JÉGVIRÁGOK

Ablakomra szállt a pára,
mely reggelre megfagyott.
Hajnalfénynek pír-szavára,
jégvirágok álltak ott.

Természetnek ügyes keze,
csodaszépet alkotott.
Kelő nappal, fénykristályként
ragyogtak az ablakok.

Látod, a sok jégvirág most
mily fényárban csillogó?
Szemeidnek ez a látvány,
álomképként megható.

Olyan, mint egy katedrális,
színes ablak-képei.
Ám de mégis, fehér színben,
kristály-gyanánt fényteli.

Áldott pára, nemsokára
olvadoz ez égi kép.

KEDVENC SZÍNEIM

Tanár úr! Önnek mi a kedvenc színe?
Kérdezte tőlem egy gyerek engem nézve,
S nem tudtam mit szóljak, hogy igaz legyen,
A válaszra várva magamtól, gondolkodtam ezen.
A zöld, ha fűben vagyok s benne lefekszem,
A kék, ha az eget bámulom szelíden,
A vörös, ha rózsáim közt sétálok csendesen,
A sárga, ha búzából van az asztalon kenyerem,
A fekete, ha gyászban megállok a sír mellett,
A fehér, ha a békét hirdetem szívemben,
A barna, ha az ősz derekán egy tölgy erdőben állok,
A szürke, ha fülemben énekelnek a csalogányok,
A lila, ha tavasszal ibolyát keresve a dombon kúszok,
Az áttetsző, ha télen a jégen, a Berettyó medrében csúszok,
A piros mikor nézem s érzem, hogy cseppen a vérem,
S az ember színe, szíve, mely bennem a vezérem.

Lelked a tiéd ne félj nyiss a világ felé!

Lelked csak a tiéd, nyiss a világ felé
Ne félj, mert van aki vigyáz rád ott fenn.
Sokan szeretnek lelked tisztaságáért
Óvnak sokan, az angyalok, és kik veled vannak.

Ne hallgass a puszta észre, nem visz jó útra
Lelkeddel, és szíveddel éld az életet mit kaptál.
Nyisd a világ felé meg lelkedet, nem tarthatod zárva
Ő a tiéd veled él szüntelen, ember nyisd ki lelkedet.

Elveszel figyelj drága lélek, lépned neked kell
Segíteni jöttem mit tegyél, nem nézhetem szenvedésed.

"Kit szeretünk igazán? Akiben az álmunk és a valóságunk egybeesik."  

Ha szerelmes vagy, még álmodni sem tudsz magadnak valakit, akit jobban, mélyebben és erősebben szeretsz, mint őt. Ha álmodnál, csakis őt álmodnád. Az igazi szeretetben ugyanis az élet valósága és a lélek valósága egybeesik. A szeretetben fedésbe kerül az eszményi és a reális. Behunyod a szemed, s őt látod. Kinyitod, s őt látod. Elalszol, s vele álmodsz. Nincs jobb és vonzóbb és ismerősebb, mint ő.

FAGYVIRÁGOK!!

SIMON ANDRÁS: SZERETET KÖZELBEN

Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni, és ami annál is sokszor nehezebb: képes szeretetet elfogadni is.

Van, amikor a szeretet apró kis gesztusainak elfogadása nagyobb tett, mint önzetlenül adni.

Amikor szeretetet adunk, akkor - mint kezdeményezők - az erő pozíciójában érezzük magunkat, s gyakran nem teszünk mást, mint szolid öntudatossággal nyugtázzuk lelki nagyságunkat.

Akkor viszont, amikor a telítettségnek ebben az emelkedett állapotában valaki hangtalanul hozzánk simul, és rongyos kis tarisznyájából szeretetmorzsákkal kínál, meghökkenünk.

PAM BROWN: ÜZENET

Hogy mit adhatnék Neked, ha hatalmamban állna?
- Nem mesés gazdagságot, - csak elegendőt ahhoz,
hogy távol tartsd a szorongást
és reményt nyújts az elesetteknek.
- Nem mesés szépséget, - csak szerető szívet.
Esélyt, hogy bölcsen használd fel adottságaidat,
- hogy megválthasd velük a világot,
és mindez örömet is okozzon Neked.
Kívánok Neked érzéket, hogy felismerd
a minket, körülvevő szépséget.
Bátorságot, hogy kitarts és egyre erősebb légy,
örömet, elégedettséget, szeretetet.

Álom-ének

Az álmok tengere furcsa szerzet
ott lélek léleknek üzenhet,
s szív vallhat szívnek szerelmet.
Ott minden - mi itt nem - lelhető
ott vagyunk Isten is - világot teremtő.

Az álmok világa furcsa szerzet
az álmokban virág vall virágnak szerelmet
az álmokban, ki' van, mind angyalok
fejükön fénylő tündér-glória ragyog.

Az álmokban ritkán van szenvedés
s ha fáj is, mit élsz - jön az ébredés.
Az álmokban zöld a fű, és minden vidám
az álmokban mindig süt a nap,
mint szép őszi délután,
amikor Ő jött feléd,
megfogtad szép kezét,
s azt hitted, mindez örök...

KEDVES FIGYELMETEKBE AJÁNLOM A MONITOROTOK MEGTISZTÍTÁSÁT,

AMIT IDŐNKÉNT EL KELL VÉGEZNI!

AZ ALÁBBI LINKRE KATTINTVA VARÁZSLATOSAN, AUTOMATIKUSAN TISZTA LESZ A MONITOROD!!!!!!!!!!!!! ;)

 70.40.197.178/sc/screenclean.swf

Hóvirág Testvér!

Valamit szeretnék mondani

Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ, s az emberek rosszak. A világ szép, s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.

A világot? A Te világodat. De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ és ez az igazi világ. Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi, amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.

FEKETE ISTVÁN: 1900. JANUÁR 25-1970. JÚNIUS 23.

Fekete István 1900. január 25-én született a Somogy megyei Göllén. Apja Fekete Árpád tanító, iskolamester. Anyja Sipos Anna. Fekete István nagyapja, Fekete Antal az Esterházyak hercegi építésze volt. Fekete Árpád kemény, kitartó munkával alapozta meg családja jövőjét, megbecsülését Göllén. A “mester”, Gölle fő- és kántortanítója tudásával, szigorával és tisztességével nyerte el a falusi emberek tiszteletét, de gazdálkodóként is híressé vált a környéken és országosan egyaránt.

Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb, 
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell.

A CINEGEKIRÁLY

Nekem kisgyerek koromban volt egy rossz szokásom, téli mulatságom: a cinegefogás. Persze nekem nem az orrom fogta a cinegét, mint a mostani gyerekeknek. Sütni való tökből csináltam a cinegefogót, kitettem a kerítés tetejére, s estefelé már rendesen benne jajveszékelt a szegény kis fogoly:

- Nyit-ni-kék, nyit-ni-kék, nyit-ni-kék!

Ilyenkor én mindig a két tenyerem közé csuktam a fekete sapkás kis madarat, s vittem lelkendezve az öreg udvarosunkhoz.

Párbeszéd a szeretetről

- Tulajdonképpen hogy terem a szeretet? - kérdeztem egyszer anyát.
- Magról vetik - nevetett rám.
- És honnan szerzik hozzá a magot?
- Nem kell azt vetni, szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában, minden ölelésben.
- Öntözni nem is kell?
- Dehogynem. Jó szóval.
- Nem könnyel?
- Ments ég. A könny sós, és a só kimarja a kis szeretpalánta hajtásait.
- Hát palántázni kell a szeretetet?

"A három kiemelt részletre (alsó képek - előjönnek a "nagy" festményen is)
rákattintva animációs  különsétákat tehetünk egy vitorláshajóval a folyón,
egy lovaskocsin a városban és gyalog a palotában."


Klikk ide és kapcsold be a hangot is.

http://www.npm.gov.tw/exh96/orientation/flash_4/index.html

Itt látható a világ talán legnagyobb miniatűr  életképe, a kínai művészet
egyik csodája. A majdnem öt és fél méter hosszú tablón minden bizonnyal
többen vannak, mint a magyarok bejövetelét ábrázoló Feszty-körképen (csupán
összehasonlításul: az 120 méter hosszú, 15 méter magas - egy majdnem negyven
méteres kör kerületét teszi ki  - a kínai kép pontos méretei: 52 8 cm hosszú,
25 cm széles).

"... Megpróbáltam kifejezni, hogy milyen rendkívüli ereje van, Amikor az ember nem beszél, csak sugárzik. Ül a betegágy szélén, fogja a beteg kezét, az pedig érzi, hogy engem valaki szeret, valaki meglátogat. Van akinek már tényleg nem tudunk semmit mondani , csak csöndben vagyunk. És vagyunk. Legfeljebb elmondjuk együtt a Miatyánkot.

Látjátok, ezt csak a kórházban lehet megtanulni, nagyon mélyen, Élet és halál peremén.

A Magyar Kultúra Napja - A Himnusz születésnapja január 22.

A Magyar Kultúra Napja nem tartozik a hivatalos, piros betűs ünnepek közé, de már hosszú évek óta egyre eredményesebben hívja fel a figyelmet azokra a tárgyi és szellemi értékekre, melyeket méltán érezhetünk magunkénak.

Kölcsey Ferenc: Kölcsey
(részlet)
˝Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöke fámnak,
Nyúgoti ég forró kebelem nem tette hideggé;
Szép s nagy az, ami hevít; szerelemmel tölti be lelkem
Honni szokás és föld, örököm kard s ősi dicsőség.˝

A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását.

Bár nekünk talán a Fátyol-vízesés a legszebb a világon, ha igazán nagy zuhatagokat akarunk látni, külföldre, sőt a tengerentúlra kell utaznunk. Szemezgettünk a világ legnagyobb és legmagasabb vízesései közül, amelyek egytől-egyig turisták ezreit vonzzák minden évben. Képes séta Kanadától Laoszig.

Niagara, Ontario, Kanada

Magasság: 51 méter
Szélesség: 1203 méter

A Niagara talán a legismertebb, de mindenképpen a leglátogatottabb vízesés a világon, noha sem magasságban, sem vízhozamban nem éri utol a legnagyobbakat, de az idelátogatókat fogadó látvány minden hiányosságot feledtet.

Johann Wolfgang Goethe: Talált kincs

Jártam az erdőt,
csak így magam,
könnyű bolyongás
vitt céltalan.

Egy kis virág nyílt
az útfelen,
mint csillag égett,
mint drága szem.

Már nyúltam érte,
de suttogott:
Ha leszakítasz,
elhervadok!

Erre tövestől
kivettem őt,
virulj kertemben
házam előtt!

Ott jól beástam
gyökereit:
egész bokor már
és úgy virít!

MESE A SZERETETRŐL...

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a

Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más,

így a Szeretet is.

Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed.

Ezért
valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.

Mielőtt a
sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.

"Ha valaki menni akar,...még ha fáj is... engedjük el...
ha valaki nem tudja mit vagy kit akar,...akkor... küldjük el...
ha valaki szenvedést okozott,...még ha nehéz is... felejtsük el...
ha valaki csak szavakkal hiteget,...játszadozik... kerüljük el...
ha valaki tettekkel bizonyít,...azon már gondolkodjunk el...
ha valaki kezét nyújtja felénk,...és őszinte...fogadjuk el...
és ha valaki a szívét s lelkét adja nekünk,...és boldogság vele minden perc... igen Őt úgy ahogy van szeretni kell!"
( Tóth Anita )

Wass Albert: Mese az erdőről   

Tudnod kell, kedvesem, hogy amikor a Jóisten a világot megteremtette, és már mindennel készen volt, összehívta négy legkedvesebb angyalát, hogy szétossza közöttük a világ kincseit. Az igazi kincseket.

A másodiknak a szeretetet adta, s a harmadiknak a békességet. Az angyalok pedig leszálltak a kincsekkel a földre.

REGGELI GONDOLAT...

 .Vannak az embernek rosszabb napjai,
de életed tiéd, és neked kell hallani
a reggeli ébresztő, vidám dallamát,
mely jó érzéssel tölt el, s lelkedet hatja át.
Induljon el vidáman minden új napod.
Mosolyogj a világra, s tükrödből ezt kapod,
Szeresd ki visszanéz rád, hiszen szerethető,
lelkedben élő gyémánt, és védangyalod ő.
Értőn nézz a világra, mennyi apró csoda,
s hova nem jutsz el lábon, lélekben menj oda.
Becsülj meg minden embert, mert egyformák vagyunk,
a lét megannyi síkján, sok újat tanulunk.

RÉSZLET A KIS HERCEGBŐL...

Akkor jelent meg a róka. Jó napot! - mondta a róka. Jó napot - mondta a kisherceg. Ki vagy?? - kérdezte a kisherceg. - Én vagyok a róka. - Gyere velem játszani! - javasolta a kisherceg ... olyan szomorú vagyok ... - Nem játszhatom veled, mert nem vagyok megszelídítve. - mondta a róka. - O, bocsánat - mondta a kisherceg, majd nemi tűnődés után - mit jelent az hogy megszelídíteni?? - Te nem idevalósi vagy, igaz - kérdezte a róka - mit keresel?? - Az embereket keresem, mit jelent az, hogy megszelídíteni?? - Az embereknek - mondta a róka - puskájuk van, es vadásznak.

Nem hiszek a véletlenekben

Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra.

KÖSZÖNÖM...

Mondd sokszor, hogy köszönöm,
Akár okod van rá, akár nincs,
Ismételd gyakran, mert e szó: kincs.

Talán balga beszéd,
Hogy a gyümölcs termi a fát,
De egy jókedvű ,,köszönöm"
Életre hívhatja a köszönet okát.

Amiért hálás vagy előre,
- mert hiteddel reméled -
az feléd hajlik a mennyből,
s lassan majd eléred.

Ez a kicsi szó: ,,köszönöm",
Az Isten virága.
Pazarlón hintsd magvát
A gyom lepte világba!

(Simon András)

Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha
hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.

Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikormegváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz.

S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk
észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne,
mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap,
és semmiben sem különbözne a holnaptól.
De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot.
Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk
a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és
a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik
különbözőnek a többitől.

"Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson.

"Minden reggel, amikor fölkelsz, keresd meg magadban azt a gondolatot vagy érzést, amiért érdemes élni."  

Nem mindig könnyű. Lehetünk bajban, rossz helyzetben, tartósan nehéz helyzetben is. De egy új nap mégis új nap! És ahogy a földi Nap is minden reggel fölkel és eloszlatja a sötétséget, úgy föl kell hozni a belső napunkat is. Magától nem mindig jön fel. A világ, amelybe születtünk, ritmusra jár. Reggel föltámad, nappal kibomlik és él - és éjszaka visszatér önmagába és meghal.

Nincs olyan ember, aki nem szeret örülni, nevetni. Vannak olyan esetek, amikor egyszerűen nem bírjuk abba hagyni, pedig már minden porcikánk fáj a kacajtól. Ez is azt mutatja, hogy a nevetés rendkívül sok izomzatot megmozgat. Másrészt szakemberek észre-vették, hogy az egészségre is rendkívül nagy hatást gyakorol.

Ki gondolná, hogy egy betegséget egyszerű nevetéssel is gyógyítani lehet. Pedig ma már számos tudományos tény igazolja, hogy a hahotázás segít kilábalni.

Szeretem a tüzet nézni. A tűz örök rejtelem és jóleső melegség. Aki a tüzet nézi, annak a lelke megcsöndesül; valami édes félálom szállja meg – édes félálom: nyugodalom.

A tűzben történetek vannak. Mesehangú és mesének illő színes történetek, amiknek se eleje, se vége nincsen, hanem minden rend nélkül egybefolyik egyik a másikkal. Az ember nem tudja, valóban megtörténtek-e, vagy csak álmodja őket.

De ilyenkor mindegy is az.

Juhász Gyula :
A gyermeket, ha alszik...

A gyermeket, ha alszik, simogasd meg
Egy gondolatban, mint bársony virágot,
Mely szirmait bezárta. Boldog éden
Ringatja most szelíden messze, messze
A nap zajától és a föld porától.
Egy nagy aranykaput nyitott ki éppen,
Melyet kerúbok őriznek dalolva
S lábujjhegyen a smaragd rétre indul,
Arany mezőre és ezüst patakra.
Már mosolyog. Már visszatért megint
Oda, ahonnan eljött s földre tévedt.
Előbbi életének társai,
Kis szöszke angyalok közt hancúroz most,
Szivárványszín labdákkal kergetőznek
És jázminokkal verik arcul egymást,
Örök narancsot esznek s nem mulandó
Babákat ajnároznak égi hintán.

A gyöngy születése

Egyszer összegyülekeztek a nagy vizek mélyének lakói, mert igen fájlalták, hogy birodalmukban örökös sötétség uralkodik, hogy a Nap fénye és világossága nem jut el hozzájuk. Elhatározták, hogy követeket küldenek maguk közül a felszínre, és majd azok lehozzák számukra a világosságot.

Elôször a halakra esett a választás, mivel ôk a leggyorsabbak. Fel is úsztak a víz színére, s ahogy ezüstös testükkel kiugráltak a víz fölé, pikkelyeik szivárványosan csillámlottak.

MEGNYITÁS UTÁN KLIKKELJ AZ ECSETRE!

<http://www.jacquielawson.com/viewcard.asp?code=1560479383964&source=jl999>

Szalay Fruzina (1864-1926):  Havasi gyopár

Bércek szabad, magános ormán,

Mely a magas egekbe vág,

Örök hó bársony leplét hordván,

Nyit egy csodás fehér virág.

Feléje halk szellők se járnak

És hozzá el nem hat soha

Arany heve a forró nyárnak,

Sem a tavasznak mosolya.

Körötte kristálytiszta minden,

Csendes, fehér, mint ő maga:

Büszkén nyit hervadatlan színben,

A bércek hószín csillaga.

A völgy ölén, lombon, virágon

A tavasz édes csókja van

- Fenn a nemes virág magában

Áll egyedül, tavasztalan.

Nem hiszek a véletlenekben

ŐRI ISTVÁN: SZERETNÉK A BOLDOGSÁGRÓL ÍRNI...

Szeretnék a boldogságról írni
szeretnék többé sohasem sírni
szeretném a világba kiordít'ni:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!

Szeretnék a szerelemről írni
szeretnék boldogságtól sírni
szeretném a világba kiordít'ni:
Istenem! Ő itt van velem!
Látom Őt, nemcsak álmodom
a perceket már nem számolom
mert eljött, s többé nem megy el
ó, áldott élet
áldott szépség
áldott szerelem!

Körmendi Gitta : Akarod?

Szállni tudnék veled messzi magunk fölé,
örömhálót fonnék félelmeid köré.
Megfognám a kezed ott, hol mélység tátong,
elmondanám azt, mit nem hallottál mástól.

Annyit ígérnék csak, amennyit megteszek,
nem hazudnám neked: nincs élet nélküled.
Megosztanám veled nappalom és éjem,
örömeim mellett, összes gyengeségem.

Láthatnál bármikor csúnyának vagy szépnek,
fogadhatnál örök, csalóka hűséget.
Boldogan mutatnék egy tisztább világot,
élni hagynám érted a legszebb virágot.

Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül. Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak

A GONDOK FÁJA

 Történt egyszer, hogy egy férfi a háza átépítésével megbízott egy mesterembert.
A munka szépen haladt, a mester valóban ügyesen dolgozott, a ház épült-szépült. Az egyik nap váratlan nehézségek léptek fel. A mesterembernek minden aznapra jött össze. Az autó amivel érkezett defektes lett, majd valami hiba miatt nem indult el, majd munka közben áramszünet volt, aztán pedig még a hóesés is eleredt.
Ezek után a háztulajdonos hazavitte a mesterembert.

NÉPI BÖLCSESSÉGEK, MEGFIGYELÉSEK AZ ÚJ ÉVRE

Mélységesen tisztelem az egyszerű parasztembereket. Egyrészt azért, mert én nem csinálnám azt a munkát, amit ők végeznek, hiszen éjjelük-nappaluk a földművelés, az állatok ellátása. Másrészt azért, mert olyan tudással bírnak sok dolgot illetően, amivel én nem rendelkezem. Ezek között van az is, ahogyan megfigyelték, értékelték az időjárást nemzedékeken keresztül. Átadták egymásnak ezt a tudást, hasznosították, ez határozta meg életüket a mindennapokban.