Az ENSZ közgyûlése 1991-ben nyilvánította október 1-jét AZ IDÕSEK VILÁGNAPJÁvá. Napjainkban kb. 600 millió hatvan év feletti személy él a világon, számuk 2025-re akár meg is kétszerezõdhet, éppen ezért a gyorsan öregedõ világban az idõsek sokat segíthetnek ?önkéntes munkával, tapasztalataik átadásával.

Az Idõsek Világnapján szeretettel gondolunk mindazokra, akik egy hosszú élet munkáját és rengeteg tapasztalatát tudhatják maguk mögött.

Benedek Elek (Kisbacon, 1859. szeptember 30. ? Kisbacon, 1929. augusztus 17.) újságíró, író, ?a nagy mesemondó?.

Benedek Elek, a Székelyföld szülötte 1859. szeptember 30-án látta meg a napvilágot Erdõvidék egy kicsi falujában, Kisbaconban. Elsõ iskoláit Kisbaconban járta, késõbb azonban már Székelyudvarhelyen készült egyetemi tanulmányaira. A kollégiumban köt életre szóló barátságot a kultúrával, nyelveket tanul, lelkes tagja az önképzõ köröknek.

Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817. szeptember 28. - Hanva, 1868. július 30.) magyar költõ, a népi-nemzeti irányzat egyik legjelentõsebb képviselõje, az MTA levelezõ tagja (1858). Beletartozik a híres költõi (Petõfi-Tompa -Arany) triumvirátusba.

Csizmadia gyermekeként született. 1832 õszén került a sárospataki kollégiumba, ahol mint szolgadiák tanult. 1838-tól 1844-ig végezte felsõbb tanulmányait: bölcsészetet, jogot és teológiát. Tanulmányai befejezése után református lelkész lett.

Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó.
Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik.
Sajnos, embere is van. Igyekezz kevesebbet törõdni velük és többet azzal, ami még a világ szépségébõl csodálatosképpen megmaradt az emberiség minden pusztításai mellett is.
Nem gyõzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni, annak, hogy élsz, mert élsz: gazdag lehetsz.

Gazdag akarsz lenni?

2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élõ bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, amely szerint szeptember 30. ? Benedek Elek születésnapja ? legyen a népmese napja.

A népmese napját elsõ ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg. A nap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónõk, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszeretõ gyerekek és felnõttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.

SZERETET - program installáció

Eladó: Miben segíthetek?

Vásárló: Hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végigvezetne a folyamaton?

Eladó: Készen áll az indulásra?

Vásárló: Készen állok. Mit kell elõször tennem?

Eladó: Elsõ lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta?

Vásárló: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni, miközben ezek futnak?

Eladó: Milyen más programok futnak?

A nõ

-- Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:
-- Mert én nõ vagyok - válaszolta az asszony.
-- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú
- És ezt soha nem is fogod megérteni ...... .....-válaszolta gyermekét átölelve az anya.

Késõbb megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
-- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
- Minden nõ ok nélkül sír. -- Ez volt minden, amit az apa válaszolt.

A fiúcska felnõtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak idõközönként a nõk.

?Emerson azt mondta, hogy a könyvtár olyan varázsszoba, ahol az elvarázsolt szellem lakozik. Ám azok hívó szavunkra megszólalnak, egy könyv, ez a könyv, míg ki nem nyitjuk, szigorúan véve és szó szerint csak egy kötet: tárgy a tárgyak közt. Amikor kinyitjuk, amikor a könyv rátalál az olvasójára, létrejön az esztétikai jelenség.?

Jorge Luis Borges: A költészet

?? csak akkor kapsz a könyvekbõl valamit, ha tudsz adni is olvasmányaidnak valamit.

?Meglepõ, ahogyan egy nyugodt, érett hölgy egyik napról a másikra megtanulja, hogyan kell a földön törökülésben kuporodva bádog dobot verni, kacsaként hápogni, elzengeni az összes karácsonyi éneket, papírvirágot készíteni, malacokat rajzolni és megvarrni a súlyos sebet kapott maci fülét.?

Marlene Walkington Ferber

A felbecsülhetetlen ajándék

Kevés nagyobb öröm van, mint ha ajándékot adhatok, vagy ha én kapok, nem is beszélve arról, milyen boldogság az ajándékok kicsomagolása. Egyik nap az unokám, Justin hat dollár harminc centet küldött nekem.

Fáradt vagy?

A gyerekek komoly vigaszt nyújtanak öregkorodban
-- de hozzásegítenek, hogy ezt mielõbb elérd.
Lionel Kauffman

A fõcím azonnal felkeltette az érdeklõdésemet. ?Tanulja meg felismerni és leküzdeni a fáradtságot.? Miután 1990 óta nem aludtam át egyetlen teljes éjszakát, a szöveg valósággal lehengerelt.

?Meghívlak, hogy gondolkodjunk együtt: Mi az élet célja?
Talán jó lenne, ha mindegyikünk idõt szakítana és leülne egy csendes sarokba és megírná élete hátralevõ részének forgatókönyvét. Próbáld meg egyszer te is. Szabad kezet kapsz. Beírhatod a siker-kudarc, a könnyek-nevetés, a hosszú élet-a rövid élet, az agónia-extázis összes mennyiségét. Tejhatalmat kapsz az élvezet, a hatalom, a pénz, a hírnév és kapcsolataid felett. Mit tekintenél ideális életnek?

A lélek táplálása legalább olyan alapvetõ szükséglet, mint az evés.
Tápláljuk legalább annyi gonddal, mint a testünket.

A ZENE

A zene a lélek táplálásának egyik módja.
A zenét úgy írják le, mint " a magasabb síkokról lehozott és az emberi fül számára leszûrt szeretet ".
Létfontosságú, hogy elfoglalt életünkben szakítsunk idõt olyan zene hallgatására, amelyre lelkünk válaszol. Ez mindenki számára más, sõt napról napra is változik.

1954 óta az UNICEF kezdeményezésére szeptember 20-án tartjuk A GYERMEKEK VILÁGNAPJÁt, elsõsorban a fejlõdõ országok gyermekeinek támogatására. E napon felhívást intéznek a világ országaihoz annak érdekében, hogy támogassák és védelmezzék a gyermekek 1959. évi ENSZ-deklarációban megfogalmazott jogait.

Ima a gyermekekért

Uram, mentsd meg a gyermekeinket.

Mentsd meg értelmüket, hogy

romlottságunk ne rontsa meg õket.

Lehet, hogy elmúlt a Nyár?

Lehet, hogy elmúlt a Nyár.
Tegnap még ablakokba könyökölve mosolygott
gyöngyözõ homlokunkra,
napsugárral cirógatta a tájat,
csókot küldve búsuló fáknak, kik
hulló levelekkel könnyezték
a búcsú fájó perceit,
remegve susogva:
- Jövõre újra ugyanitt!

Még egyszer megcsodálta
a lányok fedetlen vállait,
parkokba csalta a szerelmeseket -
hellyel kínálva õket ábrándhozó padokon.

Lehet, hogy elmúlt a Nyár.

A titok a te foglyod,ameddig megtartod; de te leszel a foglya, amint tovább meséled.

zsidó közmondás

?A szerelem legrejtettebb titkait csak az ismeri meg, aki képes az érzelmi hûségre. ?

C. G. Jung

?Ha a sikernek van titka, akkor az abban a képességben rejlik, hogy megértjük a másik ember nézõpontját és az õ szemszögébõl is látjuk a dolgokat, nemcsak a sajátunkéból.?

Henry Ford

?Arra kell nevelnünk eszméletünket és szemléletünket, hogy a köznapiban, a környezõben, a mindennaposban is látni tudjuk az egyszerit, a csodálatosat és a látomásszerût.

? Semmi sem olyan egyszerû és titokzatos, mint a kedvesség.?
(Osvát Ernõ)

?A világ egy hatalmas tükör. Visszatükrözi felénk azt, amik vagyunk. Ha kedvesek, ha barátságosak és ha segítõkészek vagyunk, akkor a világ kedvesnek, barátságosnak és segítõkésznek fog felénk bizonyulni. A világ pontosan az, amik mi vagyunk!?
(Thomas Dreier)

?Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdõd levegõvel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindekivel kezet.

Simon István (Bazsi, 1926. szeptember 16. - Budapest, 1975. július 7.) magyar költõ, mûfordító, esszéíró, szerkesztõ.

Szegényparaszti családban született a Veszprém megyei Bazsin a hajdan Zala megyéhez tartozó kis faluban.. Édesapja Simon István, édesanyja Mosner Gizella volt. Elemi iskolába szülõfalujában járt, a gimnáziumot Sümegen végezte. 1944 decemberében behívták katonának, majd szovjet hadifogságba esett. 1947-ben tért haza. Ekkor befejezte félbehagyott középiskolai tanulmányait és leérettségizett.

Barátoknak

A barát egy mosoly,
szív, mely bátorít, ha félsz,
A barát taps,
mely ujjong, ha célba érsz.
A barát egy kéz,

mely felhúz, ha elestél,
a barát az álom,
mit éberen kerestél.
A barát egy könnycsepp,
mely érted hull, ha baj van,
a barát gyémánt páncél,
óv téged a harcban.
A barát egy nevetés,
mely felharsan, ha meglát,
a barát egy rózsakert,
mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag,
mit az éj varázsol,
a barát egy dallam,
mit meghallasz bárhol.
A barát egy lány,
ki kitáncol a tûzbõl,
a barát egy emlék,
mit szívedben õrzöl.

Pécsett született, 1916. november 21-én, s 1995. szeptember 13-án, súlyos betegség után, ugyanott hunyt el. Szülõvárosát egyhuzamban fél évnél hosszabb idõre soha nem hagyta el.

Édesapja Csorba György MÁV betûíró, édesanyja Borsódi Mária. Nagy családban élt: kilenc testvér közül õ volt a nyolcadik. A szegénység az 1950-es évek végéig meghatározó élmény volt életében.

Iskoláit Pécsett végezte: 1935-ben a jezsuita Pius Gimnáziumban érettségizett, 1939-ben államtudományi diplomát és doktorátust szerzett a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Jogi Karán.

A gyermekek tiszta szívvel, csillogó szemekkel, õszintén mosolyognak a világra. Aztán felnõnek és megváltoznak. Már csak elvétve képesek önzetlenül jókedvet ajándékozni másoknak. Pedig a nevetés egészséges, boldoggá tesz és megszépít bennünket.

Pszichológusok szerint a mosoly ragadós. Velünk született képesség, amellyelmár egy néhány hetes baba is képes arra, hogy felvidítsa környezetét, megnyissa a legmélyebbszeretet elapadhatatlan "csapjait" és érzelmeket ébresszen még a legzordabb szívû emberben is.

Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Õk az élet önmaga iránti vágyakozásának
fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belõletek.
És bár veletek vannak, nem birtokaitok.

Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az õ lelkük a holnap házában lakik,
ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint õk, de ne
próbáljátok õket olyanná tenni, mint ti vagytok.

Mindenkinek megvan az idõgépe. Ami visszafelé visz, az az emlék, ami elõre, az az álom.
Az idõgép c. film

Mi a nagy álom? A nagy álom sok kis álomból és az alázatnak, az álom jelzései elõtt való meghódolásnak sok aktusából áll. A nagy álom a jövõ és annak az új világnak a képe, amelyet még nem értünk.
Carl Gustav Jung

De álmodni jó.
Lehet, hogy nem több az egész,

egy ártatlan kis illúzió,
mégis többet ér mindennél.
Dobrády Ákos

?Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot?

(Budapest, 1929. január 27. ? Budapest, 1987.szeptember 9.) magyar költõ, író, mûfordító, kritikus.

Marconnay Tibor költõ fia. Kezdetben a festészet és a prózairodalom érdekelte, késõbb Ady költészete volt rá nagy hatással. 1948-ban érettségizett, s ez évben jelent meg elsõ verse az Új Idõkben. A Közgazdaság-tudományi Egyetemen kezdett tanulmányait megszakította. A MÁV-nál dolgozott 1950-1958 között, majd 1958-1960 között az Európa Könyvkiadó lektora.

Remény

voltam már õszi, hulló falevél
búcsút intettem már ezerszer a száraz ágaknak
a kopár tájtól is elköszöntem azokon a dér-harmatos reggeleken
és földre lapulva vártam, míg az enyészet
szabaddá tette fogoly lelkemet

voltam már tavaszi, nyíló virág szirma
és köszöntöttem reggelente csillogó, arany-harmatot sírva
az érkezõ Napot
színeimmel lepkét és bogarat hívogattam
vagy lányok kezében boldogan ragyogtam

voltam már téli, jégkristály-csipke üveg ablakon
kisgyermek lesett rajtam át
és figyelte az utcát, ahol az esti lámpa fényben
tétován hullottak alá a semmibõl érkezõ pelyhek
és olvadni kezdett lelkem ott, ahol a lélegzet elért
szabad utat engedtem a szemnek egy meleg mosolyért

voltam már nyáron fénylõ vízcsepp tóból elõlépõ lányon
magamba zártam a Napot
és bõrén kéjesen, meg-megállva kúsztam végig
míg a forróság elégetett
és mint pára szálltam fel az égig, hol a vágyaim felhõvé dagadtak
és végül könnyeim esõt adtak az alkonyatnak

voltam már minden a világon
mit teremtett az önvaló képzelet
voltam kérés, válasz és üzenet
vallomás és búcsú
álom és ébredés
csorgó vér és heves lüktetés
zihálás rettegéstõl vagy mámortól nyíló ajkakon

voltam valóság bár azt hittem álmodom
voltam nevetés és sikoly
voltam könnye örömnek, bánatnak
voltam társa egyedül a magánynak

voltam már minden
és nem maradt belõlem semmi
most azt sem tudom merre kell menni
nem tudom mi hív és mit kell tenni
hisz kit érdekel?

- Tulajdonképpen hogy terem a szeretet? - kérdeztem egyszer anyát.

- Magról vetik - nevetett rám.

- És honnan szerzik hozzá a magot?

- Nem kell azt vetni, szerezni. Belõlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában, minden ölelésben.

- Öntözni nem is kell?

- Dehogynem. Jó szóval.

- Nem könnyel?

- Ments ég. A könny sós, és a só kimarja a kis szeretet palánta hajtásait.

- Hát palántázni kell a szeretetet?

- Palántázni bizony.

Móricz Zsigmond 1879-ben született Tiszacsécsén. Édesanyja Pallagi Erzsébet, aki papleány volt, édesapja igazi, kemény magyar paraszt: Móricz Bálint. Az édesapa vállalkozásokba fogott, ám üldözte a balszerencse, s így a család embertelen nyomorba került, Prügyre költözött. Móricz Bálint napszámosként tartotta el hét gyermekét, s oly keményen dolgozott, hogy felesége kívánságára az összes gyermeket taníttatni tudták.

Debrecenben kezdett tanulni, innen Sárospatakra, majd Kisújszállásra került, ahol leérettségizett.

Heltai Jenõ (Budapest, 1871. augusztus 11. ? Budapest, 1957. szeptember3.): író, költõ, újságíró, Herzl Tivadar meghatározó cionista politikus, publicista és író unokatestvére.

A hivatalos ismertetõ szerint "életmûvének egy része széles körökben népszerû olvasmány". Hát ezen van mit csodálkozni. Az Osiris kiadta kétezerben a 111 címû detektívregényét, elõtte és mögötte néma csend ha jól látom. Nem könnyû népszerû olvasmánynak nevezni azt, ami nincs.

Õsz-köszöntõ

Habár orcánk pirítja még a Nap,
gyerünk, az õszt hintsük már szerteszét,

az õszt, melyet mint anya gyermekét,
majd egy évig hordtunk a szívünk alatt.

Látod, még élünk! Nem nyelt el a tó,
kígyó se mart meg, szikla sem ütött,
s a régi helyrõl halljuk: a tücsök
lelkébõl szól a régi altató...

Vajjon érted szeretem-é az õszt,

vagy téged is csak az õszért szeretlek,

téged, sok-sok õsz óta ismerõst?...

"Tudod, arra gondoltam, milyen különös, milyen kiszámíthatatlan az élet. Az igazán nagy dolgok váratlanul jönnek az ember életében, meghal valaki, a fájdalom mérhetetlen, a vesztes vigasztalhatatlan, és akkor, mintegy ellensúlyozásul, ugyan ott megdobban egy új élet, megjelenik a könnyek közt a mosoly, vagy, máskor, valaki egyedül van, úgy érzi, mindenki elhagyta, mindnyájan magára hagyták, mindnyájan, akiket szeretett, ami volt, már csak volt, elmúlt, a végére pont került, egy szál maga maradt a világban, azt gondolná, neki már nincs is tovább, nem néz semerre, lehajtott fejjel jár az úton, vele már nem jöhet szembe senki, akiért érdemes lenne felnézni, akkor összeütközik egy másik, egy másik lehajtott fejûvel, egy idegennel, aki mégis megszépíti az életét, mintha csak azért hagyták volna el, lehetõség legyen a találkozásra, kiszámíthatatlan az élet, néha, még megkövesedett fájdalmat is old, egy kõbõl kinõtt kisvirág."

"Kockáztatnunk kell ? mondta.