Schvalm Rózsa: Betlehemi csillag fénye

Ígéret szava, égi üzenet,

mit próféták ajka zengett,

eljött a nap, az Ige testté lett,

Isteni gyermek született!

Betlehemben csillagfényes este,

törékeny, emberi testben.

Isteni küldött, béke követe,

s az ember nem ismerte fel.

Szerényen és szegényen érkezett,

bölcsője barmok jászla lett.

Szeretete világot átölelt,

örök haláltól megmentett!

Tér-időn átível e szeretet,

ma is ment hívő lelkeket.

Eljövetel

Karácsony közeleg Adventi csendben,

haloványan lobbanó gyertyafényben.

Hozza a jó hírt a decemberi szél,

jön felénk, Akit vár, Kit a szív remél.

Készülj ember, fogadd Őt nyitott szívvel!

Királyod, Ki jön hozzád szeretettel.

Öltözzön lelked tiszta hófehérbe,

ragyogjon fel benne karácsony fénye!

Schvalm Rózsa

(012-12-09)

Óh, mily boldogság!

Immánuel, óh, mily boldogság,

nyíljon a szív és szóljon a száj!

Istennek zengjen dicséretet,

eljött közénk az égi követ!

A világnak örömhírt hozott,

csillag gyúlt az égen ragyogón.

Bölcsek követték a csillagot,

amely Hozzá utat mutatott.

Az a csillag ma is fenn ragyog,

sugárzón hirdeti karácsonyt.

Ki éjsötétben néz az égre,

látja: ma is égő a fénye.

Követi ma is, mind aki bölcs,

a Megváltót, a hőn Szeretőt.

Pereméről nézem

Pereméről nézem e világot,

a ballagó idő oromzatán,

Elmerengve néha meg-megállok,

vajon miért az örök rohanás?

Megértettem már az idők szavát,

nem áltatom magam ábrándokkal.

A földnek vándora vagyok csupán,

amíg lelkem e porhüvely foglya.

E világ kincse már nem ejt rabul,

sorsa az enyészet, mulandóság.

Ideig való, a fénye megfakul,

hogy megszerezzem nem űz már a vágy.

Szemem előtt tágul a láthatár,

kincseit tárja egy másik világ.

Ha hasad a hajnal

Ha hasad a hajnal tűnik a sötétség,

szertefoszló árnyak semmibe hullnak.

Áttetsző ragyogásban árad a fény,

borús homályfellegek elvonulnak.

A lélekben is világosság dereng,

ha érinti az Isteni, igaz hit.

Mennyei harmattal reményt csepegtet,

melyben kétség és félelem oldódik.

Nem retteg többé, félni nincs oka már,

mert átjárja a Krisztusi szeretet.

Megtöri bűnnek, halálnak hatalmát,

védőkarját óva tárja felette.

Két külön világ

Isten világa végtelen,

ember világunk oly kicsi.

Bár szárnyaló a képzelet,

önmagát túl nem lépheti.

Nem élhet burokba zárva,

építve magas falakat.

Szükség van változásra,

mi a falakon túl mutat.

Egységes egész a világ,

bölcs hatalom igazgatja.

Legyőzve minden akadályt,

fénylőn ragyog a keresztfa.

Schvalm Rózsa

(2012-11-06)

A Biblia

Istentől ihletett az írott szó,

amit a Biblia rejt lapjain.

Gondolat, amely gondolathoz szól,

a helyes úton járni megtanít.

Kincset talál a hittel olvasó,

mint gyöngyhalász megleli a csodát,

Igazgyöngyként gördülő sorok,

mennyei szózat égi fonalán.

A kegyelem irányjelző hangja,

amely megkímél a tévelygéstől.

Lelket megszólító sugallata.

bátorító és megtartó erő.

Schvalm Rózsa

(2012-10-29)

Hol az élet utak véget érnek

Temetők néma csendjében ma este,

mintha a csillagos ég tükröződne.

Mécsesek és gyertyák villódzó fénye

vetül, színpompás, virágos kertjére.

Itt, hol az életutak véget érnek,

csak porladó testet rejt hantok mélye.

Testben a lélek nem lakik odalent,

más dimenzióban már otthonra lelt.

Tétován, a  képzelet idézi fel

lobbanó gyertyafényben az emléket.

Fájdalom elpihent már békességben,

majdani találkozás reményében.

Örökös harc

Örökös harc dúl a világban szerte,

lelke mélyén az ember is háborog.

Mint vad viharban a tajtékzó tenger,

nyugalmát csak Te adhatod, Krisztusom.

Mint akkor ott, a Damaszkuszi úton,

üldözőből legyőzött s boldog vesztes,

Pál nyert száznyolcvan fokos fordulatot,

mikor fényességed Őt átölelte.

Bár földre zuhant le magas lováról,

háborgó lelkében békességet nyert.

Megtérve már igazságodért harcolt,

értelmetlen ellenszegülés helyett.

Zarándokként élem

Zarándokként élem földi életem,

néha árnyék, máskor a fény vetül rám.

Ha gondok fellege vonul felettem,

kiutat keresek hol megoldás vár.

Utak kavalkádja nyílik előttem,

merre induljak nem könnyű dönteni.

Bármerre nézek az ég nem felhőtlen,

vonz  ahol fényt látok földerengeni.

Áradó sugara lelkem érinti,

bár az út nem sima, göröngyös talán,

bennem vágyat ébreszt mégis s felhevít,

reményszikrát vetve fellobban a láng.

 Árnyék és fény

Árnyék és fény, félelem és remény

váltakoznak az élet színterén.

Hol nap ragyog, hol örvény kavarog

míg világ a világ, s a föld forog.

Vannak szegények, vannak gazdagok,

nagyhatalmak és kicsi országok.

Oly ingatag, bizonytalan a sors,

a holnap, a jövő oly homályos.

Nem létezik több, csak egy biztos pont,

nem rendítik  soha változások.

Tegnap és ma is jó pásztorod

az Úr : Vele öröm lesz holnapod.

Schvalm Rózsa

 
(2012-01-19)

S

   A lélek békessége

Nyughatatlan az embernek lelke,

önmagával sincsen békessége.

Az élet harc és örök gyötrelem,

míg benned Uram, nem lel békére.

Ha benned már megbékélt Istennel,

önmagával is békessége lesz.

Megnyílik akkor szív és értelem,

megszűnik lelki harc és gyötrelem.

Világosság, fény gyúl a lélekben,

égi fény, mi betölti az embert

Isteni örömmel, szeretettel,

hitben gyökerező reménységgel.

Schvalm Rózsa

(2011-02-16)

 Miért e világ?

Miért e világ, benn miért az élet,

hogyan alakult, hány milliárd éve,

kérdi sok tudós, s filozófus elme,

igaz válasz az eredetben rejtve.

Ha kérdésre választ más úton keres,

irányt tévesztve tévelyeg az ember.

Ami lett, nem műve a véletlennek,

oka és célja van a teremtettnek.

Minden igen jó, Isten igent mondott,

embert saját képmására alkotott.

Hogy cselekvésben Hozzá hasonlítson,

más teremtmények felett uralkodjon.

Része vagy

Része vagy a nagy egésznek,

sejtje, eleme a testnek.

Mint sziklavár élő köve.

növekedj hitben, erőben,

Kósza széllel ne sodródj el,

légy szilárd, rendíthetetlen.

Őrizd szívedben a kincset,

szeretetet, reményt, hitet.

Mindenkor Krisztusra nézz fel,

átfogja a mindenséget.

Szeretetének fényében,

élted jó gyümölcsöt érlel.

Schvalm Rózsa

(2012-10-03)

Ki voltál számkivetett

Ki voltál számkivetett,

Néped között idegen,

Helyedet nem lelhetted,

Te vagy nekem mindenem.

Nevedről neveztetem,

Uram, ne hagyj el engem!

Nélküled nem létezhetem,

Tátongó űr a lelkem.

Ha Tőled elszakadok,

Nélküled semmi vagyok.

Bűneimet én megvallom,

Hozzád száll imádságom.

Irányítsd az utamat,

Minden napon én Uram!

Tebenned van bizalmam,

Békességem, nyugalmam.

Schvalm Rózsa

(2012-09-23)

Ha pénz az istened

Ha pénz az istened, a világ meghajol előtted,

nyugalmad van és feletted kék az égbolt, felhőtlen,

de valahol mélyen, legbelül, békességed nincsen.

Kevésnek tűnik a sok, hajszolod a még több kincset.

Szórakozhatsz és számodra semmi se lehetetlen,

életed mégis örömtelen, kiégett a lelked.

Szép ruhákba öltözhetsz, csilloghat arany ékszered,

belsőd fénye nélkül, külső szépséged is fénytelen.

Pénzedért szívesen szolgálnak neked az emberek,

de hűséges barátot semennyi pénzért nem vehetsz.

Ősz

A tőkéken érett a szőlőfürtök csüngenek,

Az emberek vidám kacajjal szüretelnek.

Még fénylő napsugár melegíti a határt.

De már az elmúlás szele ringatja a batárt

Pompás ruhába öltözött a természet,

Összekutyulva a pompás színeket,

Zöld levél a pirossal befedve,

Sárga a barnával összekeveredve.

A levegőben cikáznak a fecske madarak,

Kihasználva az éltető csillogó sugarat,

Energiát gyűjtve a hosszú vándorútra,

Bogarakat fognak, fürgén alábukva.

Az út

Új napot vársz,

hogy új eget láss,

Az életnek mindig van

napos oldala,

csak észre kell venned.

Sokszor előre mész,

de még többször

hátrafelé.

El kéne döntened az utad!

Merre tovább?

A káoszon át!

Az élet szép,

ha nem vagy egyedül.

Van a kín,

és van remény.

Döntsd el hát!

A tűz, amit örökül kaptál,

lángba borítja szíved.

lehet jó,

lehet könyörtelen fájdalom.

Ez a valóság és az

álom világ.

2012-05-30  Ágota

Ha feletted felhők gyülekeznek

Ha feletted felhők gyülekeznek,

és úgy érzed, elhagyott az Isten,

Orcáját előled elrejtette,

ne rendüljön meg hited Őbenne.

Összeomolhatnak halmok s hegyek,

az Ő hűsége rendíthetetlen.

Csak szemvillanásnyi rejtőzése,

veled van akkor is kegyelmesen.

A világ nem forog körülötted,

szabadságot Istenben nyer szíved,

s valós látást életszemléleted,

hogy Jézusban, hozzád hajolt Isten.

Keservedből általa emel fel,

mi múlandó s mi örök, Őbenne

kapcsolódik össze, s nyer értelmet

ami véges, s az ami végtelen.

Búcsúzó nyár

Búcsúzó nyár enyhe fuvallata,

fák lombjait lágyan ringatja.

Együtt rezdül szinte minden levél,

s csillan rajtuk ragyogó napfény.

Most néha – néha halk zizzenéssel,

Fakón egy-egy lehull a földre.

Csöndesen az elmúlásról mesél,

míg felkapja majd az őszi szél.

Mi elsodorja forró nyár hevét,

s fuvolázva őszi dalt zenél.

Színesre festett ruhát ölt a táj,

mit lassan, levet az elmúlás.

Még virul őszirózsa, dália,

fákon, piros alma mosolya.

Ó ha sejtenék

Ó ha sejtenék, akik kételkednek,

és hitelt nem adnak Isten Igéjének,

mily drága kincs az, mit elvesztegetnek

lelki békéjükre, nélküle nem lelnek.

Isten üdvtervétől, messze eltérnek,

földi küldetésük értelmét keresve,

nem jó irányba, téves útra lépnek,

akik bizodalmat a világba vetnek.

A helyes útra, csak azok lelhetnek,

kik keresik Istent, hittel, reménnyel,

bízva végtelen, örök szeretetében,

biztonságot ad Ő, a benne hívőknek.

Ő Ki mindenkinél nagyobb

Ő, Ki mindenkinél nagyobb,

szerény volt és alázatos.

Fényes, aranybölcső helyett,

jászolbölcsőbe született,

s övéi közt nem lelhetett,

befogadó szeretetet.

Bár királyok közt legnagyobb,

illette volna fényes trón!

Trónja, helyette kereszt volt,

s koronája: tövisből font.

Kívánták látni Napkelet,

s távol, Napnyugati bölcsek,

kívánt látványosság helyett,

jászolbölcső és a kereszt,

botrányát tekinthették meg.

Emlékek.

Emlékek törnek rám régről.

Lehoznám a csillagot az égről,

Hozzád visz a sajgó szívem.

Hiszem, hogy lehetsz még enyém.

Sebzett szívem szúr és sajog.

Hiányzol, és ez fáj nagyon.

Veled vágyam messze száll.

Nélküled az idő is megáll.

Velem vagy körbe táncol a fényed.

Tündöklik a hold, fénylő a csillag.

Lángol a lelkünk, szívünk összeér.

Andalító dallam halkan hívogat.

Ha pirkad, nem látom már kedves arcodat.

nevedhez méltóan megbecsülésben.

Ha fájdalomtól könnyes a szemed,

szorongsz és megfájdul a szíved,

gondolj szeretteidre és jobb világra,

ne Feled, hogy örökséged a büszkeség.

Keresd meg a gyökereid helyét,

a földet, hol őseid leltek életteret.

Foglald el, ez lesz a méltó jutalmadat,

a helyett hol zöld a mező, színes a rét.

egyenes derékkal indulj az útra.

1848

Emlékek

jönnek elő

a messzeségből,

múlt század

századbeli

rettegésből.

A nagy birodalom,

megingott,

maroknyi

igaz magyar

kardot rántott,

hogy kivívja

a szabadságot.

Ifjú, öreg

mind

mellé állt,

nem félve a

biztos halált.

Küzdött

bátran,

nem rettegett,

nem féltette az

életet,

de a zsarnokok

összefogtak,

Segesvárnál

túlerővel,

nagy rohammal,

vérfürdővel,

gyilkolással,

legyőzték

a forradalmat.

2011-03-15 Ágota

Március 15

Márciusnak idusán,

Árpád népe nem tűr tovább,

Rabláncát leveti,

Csillogó kardját előveszi,

Indulata vezéreli,

Udvaroncokat elűzi.

Szabad népként akar élni,

Tisztességben és békében,

Iga nélkül boldogan,

Zsarnok nélkül függetlenül,

Együtt a sok nemzetséggel,

Nagy elődök nyomdokában,

Önállóan e hazában,

Történelmi pillanat.

2011-03-15  Ágota

Karácsony

Erdőszélen csendes magányban,

Kis fenyő búsul egymagában,
Csendben cseveg a lengedező széllel,
Felette csillagok fénylenek az égen.

E csodálatos decemberi napon,
Várakozó feszültség érződik a tájon,
Elhalkulnak az utcák, falvak, terek,
Megáll az idő az emberiség felett.

Délceg szarvas szökken az erdőn,
Szélcsengő csilingel a mezőn,
Egy kisfiú apjával a határt járja,
Fenyőfát keresve, az ünnepre várva

Meglátták a fácskát, nagyot dobbant szívük,
Lágy melegséggel telt meg testük, lelkük.

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Hegedű sír a messzi távolban,

Fájdalom van minden hangban.