,
nekem pedig az jutott eszembe,
hogy aki kimondja a szót,
szeretlek,
az mindig tudja-e, mi az,
amit mond,
ismeri-e a szónak az értelmét,...
a mélyértelmét,
tudja-e, mit jelent szeretni,
vagy csak magát,
és azt a másikat hitegeti,
mikor magányos,
mikor kedves szóra vágyik,
mikor azt szeretné,
valaki lenne,
aki esténként mellé bújna,
vagy csak biztonságra vágyik,
ami nem baj,
az ember egyedül gyámoltalan,
gyámoltalanná tette magát
az elmúlástól való félelmében,
de erről az érzésről szól a szeretet?

Kislánykora óta kísérte az az élmény, hogyha lelógatta a kezét az ágyról, végtelen szeretettel megfogta egy másik kéz, és ő ettől mindig megnyugodott, akármilyen erős volt is benne a szorongás.

Nemegyszer előfordult, hogy keze véletlenül csúszott le az ágyról, és a másik kéz érintése meglepetésként érte, ilyenkor elrántotta a kezét, ami megszakította a kapcsolatot. Mindig tudta, mikor nyúljon a kézért, hogy megnyugvást találjon. Mondani sem kell, az ágy alatt fizikai valójában senki sem tartózkodott.

Kívánok kedves Mindannyiotoknak

 Rejtőzködő szeretet mindenkiben van. Az erős lelkű ember maga is rálel, a gyengéből más szeretete hozza felszínre. De ha már lobog, nemcsak világít, melegít is. Felmelegíti a vacogó lelkeket.

A szív az csak jelkép. Valójában nem kincseskamrája a szeretetnek. Mert a szeretet nem is hagyja bezárni magát. Szétfolyik az emberben. Amikor megsimogatom az arcodat, az ujjam begyében van.
Ha rád mosolygok, ráül a szájam szegletére és onnan árad szét.
Amikor elesel, és felemellek, erővé válik a két karomban.

Ír bölcsesség

Szakíts időt a munkára,
ez a siker ára.
Szakíts időt a gondolkodásra,
ez az erő forrása.
Szakíts időt a játékra,
ez a fiatalság titka.
Szakíts időt az olvasásra,
ez a bölcsesség alapja.
Szakíts időt a kedvességre,
ez a boldogság kapuja.
Szakíts időt az álmodozásra,
ez az út vezet a csillagokhoz.
Szakíts időt a szerelemre,
ez az igazi öröm az életben.
Szakíts időt a vidámságra,
ez a lélek zenéje.

"Az igazi boldogságot észre sem vesszük. Olyan, mint az egészség, a tiszta víz, a szép táj, a nevető csecsemő - észre sem vesszük."
Figyelj! Lehet, hogy most is boldog vagy, csak nem tudod. Próbáld ki!

Elmondom, mit tégy: hunyd le a szemed! Maradj egy kicsit csöndben - belül is. "Állítsd le magad." Sóhajts. Sóhajtsd ki magadból a feszültséget, a szorongást. Ne tervezz, ne akarj, ne remélj, ne sóvárogj. Ne is figyelj magadra. Ne gondolj a tegnapra, a holnapra, az aggodalmaidra.

Része vagy

Része vagy a nagy egésznek,

sejtje, eleme a testnek.

Mint sziklavár élő köve.

növekedj hitben, erőben,

Kósza széllel ne sodródj el,

légy szilárd, rendíthetetlen.

Őrizd szívedben a kincset,

szeretetet, reményt, hitet.

Mindenkor Krisztusra nézz fel,

átfogja a mindenséget.

Szeretetének fényében,

élted jó gyümölcsöt érlel.

Schvalm Rózsa

(2012-10-03)

A tudós biztosra vette, hogy előbb-utóbb megfejti a létezés titkát. Biztosra vette, hogy csak idő kérdése az egész. Úgy érezte, ha tüzetesen megvizsgálja a dolgokat, akkor minden kérdésére sikerül választ kapnia.

Egy nap egy piros rózsát vett észre az ösvény mellett:
- Gyönyörű - suttogta. Kíváncsi lett a rózsa titkaira, ezért leszakította, és elvitte haza, hogy megvizsgálja. Otthon aztán apró darabokra tépte a rózsát, de hiába, mert képtelen volt megtalálni benne azt, ami széppé tette.

Virágok és színeik jelentése:

A vörös Rózsa a szerelem virága.

Ha fehér rózsát adunk, sok mindent mondhatunk vele. Jelentheti a nagyrabecsülést, az alázatosságot, az ártatlanságot, a titoktartást és a csendet is.

A rózsaszín rózsa a kecsesség jele.

Bár sokan az irigység színének tartják a sárgát, a sárga rózsa örömöt és vidámságot jelent.

A Szegfű a szeszélyesség 

                                                                         és a komoly szerelem virága.

 Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle őszi bánatot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a megoldásról. Tessék, ősz, rajta! - gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess!

http://www.schefferj.ps.hu/Arboretums.htm

Az öregotthonban meghalt egy asszony. Az éjjeli szekrényre ki volt készítve egy boríték, az egyik ápolónőnek címezve:

Mit látsz magad előtt, amikor gondozol? Mit látsz, ha rámnézel? Mire gondolsz, amikor magamra hagysz? Mit szólsz, ha rólam beszélsz?
Legtöbb alkalommal egy szeszélyes öregasszonyt látsz magad előtt, aki már egy kicsit becsavarodott, és amikor eszik erősen, csámcsog. Amikor kérdezik, akkor nem válaszol.
Egy vénasszonyt látsz, aki nem találja cipőjét, harisnyáját, és engedi, hogy úgy bánjál vele, ahogyan neked tetszik, akár tisztálkodásnál vagy az étkezésnél.

Ki voltál számkivetett

Ki voltál számkivetett,

Néped között idegen,

Helyedet nem lelhetted,

Te vagy nekem mindenem.

Nevedről neveztetem,

Uram, ne hagyj el engem!

Nélküled nem létezhetem,

Tátongó űr a lelkem.

Ha Tőled elszakadok,

Nélküled semmi vagyok.

Bűneimet én megvallom,

Hozzád száll imádságom.

Irányítsd az utamat,

Minden napon én Uram!

Tebenned van bizalmam,

Békességem, nyugalmam.

Schvalm Rózsa

(2012-09-23)

Amikor fáradt vagy nagyon,s nincsen már, aki felkeres,
mikor gond ül az arcodon,mindig megtalálsz engemet!
Amikor szomorúság gyötör,úgy kell a vigasz, mint a víz,
mikor a bánat súlya összetör,akkor is mindig bennem bízz!
Amikor nincs ki meghallgat,pedig beszélni kell neked,
melletted mindenki elballag,gyere, keress meg engemet!
Amikor nem kell más, csak mosoly,s mindenki rideg, mint a jég,
mikor mindenki túl komor,akkor is hozzám gyere még!
Néha csak jó szó kellene,valaki fogja meg kezed,
s nincs senki, kitől megkapod,hívjál, én ott leszek veled...

"Az öröm minden félelem ellenszere. Akkor bukkan fel a félelem, ha nem élvezed az életet. Ha élvezed az életet, a félelem eltűnik. Légy pozitív, és örülj többet, nevess többet, táncolj többet, énekelj többet. Légy egyre vidámabb és vidámabb, lelkesedj apró dolgokért, még a legapróbbakért is. Az élet apró dolgokból áll, ezért ne várd, hogy valami nagyszerű történjen. Az csak akkor következhet, ha az apró, közönséges, mindennapi dolgokat új elmével kezded megélni, új frissességgel, új lelkesedéssel.

"A világ birája, a történelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztűl; engem, ki nem borúlhatok le a magyar Golgota porába, engem October 6ka térdeimre borúlva fog hontalanságom remete lakában látni a mint az engem kitagadott Haza felé nyujtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, 's a magasztos példáért, melyet az utódóknak adtanak; 's buzgó imával kérem a magyarok Istenét hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairol a magyar nemzethez zeng.

 Minden ember érték önmagában

Minden ember érték önmagában,

egyszeri és ismételhetetlen.

Ha hagyja, hogy a világ formálja,

lehet önértékét veszíti el.

A világ rendjét erő diktálja,

hatalmat gyakorol gyengébb felett.

Az egyes embert beskatulyázza,

értékeire nincs tekintettel.

Az Isteni rend mennyivel másabb,

uralkodó törvénye: szeretet.

Benne erős gyengének szolgája,

Isteni szeretet szellemében.

Aki osztozik Jézus sorsában,

s felveszi naponként a keresztet,

annak már eljött Isten országa,

valóság már e földi életben.

A drágakő

Két jó barát hosszú idő után újra találkozik.
Az egyikből gazdag ember lett, a másik szegény maradt.
Együtt étkeztek és evés közben a régi időkről beszélgettek.
A szegény fiú elaludt. A gazdag egy jókora gyémántot dugott a zsebébe.
A szegény nem vette észre és élte a nincstelenek sorsát tovább.
Esztendő múltán újból találkoztak.
- Áruld el, - szólt a gazdag - mi volt az oka, hogy nem találtad meg a kincset, amelyiket a zsebedbe dugtam?

"Ne azzal törődj, ki hogyan vélekedik rólad. Egyedül az számít, gondolataid, cselekedeteid hogyan hatnak vissza rád. Ha érzésvilágod zaklatott és elégedetlen, változtatnod kell benső helyzeteden, különben lelked sorsidéző mechanizmusa nem tud olyan állomásokhoz kapcsolni, amelyek segítségével nehézségeidet megoldhatod." -Szepes Mária 

Boldog Születésnapot :)

Annak, ki Nekünk annyi mindent adott :)

Legyen mosolyra Magdi még egy jó okod:)

Szívem teljes melegével Neked

Sok boldogságot kíván :)

Mert barátok nélkül az élet oly sivár:)

Boldog születésnapot:))

Ezt éneklik, suttogják füledbe ma csak::)

Én hagyom hagy ünnepeljenek

Téged csendben a szavak :)

Fogadd el ajándékomat :)

Mást nem adhatok  Neked :)

Kívánok Magdi hosszú boldog életet :)

És hozzá persze jó egészséget :)

Éld az életed

Egy véget nem érő szép mesének :)

Sohase légy híján a szerencsének :)

Teljesüljön minden úgy,

Ahogy csak akarod :)

Teljenek szeretetben a mindennapok :)

Hogy amid van,

Mindig legyen kivel megosztanod :)

S együtt legyetek majd nagyon boldogok :)

És együtt kívánjunk neked még sokáig :)

Nagyon Boldog Születésnapot :)) /Joe

Szakállas szűz

A katolikus egyház szentjei között mindenféle akad, még szakállas nő is. De ezt a hölgyet nem a cirkuszban mutogatták, hanem keresztre feszítették. Még szerencse, hogy a történetnek egyetlen szava sem igaz. Wilgefortis nem az egyetlen a szentek népes gyülekezetében, aki sohasem élt.

A kegyes legendát számos elemből gyúrták össze. A legkorábbi a 11. századból származó szobor vagy arc, a keresztre feszített Jézus, aki hosszú női ruhát visel.

Ezen a linken Erdélyi tájak, templomok, várak, kúriák láthatók szuper minőségű fotókon. Rákattintva  bepillanthatunk, bemehetünk a részletekbe és körbenézhetünk. A jobb oldali  pergamenre kattintva lehet kiválasztani, hogy melyik települést kívánjuk körbejárni.

  A zene is szenzációs, alul a Kodály dalt választva libabőrös leszel!

http://virtualisszekelyfold.ro/index2.html

Gárdonyi Géza: Mikor a gyermek…

Mikor a gyermek gőgicsél,
az Isten-tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet…
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?

S mint virággal az esti szél,
az anyja vissza úgy beszél,
oly lágyan, oly édesen…
De őt nem érti senki sem.

Hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.

"A valódi szeretetnek két arca van. A szebbik a másikra figyelő, a meghallgató."

A legtöbb ember szeret beszélni, és nem tud figyelni a másikra. A beszéd legtöbbször szabadulási kísérlet. Nem jó egyedül, nem jó a csendben. Valami feszít, hogy közöljek valamit, hogy érvényesüljek, szerepeljek. Úgy kell ilyenkor a másik, mint egy férfinak a női öl - meg akarok szabadulni magamtól.

Kell a füled! A lelked! A figyelmed! Törődj velem! Hallgass meg! Figyelj rám!

Miért kiabálunk amikor dühösek vagyunk?

Egy szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással. Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:
- Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?
A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:
- Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.
- De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll melletted?

"Mindig legyen előtted út,
fújjon a szél a hátad mögül.
Arcodat melegen süsse a nap,
földedet öntözze lágy eső,
És mindaddig, amíg nem találkozunk -
hordozzon az Isten a tenyerén"

Ha én írhatnám sorsod könyvét, szíved,

lelked vágyát, életed örömét,oly széppé írnám, mint egy tündér álom, a legboldogabb Te lennél ezen a világon! Boldog születésnapot kívánok!


 "A tegnapokkal fogy az élet,
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké,
A mának arca tűn elő -
Ezért ha illan ez az év is,
S a múltba szállva szétomol,
Lelkedben ott a kincs örökre
Amely valaha benne volt."

A valódi önbizalom sérthetetlen.

Ott, ahol erősek vagyunk, nem marad bennünk a megbántottság traumája. Tehát nincs mit megbocsátani. Ha tudsz, odacsapsz, ha nem, nem, de nem foglalkozol a megbocsátás gondolatával, mert hamar felejtesz - érzelmileg is. Vagyis erősnek kell lenned, és nem megbocsátónak, és akkor nem érhet bántás.
Nevetsz rajta. Föl sem veszed. Sajnálod azt, aki bántani akart. Ha meg

Salim, a földhöz ragadt halász a Gangesz partján lakott. Egy sikertelen halászat után bánatosan ment haza és azon gondolkozott, hogy mit is csinálna, ha gazdag lenne.
Egy zacskóba rúgott, amelyben érzése szerint kavicsok voltak. Szórakozottan egyiket a másik után dobálta a vízbe.
- Ha gazdag lennék, vennék magamnak egy házat – és bedobta az első kavicsot.
- Szolgákat is alkalmaznék – és a második kavics is elrepült.
- Bővelkednék minden finomságban – utána a harmadik és a többiek.

A kómában fekvő asszony haldoklott. Hirtelen az volt az érzése, hogy felvitték az égbe, és ott állt a bírói szék előtt.

- Ki vagy te? - kérdezte egy hang.
- A polgármester felesége - válaszolta.
- Nem azt kérdeztem, hogy kinek a felesége vagy, hanem azt, hogy ki vagy.
- Négy gyermek anyja.
- Nem azt kérdeztem, hogy kinek az anyja vagy, hanem, hogy ki vagy.
- Tanítónő vagyok.
- Nem a foglalkozásod kérdeztem, hanem azt, hogy ki vagy.
És ez így ment tovább. Bármit is válaszolt, úgy tűnt, hogy nem a megfelelő választ adta arra a kérdésre, hogy ki is ő.

Mindennap újra ébredünk, s a nagy világba révedünk,
újabb utakon indulunk, dúdolva, szép, bevált dalunk.
Minden nap újra kezdjük el, ilyen az élet, menni kell!
Előre nézni, s tudni azt, a múlt sosem jelent vigaszt.
Ne nézz hát vissza, nem szabad, nehezen vonszolod magad, a tegnap súlya válladon, minden lépésnél hátranyom. A mában élj és láss csodát,