VÉNASSZONYOK NYARA

Talán egy kicsit magamról beszélek,

mikor szívem e fényért lelkesül,

végsõ sugára ez a nyár hevének,

mielõtt még az alkony rámterül.

Ez õszi nap a szõlõ érlelõje,

s piruló alma issza melegét,

e fénytõl várok én is új erõre,

magamba szívom forró delejét.

Fáradt szívem csókjától újraéled,

csontomig ér a gyógyító sugár,

talán bölcsebb ez õszbenyúló élet,

s mélyebb, mint volt a tûzitalú nyár.

Benedek Elek (Kisbacon, 1859. szeptember 30. ? Kisbacon, 1929. augusztus 17.) újságíró, író, ?a nagy mesemondó?.

Benedek Elek, a Székelyföld szülötte 1859. szeptember 30-án látta meg a napvilágot Erdõvidék egy kicsi falujában, Kisbaconban. Elsõ iskoláit Kisbaconban járta, késõbb azonban már Székelyudvarhelyen készült egyetemi tanulmányaira. A kollégiumban köt életre szóló barátságot a kultúrával, nyelveket tanul, lelkes tagja az önképzõ köröknek.

Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817. szeptember 28. - Hanva, 1868. július 30.) magyar költõ, a népi-nemzeti irányzat egyik legjelentõsebb képviselõje, az MTA levelezõ tagja (1858). Beletartozik a híres költõi (Petõfi-Tompa -Arany) triumvirátusba.

Csizmadia gyermekeként született. 1832 õszén került a sárospataki kollégiumba, ahol mint szolgadiák tanult. 1838-tól 1844-ig végezte felsõbb tanulmányait: bölcsészetet, jogot és teológiát. Tanulmányai befejezése után református lelkész lett.

2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élõ bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, amely szerint szeptember 30. ? Benedek Elek születésnapja ? legyen a népmese napja.

A népmese napját elsõ ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg. A nap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónõk, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszeretõ gyerekek és felnõttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.

?Emerson azt mondta, hogy a könyvtár olyan varázsszoba, ahol az elvarázsolt szellem lakozik. Ám azok hívó szavunkra megszólalnak, egy könyv, ez a könyv, míg ki nem nyitjuk, szigorúan véve és szó szerint csak egy kötet: tárgy a tárgyak közt. Amikor kinyitjuk, amikor a könyv rátalál az olvasójára, létrejön az esztétikai jelenség.?

Jorge Luis Borges: A költészet

?? csak akkor kapsz a könyvekbõl valamit, ha tudsz adni is olvasmányaidnak valamit.

Fáradt vagy?

A gyerekek komoly vigaszt nyújtanak öregkorodban
-- de hozzásegítenek, hogy ezt mielõbb elérd.
Lionel Kauffman

A fõcím azonnal felkeltette az érdeklõdésemet. ?Tanulja meg felismerni és leküzdeni a fáradtságot.? Miután 1990 óta nem aludtam át egyetlen teljes éjszakát, a szöveg valósággal lehengerelt.

Simon István (Bazsi, 1926. szeptember 16. - Budapest, 1975. július 7.) magyar költõ, mûfordító, esszéíró, szerkesztõ.

Szegényparaszti családban született a Veszprém megyei Bazsin a hajdan Zala megyéhez tartozó kis faluban.. Édesapja Simon István, édesanyja Mosner Gizella volt. Elemi iskolába szülõfalujában járt, a gimnáziumot Sümegen végezte. 1944 decemberében behívták katonának, majd szovjet hadifogságba esett. 1947-ben tért haza. Ekkor befejezte félbehagyott középiskolai tanulmányait és leérettségizett.

Pécsett született, 1916. november 21-én, s 1995. szeptember 13-án, súlyos betegség után, ugyanott hunyt el. Szülõvárosát egyhuzamban fél évnél hosszabb idõre soha nem hagyta el.

Édesapja Csorba György MÁV betûíró, édesanyja Borsódi Mária. Nagy családban élt: kilenc testvér közül õ volt a nyolcadik. A szegénység az 1950-es évek végéig meghatározó élmény volt életében.

Iskoláit Pécsett végezte: 1935-ben a jezsuita Pius Gimnáziumban érettségizett, 1939-ben államtudományi diplomát és doktorátust szerzett a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Jogi Karán.

(Budapest, 1929. január 27. ? Budapest, 1987.szeptember 9.) magyar költõ, író, mûfordító, kritikus.

Marconnay Tibor költõ fia. Kezdetben a festészet és a prózairodalom érdekelte, késõbb Ady költészete volt rá nagy hatással. 1948-ban érettségizett, s ez évben jelent meg elsõ verse az Új Idõkben. A Közgazdaság-tudományi Egyetemen kezdett tanulmányait megszakította. A MÁV-nál dolgozott 1950-1958 között, majd 1958-1960 között az Európa Könyvkiadó lektora.

Móricz Zsigmond 1879-ben született Tiszacsécsén. Édesanyja Pallagi Erzsébet, aki papleány volt, édesapja igazi, kemény magyar paraszt: Móricz Bálint. Az édesapa vállalkozásokba fogott, ám üldözte a balszerencse, s így a család embertelen nyomorba került, Prügyre költözött. Móricz Bálint napszámosként tartotta el hét gyermekét, s oly keményen dolgozott, hogy felesége kívánságára az összes gyermeket taníttatni tudták.

Debrecenben kezdett tanulni, innen Sárospatakra, majd Kisújszállásra került, ahol leérettségizett.

Heltai Jenõ (Budapest, 1871. augusztus 11. ? Budapest, 1957. szeptember3.): író, költõ, újságíró, Herzl Tivadar meghatározó cionista politikus, publicista és író unokatestvére.

A hivatalos ismertetõ szerint "életmûvének egy része széles körökben népszerû olvasmány". Hát ezen van mit csodálkozni. Az Osiris kiadta kétezerben a 111 címû detektívregényét, elõtte és mögötte néma csend ha jól látom. Nem könnyû népszerû olvasmánynak nevezni azt, ami nincs.

A költõ/ részlet

Elõttem köd, helyettem senki, semmi,
Köröttem fény, utánam néma csönd -
És mégis minden nélkülem lesz és volt
És semmi nem történik általam.
Karinthy Frigyes

Karinthy Frigyes Ernõ (Budapest, 1887. június 25. ? Siófok, 1938. augusztus 29.) magyar író, költõ, mûfordító.

Édesapja Karinthi József (1846?1921) mûvelt tisztviselõ, a Magyar Filozófiai Társaság alapító tagja. Családneve eredetileg Kohn volt, amit 1874-ben magyarosított Karinthira.

Bella István (Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. ? 2006. április 20.) Kossuth-díjas költõ.

Bella István 1940. augusztus 7-én született Székesfehérváron, ám az ugyancsak Fejér megyei Sárkeresztúr a gyermekkor színhelye, s a majdani költõ élményeinek elsõ forrásvidéke. Édesapja ebben a faluban volt tanító, tehát nyilvánvalóan tekintélyes ember.

A gyermekkori idill azonban csakhamar véget ért, hiszen idõsebb Bella István karpaszományos tizedesként vonult be a második világháborúban, és kisújszállási hadifogságba esése után, 1944 novemberét követõen meghalt.

(született Ziegler Géza) (Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. - Eger, 1922. október 30.) író, költõ. Az 1890-es években Göre Gábor-sorozatával vált ismertté, amelyben a paraszti életmódnak mutatott görbe tükröt.

Gárdonyi Géza 1863. augusztus 3-án született a Velencei-tó partján fekvõ Agárdpusztán. Édesapja Ziegler Sándor uradalmi gépész, jószágigazgató a szabadságharc idején fegyvereket is gyártott, édesanyja Nagy Terézia. A család Gárdonyi gyermekkorában 12 településen fordult meg, pl.

"Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját, sok nép városait s eszejárását kitanulta, s tengeren is sok erõs gyötrelmet tûrt a szivében, menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét."

Az Odüsszeia kezdõ hexameterjei bizonyára ismerõsek, de nemcsak ez az idézet emlékeztethet Homéroszra, hanem nagyhírû fordítója, Devecseri Gábor is, akinek neve mára már teljesen összeforrt az antik irodalommal.

Budapest, 1917.

(Kiskunfélegyháza, 1879. július 19. ? Szeged, 1934. február 8.) író, újságíró, muzeológus, a "tiszteletbelei makai".

Szegényparaszt családból származott, atyja, Móra Márton foltozó szûcslegény, majd mester, anyja, Juhász Anna kenyérsütõ asszony. Tanulmányait - a család szegénysége miatt - nehéz körülmények között végezte. A budapesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, de csupán egy évig tanított mint segédtanár a Vas vármegyei Felsõlövõn.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akiben három szív dobogott. Nem tudja senki, hogyan lett ez a három szív: vajon az ember így született, vagy késõbb lett az egy szívébõl három. Elég az hozzá, hogy három szíve volt, és ezzel megkeserítette mindenki életét, de legfõképpen a magáét.

Amikor kisfiú volt, épp olyan volt, mint a többi kisgyerek, ezért sem az apja, sem az anyja nem gyanította, hogy három szív növekszik benne. A bajok akkor kezdõdtek, amikor nagyobbacska lett, és soha nem tudta eldönteni, mit tegyen.

1880 Június 27, megszületett Helen Keller az egyetlen vak-süket-néma írónõ, aktivista, elõadó

Helen Keller 1880-ban született Tuscumbiában, egy észak-alabamai kisvárosban. Születésekor egészséges volt, de tizenkilenc hónapos korában súlyos beteg lett. Orvosai ?heveny gyomortáji és agyi vértolulást? állapítottak meg nála, ami valószínûleg skarlát vagy agyhártyagyulladás lehetett. A betegség nem tartott sokáig, de siketség és vakság lett a következménye.

Karinthy Frigyes Ernõ (Budapest, 1887. június 25. ? Siófok, 1938. augusztus 29.) magyar író, költõ, mûfordító.

Anyjának korai elvesztése, az eleven szellemi környezet és Budapest világvárossá fejlõdése meghatározó gyermekkori élménye. Testvérei, Etelka és Elza festõnövendék, Emília rendkívüli nyelvtehetség. Apja mûvelt tisztviselõ, Karinthy költõ és filozófus baráti kör, képzõmûvészeti, irodalmi, filozófiai viták légkörében nevelkedett

Érettségi után humán mûveltsége ellenére a természettudomány izgatta, ezért elõbb fizika-matematika szakos bölcsész lett, majd orvostanhallgató.

Bûnöm: a szépség


Ha valami gyönyörûség ér
- szép könyv, szép festmény, szép zene -,
mindig úgy érzem: szólni kéne,
hogy kiáltani kellene,

nyomaszt a bûn - s a versíráshoz
ez ad szívet, agyat, erõt -:
hogy hibámból vagy bárhogy is,
de eltitkolom mások elõtt,

hogy nemcsak nekem van jogom rá,
nem szép a szép, ha csak magam
gyönyörködöm benne -- mi célja,
mi értelme, mi haszna van

a fénynek, hogyha véka rejti,
a virágnak, ha télikert
börtönében él eldugottan,
a dalnak, ha nem hallja meg

senki; - nyomaszt a bûntudat,
s õ késztet arra, hogy legyek
antenna, melyen át a szépség
eljut hozzátok, emberek.

Avizek fohásza

Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével
vigyázz reám!
Én hûsítem arcodat forró nyári napsütésben,
én frissítem fáradt testedet vándorútjaid után.
Csobogásom nyugtatja zaklatott lelkedet,
habjaim tánca bûvöli tekintetedet.
Poros gúnyádat tisztítom,
egészséged õrzöm.
Szépítelek, gyógyítalak,
üdítelek, vidítalak.
Erõmmel hajtod gépedet, malmodat.
Tartom csónakodat, hordozom hajódat.
Általam sarjad vetésed,
én küldök termékeny esõt
szikkadt kertjeidre.

"Megtettem mindent, amit megtehettem,
Kinek tartoztam, mindent megfizettem,
Elengedem mindenki tartozását.
Felejtsd el arcom romló földi mását".

Dsida Jenõ romániai magyar költõ. Dsida-versek olvasásakor felmerülhet, hogy ennél szebb, finomabb, tökéletesebb költészet talán nem is létezik. E költemények ugyan nem akarnak irányt mutatni, tömegeket helyes történelmi útra vezérelni, mert "csak" a meghitt magánélmények, a jelentéktelen apróságok megírásának, a formatökély mesterjátékosa volt.

Megnyílt a 79. Ünnepi Könyvhét a budapesti Vörösmarty téren; a kortárs magyar irodalom ünnepe Juhász Ferenc költõ szavaival vette kezdetét.

A rendezvény öt napja alatt könyvbemutatókkal, dedikálásokkal, zenés produkciókkal, színházi elõadásokkal, kiállításokkal, valamint filmvetítésekkel várják az érdeklõdõket Budapesten és számos vidéki városban.

Supka Géza 1927-ben, Miskolcon a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedõk Országos Egyesülete közgyûlésén fogalmazta meg a könyvhét gondolatát.

"...Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön.
De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában.

A fájdalom csakugyan összetöri a szívet, védtelenül hagyva ezáltal a szív gazdáját, ilyenkor mégsem a kifosztottság érvényesül, hanem éppen ellenkezôleg, megnyílik számunkra a lehetôség arra, hogy valóban jelen legyünk a tulajdon éleünkben, s megzendüljenek szívünk húrjai.

Az igaz szeretet nem azt jelenti, hogy igyekszünk megváltoztatni vagy uralmunk alá hajtani a másikat, hanem azt, hogy éppoly fontos számunkra az, hogy a másik jól érezze magát, mint az, hogy mi jól érezzük magunkat.

Várnai Zseni (Nagyvázsony, 1890. május 25. ? Budapest, 1981. október 16.) költõ, Peterdi Andor író felesége Peterdi Mária írónõ anyja.

Apja szegény sokgyermekes szabómester, s családjával a jobb megélhetés reményében Budapestre költözött. Várnai Zseni középiskolai tanulmányait már Budapesten folytatta, majd 1908-ban végzett az Országos Színészegyesület Színiiskolájában, de soha nem lépett színpadra. Pályafutását tisztviselõként kezdte, férje révén 1909-ben kapcsolatba került a munkásmozgalommal..

Radnóti Miklós (Budapest, 1909. május 5. ? Abda, 1944. november 9.) magyar költõ, a modern magyar líra kiemelkedõ képviselõje.

Radnóti Miklós 1909. május 5-én született Budapesten, a Kádár utca 8-ban egy asszimilált zsidó családban. Születése édesanyja, Grosz Ilona (1881?1909) és ikertestvére életébe került. Édesapja, Glatter Jakab (1874?1921) kereskedelmi utazó volt.

Radnóti Miklós a budapesti Új-Lipót-város mûveltséget szeretõ kispolgárságából indult útjára.

Zelk Zoltán (Érmihályfalva, 1906. december 18. - Budapest, 1981. április 23.) József Attila- és Kossuth-díjas magyar költõ, prózaíró.



1906. december 18-án látta meg a napvilágot Érmihályfalván, egy szegény zsidó kántor gyermekeként. Miskolcon járt iskolába, ám tanulmányait nem fejezte be. Egy ideig inaskodott is, de nem tanult ki semmilyen szakmát. Magyarország területeinek elvesztését Erdélyben élte meg, alig 13 évesen. 1921-tõl Szatmárnémetiben dolgozott.

Németh László Kossuth-díjas magyar író, esszéista, drámaíró, 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.

Nagybányán született, 1901. április 18-án. Apja Németh József, anyja Gaál Vilma, tisztviselõ család gyermeke.

1904-ben Szolnokra, 1905-ben Budapestre költöztek. Németh László szemléletére mélyen hatott a ?választott szülõföld?, apjának szilasbalhási (mezõszilasi) parasztbirtokos rokonsága.

Középiskolai tanulmányait a Bulyovszky utcai Kemény Zsigmond, az utolsó két osztályt a budai Toldy Ferenc Fõreáliskolában végezte.

Illyés Gyula (eredetileg Illés Gyula) 1902. november 2-án született a Tolna megyei Felsõrácegrespusztán. Édesapja Illés János (1870-1931), uradalmi gépész, édesanyja Kállay Ida (1878-1931).
Ferenc és Klára után 3. gyermekként született Gyula, aki élete elsõ 9 évét töltötte szülõhelyén.

1921-ben érettségizett.
1918-1919-ben részt vett a balatoni diák- és ifjúmunkás mozgalomban, ott volt a románok elleni szolnoki csatában.
1920. december 22-én jelent meg elsõ verse (El ne essél, testvér) név nélkül a Népszavában.

Juhász Gyula (Szeged, 1883. április 4. ? Szeged, 1937. április 6) költõ, tanár

Juhász Illés (1853?1902) posta- és távirdafõtiszt és felesége, Kálló Matild (1862?1953) elsõ gyermekeként született.

1893-1902 között a szegedi Piarista Gimnázium tanulója volt. 1899. május 21-én jelentek meg elsõ versei a Szegedi Naplóban, augusztus 25-én az Ovidius címû versét közölte a Budapesti Napló. 1899. augusztus 26. ? 1900. május 5.

1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lõrinc vasúti fékezõ és Panyiczky Ilona gyermekeként. Szülõházát a költõ sem tudta azonosítani, hiszen hároméves, mikor elköltöznek, de az bizonyos, hogy lebontották, helyén a Vörösmarty lakótelep panelházai épültek. A szülõváros képe csak homályosan dereng fel a Tücsökzene néhány versében.

Õsei református prédikátorok voltak, az apja mozdonyvezetõ. Tehát igen szerény módból küzdötte fel magát rendkívüli mûveltségéig, amelyhez nagy nyelvismeret is tartozott.

1885. március 29-én (virágvasárnap) született Szabadkán. Kosztolányi Árpád tanár, iskolaigazgató és Brenner Eulália gyermeke.

Gimnáziumi tanulmányait Szabadkán kezdte, kitûnt az iskola önképzõkörében. 1901. október 26-án a Budapesti Napló közölte versét.
1903-ban néhány hónappal az érettségije elõtt kizárták a gimnáziumból.

Szegedre iratták át, majd vissza Szabadkára, magántanulóként.
Jelesen érettségizett, jutalmul Abbáziába ment nyaralni.

Zilahy Lajos (Nagyszalonta, 1891. március 27. ? Újvidék, 1974. december 1.) magyar író, publicista, az MTA tagja.

Apja közjegyzõ volt, anyja pedig egy dunántúli földbirtokos családból származott. Jogi doktorátust szerzett a budapesti egyetemen. Tanulmányai mellett egy ügyvédnél segédkezett Nagyszalontán. 1914-ben kitört az elsõ világháború. Ekkor bevonult katonának, azonban Lembergnél súlyosan megsebesült. Emiatt 1916-ban leszerelték. Ezt követõen újságíróként dolgozott a Magyar Figyelõnél és a Déli Hírlapnál.