A Velencei-tó partjánál fekvő Dinnyésen található egy hangulatos kis park. A Várpark megalkotója, Alekszi Zoltán így mesélt az ötletről és a megvalósításról:

"2012 februárjában kezdtem el komolyabban foglalkozni a Várpark megvalósításának gondolatával. Hosszú előkészítő munka előzte meg, mely magában foglalta a történelmi anyagok felkutatását, a megfelelő helyszín kiválasztását, a kivitelezés megtervezését. A célom az volt, hogy középkori magyar várakat mutassak be, egyedülálló módon.

[PPT]Hegyek

KATT A SZÖVEGRE!!

Aranyosi Ervin:
Életre szóló tanmese

Volt egyszer egy csoport béka,
béka ősök ivadéka.
Akik versenyezni kezdtek,
magas tornyot célba vettek.
Sok-sok néző gyűlt itt össze,
a békákat ösztönözve,
biztatva fakadtak dalra:
- Hajrá békák, fel a falra!És a békák egyre másztak,
közben nem is tétováztak,
Ám sok néző, - s egyre többen,
szörnyülködik, meg is döbben,
nem hiszi, hogy sikerülhet,
egy béka is felkerülhet.
Ilyeneket mondogattak.
- Milyen magas, milyen vastag!

Volt egyszer egy csoport béka, akik versenyezni akartak. Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni.

Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és biztassák a békákat.

Elkezdődött a verseny, de a nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára.

Ilyeneket mondogattak:

,,Oh, de fárasztó!

Sosem fognak feljutni!

Vagy:

,,Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!"

A békák kezdtek lemaradozni, egyetlenegy kivételével, aki élénken kapaszkodott felfele...

1. fejezet
Sétálok az utcán.
Van egy mély gödör a járdán.
Beleesem.
Elveszett vagyok és remény nélküli.
Úgy gondolom, hogy ami történt, nem az én hibám.
Egy örökkévalóság, amíg kijutok a gödörből.

2. fejezet
Sétálok ugyanazon az utcán.
Van egy mély gödör a járdán.
Úgy teszek, mintha nem látnám.
Megint beleesem.
Nem hiszem el, hogy megint ugyanott vagyok...
De úgy gondolom, hogy most sem én tehetek a történtekről.
Megint hosszú időbe telik, amíg kijutok.

Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:

"Vak vagyok. Kérem, segítsenek!"

Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit.

Az erdő közepében, egy vén cserfa alatt kicsi házikó állott. A házikóban lakott Tapsi úr a feleségével meg a két gyerekével. Rendes, jóravaló erdei nyulak voltak Tapsiék, és bár hosszú volt a fülük meg kurta a farkuk, senkinek az erdőben panasza nem lehetett ellenük. Egy reggelen, éppen újév reggelén, Tapsiné azt kérdezte az urától: - No, édes apjukom, mit főzzek ma ebédre? Az öreg nyúl egyet-kettőt szippantott a pipájából, és azt mondta: - Jó lesz egy kis takarmányrépa.