- Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?
- Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene.
- Na igen-igen, úgy könnyű. De... ha nem lennénk együtt? Hogyha én máshol lennék?
- Jajj... de nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor?
-Hát tulajdonképpen...
- És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?

 A házunk éppen szemben volt a baltimore-i Johns Hopkins kórház épületével.
Az alsó szinten laktunk, a felső szintet pedig bérbe adtuk a klinika járó betegeinek.
Egy nyári estén éppen vacsorát készítettem, amikor kopogást hallottam az ajtón. Kinyitottam, és egy ritka csúnya öregembert pillantottam meg. Alig magasabb nyolcéves fiamnál, gondoltam, miközben végigmértem görnyedt, összeaszott testét.
A legvisszataszítóbb az arca volt, mely az egyik oldalon feldagadt, és vörös vadhús borította.

Timár Judith

Hangtalan őrzöd a fájdalmad jajszavát,
szemed fátyolos, de mégis tisztán lát.
Csendben fekszel, csendben válaszolsz nékem,
megbújsz minden szavad mögött, megértem.

Keresed az elveszett válaszok javát,
melyek elkallódtak egy életen át.
Jó néhány év ácsorog most mögötted,
nem sietteted, csak vársz, nagy a türelmed.

Látom, nem vívódsz Isten akaratával.
Teszed dolgod, mert mindig tapasztalattal
cipelted a gondok batyuját, hangtalan,
ahogy most teszed lelkedben mozdulatlan.

 Két beteg sántít be két különböző, magyar orvosi rendelőbe. Mindkettőnél megállapítják, hogy sürgősen csípőprotézis-operációra van szüksége.

Az első beteget egy órán belül megvizsgálják, azonnal elkészítik a röntgenfelvételt, kiértékelik, és másnapra kitűzik az operáció idejét. Másnap aztán meg is műtik.

A második beteg egy hétig vár, míg a körzeti orvoshoz bejut, aki egy specialistához küldi. A specialistára 2 hónapig vár, aki kiírja röntgenre.

Pillanatképek - Vonaton érkezve

Szerkesztette ..Örni

Fut vonatunk keresztül a havas tájon,
mögöttünk alszik még a sárga-szürke város.
Kockaépületek helyére erdők-mezők
lépnek, nyírfaliget köszönti a merengőt,
s felénk fúj a szellő egy elfelejtett kendőt.

Tóparti emberek a jeget lékelik,
varjak szállnak károgva, az időt kergetik.
Nézem, ahogy kéreget és ajtón-ablakon
bekopog a nyomor, falu végében vakon
hívogat a kurta kocsma - régóta nem dalol.

Fásultan integetnek az elhagyott telkek,
rozsdás lakatok várnak a dolgos kezekre.

Heinrich Heine

Szívemben mindig lesz egy hely ...

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé ,már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!

Sziklatemplom.pps

KATT A SZÖVEGRE!

 Itt a nagymama üzenetrögzítője beszél:

- Jó napot kívánok, jelenleg nem vagyok elérhető. Kérem, közöljék üzenetüket a sípszó után:
-
Bíííp!

- Ha egyike lennél a gyerekeimnek , akkor nyomd meg az 1-es vagy a 2-es gombot (attól függően, hogy melyik gyerekem vagy) és használd fel a következő lehetőségeket:
- Ha napközben nálam akarod hagyni a gyerekeid, nyomd meg a 3-as gombot.
- Ha mosni és vasalni való ruhád lenne, nyomd meg a 4-es gombot.

A történetet egy hölgyről szól, aki maga is túlélte sok szenvedés árán Auschwitzet, egyike a ritka túlélőknek.
Még nagyon fiatalon, 15 évesen került Auschwitzbe 8 éves kisöccsével, szüleik nélkül, akik akkor már nem éltek.
Az Auschwitzbe tartó vonaton ültek, amikor lenézett és látta, hogy hiányzik a testvére egyik cipője.
A sok megpróbáltatás hatására magából kikelve, mérgesen rászólt: “Miért vagy ennyire figyelmetlen, hogy nem
tudsz vigyázni a dolgaidra, az isten verje meg?!"

A legszörnyűbb a történetben az, hogy ez volt az utolsó mondat amit mondhatott neki, mert többet nem látta,
és az öccse nem is élte túl a tábort.

Ez a nap is olyan volt mint a többi. Ebédet főztem, sütöttem a családomnak.
Közben csapongnak a gondolataim kontroll nélkül. A fiam pont akkor lépett be
a konyhába, amikor a mézes krémes lapjait kezdtem nyújtani. Azon tűnődtem,
hogy édesanyám milyen finomat tudott sütni. Bezzeg nekem nem sikerül soha
olyan finomra. Biztosan azért, mert elég ragadós ez a tészta és nem szeretek
vele dolgozni. Ja ,persze ha azt gondold, hogy ragadós tészta, akkor az
ragad is rendesen.

Szalai Borbála: Hápi kacsa

Volt egyszer egy kicsi kacsa,
úgy hívták, hogy Hápi.
Alig bújt ki a tojásból,
máris tudott járni.
Pihés volt a feje, nyaka,
szárnya, hasa, háta,
színe pedig, mint a pitypang,
éppen olyan sárga.
Hápi kacs minden reggel
fölkelt kakasszóra,
kapta magát s szaporázva
totyogott a tóra.
Hogy a vízbe toccsanhasson,
mindig csak azt leste...
Fürdött reggel, fürdött este,
jót lubickolt este.
Hát egy napon Hápi kacsa
csodálkozva látja:
hófehér lett nyaka, hasa,
háta meg a szárnya!

Elmúlik a tél..pps

KATT A SZÖVEGRE!

Néha jó sírni. Például amikor azt érzed,hogy kirohannál a világból. Vagy amikor már nem bírod tovább. Akkor csak sírj,ameddig jól esik. De utána töröld le a könnyeidet,állj fel,és rázd meg magad. Te ennél sokkal erősebb vagy. Sokkal erősebb vagy,mint ahogy azt hiszed. Az élet nehéz. De meg kell tanulni élni,boldogan élni a legnagyobb problémával is. Meg kell tanulni szenvedni,felemelt fejjel,mosolyogva végig menni az úton amit neked szántak.

,Kutyakölykök eladók"

''Megbocsátottam a megbocsáthatatlant,
megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen
embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást
és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak
és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,
esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.

"Taxis vagyok. Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem.
- Egy pillanat! - válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot.

 Levelek (lelkek) vagyunk mindannyian, függetlenül a külsőnktől
(egy igaz történet)


Egy főorvos mesélte, hogy a rokonának gyermekük született, torzszülött volt. A férj és a feleség szép termetű emberek, megdöbbentek a jövevény láttán. A férj minden áron intézetbe akarta adni, mondván, hogy előttük az élet, nem tehetik tönkre azzal, hogy egész életükben ilyen teremtményre nézzenek. (...)
Az feleség azonban megmakacsolta magát. Nem!

Abigail Sailors, egy 18 éves pincérlány a nebraskai Lincolnban. Ez a nap is úgy indult mint a többi. Mosolygósan, kedvesen leültette a vendégeket, felvette a rendeléseiket, majd kiszolgálta őket. De ezen a napon két öltönyös angyal is érkezett az étterembe.

Leültette a két férfit a 222-es asztalhoz, majd felvette a rendelésüket.
Pulykát, salátát, kolbászt és tojást kértek.
Amikor a lány felszolgálta az ételt, egyikük megkérdezte mindig ilyen mosolygós-e, majd az igenlő válasz után tudni akarta mi az oka rá.