Egyszer egy pap New York Bowery nevű részén járt, ahol sok a hajléktalan. Három barátjával épp a komp felé igyekezett. Útközben láttak egy rongyokba öltözött embert a járdán ülni. Nagyon piszkos volt, és szemmel láthatóan depressziós. Amikor a tekintete összetalálkozott a papéval, intett neki, hogy menjen oda hozzá. A pap meghatottan elindult felé. A barátai azonban gyorsan rászóltak: ,,Csak nem mész oda ahhoz a csavargóhoz?!" A pap elengedte a füle mellett barátai figyelmeztetését, és odalépett a hajléktalanhoz.

 Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

 Ha találkozol angyalokkal - sokan élnek közöttünk emberként - onnan lehet felismerni őket, hogy fokozott felelősségtudattal élnek. Bármilyen hivatásuk lehet. Lehet anya, apa, asztalos, szobafestő, muzsikus, de még vízvezeték-szerelő, mérnök, orvos, bőrdíszműves vagy hivatalnok is... szóval az angyal onnan ismerhető meg, hogy felelősséget érez minden tettért.

Manapság elterjedt az a hír, hogy nagyon sok angyal vállal embersorsot. Látják, hogy a civilizációnk sodródik a végzete fele, s mivel félő, hogy az ember az egész természetet magával rántja, az angyalok mar nem tudnak felülről segíteni.

Egy nap George kifeszített egy kötelet a Niagara felett, és közölte a körülötte álló emberekkel, hogy végigmegy a kötélen biciklivel. Az emberek felhördültek, de amint látták, hogy George valóban leveszi a gumikat a bringája kerekéről és a kötélre állítja a szerkezetet, biztatni kezdték.
Ahogy haladt, az emberek egyre hangosabban kiabáltak:
- Gyerünk George! Hiszünk benned! Meg tudod csinálni, hiszünk benned!
George átért a túlpartra, majd visszafordult és az emberek üdvrivalgásától kísérve visszakerekezett.

Az Ember elment a Bölcshöz.
- Álmot láttam , de sehogy se tudok rájönni mi az értelme .
-- Kérlek segíts rajtam !
- Hallgatlak! - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem , a mi utcánkban , ahol mindennap járok.
Olyan is volt álmomban , mint egyébként nem volt semmiféle változatos rajta,
csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda.
Amikor megrúgtam az egyiket , rájöttem , hogy ezek nem göröngyök , hanem kövek.

Holnaptól leszek szomorú,holnaptól!

De ma örülni fogok.

Mire jó szomorúnak lenni,mire jó?

Miért fúj a gonosz szél?

Miért kell keseregnem ma,a holnap miatt?

Talán a holnap világos,a holnap jó,talán holnap sütni fog a nap

és nem lesz okom a szomorúságra.

Holnaptól leszek szomorú,holnaptól,de ma,

ma örülni fogok,és minden keserű napnak azt fogom mondani,

holnap leszek szomorú,ma nem!

Egy kínai reklámfilm hívja fel a figyelmet a család fontosságára. Nem számít, hogy hol vagyunk, mit csinálunk, a család akkor is ott áll mellettünk, és bármikor számíthatunk rájuk. A családban a legcsodálatosabb dolog az, hogy bár hibázik az ember, a család mindig mögötte áll, hisz a vér kötelez de a legfontosabb mégis az, hogy a szeretet ami összeköt, megbocsát.

Nem csak az egészségügyben dolgozók számára lehet tanulságos a következő néhány sor, melyet egy ausztrál idősek otthonában lakó férfi holmijai között találtak halála után.

Az általa megfogalmazott vers, mely azóta bejárta a világsajtót, egészen más megvilágításba helyezi az öregkort, és rámutat olyan fontos kérdésekre, melyekkel mindenkinek érdemes lenne tisztában lenni, akinek környezetében idős korú él.

Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:

- Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról.

Kedves Network

Közösség!

Ezúton szeretnénk tájékoztatni, hogy a Network.hu életében tulajdonosváltás történt.

Tele vagyunk friss ötletekkel, tervekkel arra vonatkozólag, hogyan tehetnénk még szórakoztatóbbá és értékesebbé az itt eltöltött időt.

 ELSŐDLEGES CÉLJAINK: 

- NAPRAKÉSZ és KEZELŐBARÁT felület (szem előtt tartva, hogy korábbi felhasználóink még könnyebben eligazodjanak kedvenc közösségeikben.) 

- a közösségek tagjait aktívabb kommunikációra BÍZTATJUK !

1849.október 6. - az aradi vértanúk kivégzése

A tizenhárom honvédtiszt

Az aradi vértanúk azok a magyar honvédtisztek voltak, akiket a szabadságharc bukása után az1848–49-es szabadságharcban betöltött szerepük miatt Aradon végeztek ki. Eredetileg az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat volt, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi tizenhárom aradi vértanúnak, 

Világosi fegyverletétel

A magyarok serege a Világos melletti szőlősi mezőn tette le a fegyvert az orosz csapatoknak.

Az ősz a hulló falevelek évszaka. Az égszínkék és az élénkzöld színeket felváltják a Föld színei, a sötétzöld, a rozsdabarna és a bíborvörös. A színtakaróba burkolózó fák fölött az ég már fátyolos, borúskék. A fák először csodás narancssárga és piros színbe borulnak, majd a november beköszöntével lehullajtják leveleiket.

Az erdők lombjai elhervadnak, a talajt rozsda és mustársárga takaró vonja be, ami alatt a természet téli álmára készülődik.

Ezt a videót érdemes megnéznie mindenkinek.A videó üzenete rendkívül erőteljes.Bárcsak több ember viselkedne és gondolkodna így.A világ sokkal jobb és boldogabb hely lenne.

A legtöbb plafon fehér és unalmas, a következőkben azonban olyan csodálatos mennyezeteket gyűjtöttünk össze, melyekért határozottan megérni kicsit felemelni a fejünket, és gyönyörködni a mesterművekben.

Metro megálló – Nápoly, Olaszország
La Sagrada Família – Barcelona, Spanyolország
ENSZ Emberi Jogok Tanácsa, ülésterem – Genf, Svájc

Admont apátság könyvtára – Admont, Ausztria
Gramercy Park Hotel – New York, USA
Tükör terem, Királyi palota – Brüsszel, Belgium (a zöld felület valójában több mint 1 millió bogár fénylő zöld páncéljából készült)
Nagykövetek terme, Alcázar – Sevilla, Spanyolország
Nemzeti Gyűlésterem – Wales

Gran Hotel Ciudad de Mexico – Mexico City
Nyári Palota – Peking, Kína
Trinity College Könyvtára – Dublin, Írország
Üveg plafon, amit a híres üvegművész, Chihuly készített – Bellagio Hotel, Las Vegas, USA
Victorian State Library (Állami Könyvtár) – Melbourne, Ausztrália
Nishi Grand Stair – Canberra, Ausztrália
Marrakech Menara Reptér – Marokkó
Elektrozavodskaya Metro megálló – Moszkva, Oroszország
British Museum – London, Anglia
Sammezzano Castle, The Peacock Room (Páva terem) – Toszkána, Olaszország
Kereskedelmi Bank épülete – Toronto, Kanada
Cosmovitral Botanikus kert – Toluca, Mexico
A Két Nővér terme – Alhambra, Granada, Spanyolország
Egy lakás előtere – Cape Town, Dél-Afrika
Los Angeles-i Közkönyvtár, USA
Salon Urbain – Montreal, Kanada
Apátsági Könyvtár – Saint Gall, Svájc
Galeries Lafayette áruház -Párizs, Franciaország
Medence a Lausanne Palace & Spa épületében – Lausanne, Svájc
Tiffany & Company mozaikcsempe a Marshall Field’s épületében – Chicago, Illinois, USA
Shāh Chérāgh mecset – Shiraz, Irán
Grand Central Terminal, New York City, USA
Dharma Hall, Kennin-ji Zen Templom – Kyoto, Japán

 Megható és tanulságos történet...


Ma hazafelé buszoztam és ugyanolyan útnak indult mint az összes többi, de a mait sosem felejtem el. Egy bácsika szállt fel az egyik megállónál. Ideges volt és zavart, sok táskával a kezében. Leült hozzám.
Majd kivett az egyik szatyrából egy darabokban lévő mobilt.
Elnézést kért tőlem, hogy szétpakolt.
Remegett a keze, ahogy próbálta összerakni és elkezdtek potyogni a könnyei. Megkérdeztem, segíthetek-e neki és elvettem tőle.

Greyfriars Bobby egy skye terrier volt.

Egyedül élő gazdája minden szerdán elvitte magával ez edinburghi heti vásárba.

Ott az 1 órát jelző ágyúlövéskor mindig elmentek ebédelni ugyanabba a vendéglőbe, ahol Bobby kapott süteményt.

Bobby gazdája 1858-ban meghalt.

A greyfriarsi templomkertben temették el, ahova kutyákat nem engedtek be, bár Bobby a temetési menettel tartott.

Három nap múlva a vendéglős meglepve tapasztalta, hogy Bobby 1 órakor ismét megjelent – immár egyedül – a szokott helyén.