"Lelki társ az, akivel legnagyobb örömünket és legbenső félelmeinket is megoszthatjuk, akinek legsúlyosabb bűneinket és javíthatatlan hibáinkat is bevallhatjuk, aki által legnagyobb reményeinket és talán megfogalmazhatatlan álmainkat is tisztázhatjuk."
Edward C. Sellener

A béka és a kagyló

A tó fenekén egy kagyló élt csendben, békésen. Minden éjjel elörehaladt egy keveset. Szeretett gyönyörködni a finom szinekben, amelyet a Hold fénye a vizre rajzolt, ezer meg ezer szinárnyalatra bontva.

Ugyanebben a tóban élt egy béka is, aki nem kevéssé volt büszke ugró-és énekesi képességére. Sokáig rá se hederitett a kagylóra. Amikor azonban egyszer a kagyló elhaladt mellette, megkérdezte töle: - Mit csinálsz itt. Te néma csúnyaság?

http://fc04.deviantart.net/fs71/f/2012/184/c/8/vizitunder_animacio_1_by_ladyjudina-d55rzk8.swf

A minap olyan dologra lettem figyelmes, amit ebben a rohanó világban egyre ritkábban veszünk észre, ez pedig a csend. Gondoljunk csak bele...
A legtöbb dolgot, ami csodálatos, észre sem vesszük, mert rohanunk.

Gyermekkoromat egy családi házban éltem, nagy kertünk volt, tele gyümölcsfákkal és virágokkal. A nyári éjszakákon kint ültem az ablakban és hallgattam az "éjszakai muzsikát", azt, amit sajnos egyre ritkábban hall meg az ember ahogy idősödik. Eltelt azóta már pár év, hogy kislányként az ablakon kibambulva néztem a csillagokat és hallgattam a tücskök ciripelését.

A testbeszéd ismerete segíthet bennünket annak eldöntésében, hogy felismerjük, hogy:

• igazat mond-e a másik, vagy sem;
• barátságosan közelít-e hozzánk a másik, vagy sem;
• a megtévesztés céljával küldött, hamis jeleket és küldőjük igazi üzenetét.

Hogyan ismerjük fel, hogy a másik igazat mond-e, vagy sem? Ennek többféle módja lehet:

• Szájeltakarás: kisgyermekeknél megfigyelhetjük, ha hazudnak, eltakarják szájukat kezükkel. A felnőtt már megpróbálja elfolytani ezt a gesztust: a kéz elindul a száj felé, de megtorpan és elterelődik, mintha pl.

Ha pénz az istened

 

Ha pénz az istened, a világ meghajol előtted,

nyugalmad van és feletted kék az égbolt, felhőtlen,

de valahol mélyen, legbelül, békességed nincsen.

Kevésnek tűnik a sok, hajszolod a még több kincset.

 

Szórakozhatsz és számodra semmi se lehetetlen,

életed mégis örömtelen, kiégett a lelked.

Szép ruhákba öltözhetsz, csilloghat arany ékszered,

belsőd fénye nélkül, külső szépséged is fénytelen.

 

Pénzedért szívesen szolgálnak neked az emberek,

de hűséges barátot semennyi pénzért nem vehetsz.

 

 

"Egy ölelés (...) sokkal többet jelent két test érintkezésénél. Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk." -(Paulo Coelho)

Tanuld meg élvezni, ha fáj a lelked. Gondolj arra, hogy ez az élő lélek jele benned! Néha napsütés, néha ború és vihar. Nem baj! Nem emlékszel, hogy gyermekkorodban mennyire szerettél sírni? Jézus is sírt. Buddha is, főleg akkor, ha másokat sírni látott.
Szeresd a könnyeidet, de azért egyre ügyelj! Van termékeny, és van terméketlen szenvedés is. A termékeny szenvedés mögött süt a Nap. A terméketlen szenvedés mögött nincs Nap - világvége van. Ha fáj valami: sírjál.

 

"De amikor a karmester beint: a magányos hangszerek hirtelen egymásra találnak, egymásba szeretnek - és megszólal a Zene. Élet születik. Ilyenkor érzed, milyen óriási tettet hajtott végre a zeneszerző és az összes muzsikus: egy élő világot hoztak ki a hangok zűrzavarából."

Müller Péter

 

 

 

 A lány elindult megkeresni az Időt. Hiszen orvosra volt szüksége, s azt mondták, az Idő minden sebet begyógyít. Márpedig igen régóta viselte azt a sebet magán, mely furcsa módon sehogyan sem akart behegedni. Néha úgy látszott, már-már eltűnik, de elég volt egy zaklatott álom, egy illat, mely megtalálta, egy zene, mely fülébe kúszott, vagy ismerősnek tűnő mozdulat, és a seb újra és újra felszakadt. S olyankor újra érezte azt a régi szinte édes fájdalmat, amit szeretett volna már elfelejteni.

"Légy az, kiből árad a nyugalom. Légy az, kire nem hat a hatalom. Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet. S menj oda, hol fázik a szeretet."

(Gárdonyi Géza)

 

 

 

 

" Mivel mi határozzuk meg, hogy mire gondolunk, ezért a boldogságunk szükségszerűen saját kezünkben van. Senki sem tölt gondolatokat a fejünkbe. Ahhoz, hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell koncentrálnunk. Mégis milyen gyakran tesszük az ellenkezőjét! És milyen gyakran előfordul, hogy fel sem figyelünk arra, ha megdicsérnek minket, viszont még hetek múlva is egy barátságtalan megjegyzésen rágódunk! Ha megengedjük, hogy egy rossz élmény vagy egy kellemetlen megjegyzés kösse le gondolatainkat, akkor ennek viselni fogjuk a következményeit.

Márai Sándor (1900-1989)

Kassán született, 1900. április 11-én.

Apja Grosschmid Sándor ügyvéd, a kisebbségi magyarság sorsáról írt könyvet az első világháború után. Öccse, Radványi Géza, a későbbi neves filmrendező a Valahol Európában alkotója.

Gimnáziumi tanulmányait Kassán és Eperjesen végezte, majd a fővárosba ment, és Török Gyula mellett dolgozott a Budapesti Naplónál. 1919-ben cikkei jelentek meg a Vörös Újságban, versei a kassai lapokban.

 

Colonia Claudia Ara Agrippinensum, vulgárisan Köln egyik híres lakója legalább kétezer éves, és ma is jól tartja magát, mint kőszobor. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy építtessen magának minél nagyobb síremléket, kétezer év után elő fog kerülni, és milyen nagy dicsőség lesz az neki.

 

A kölni Chlodwigplatz 34 alatt álló házat a középkori városfal lebontása után, a 19. század végén építették. A városfal lebontása nagy hiba volt, már csak azért is, mert a 2.

 

 

 

 

Ősz

 

A tőkéken érett a szőlőfürtök csüngenek,

Az emberek vidám kacajjal szüretelnek.

Még fénylő napsugár melegíti a határt.

De már az elmúlás szele ringatja a batárt

 

Pompás ruhába öltözött a természet,

Összekutyulva a pompás színeket,

Zöld levél a pirossal befedve,

Sárga a barnával összekeveredve.

 

A levegőben cikáznak a fecske madarak,

Kihasználva az éltető csillogó sugarat,

Energiát gyűjtve a hosszú vándorútra,

Bogarakat fognak, fürgén alábukva.

Kevesen tudják, hogy Henry Ford és Thomas Alva Edison amellett, hogy több projekten is közösen dolgozott, közeli barátok is voltak. Pedig a két briliáns elme még öregkorára sem tudott elszakadni egymástól.

Az egész egy New York-i éjszakán kezdődött, amikor egy partin Edison egy barátja odament a feltalálóhoz, rámutatott az éppen ott tartózkodó Henry Fordra, majd a fülébe súgta: „Ez az a fickó, aki a benzines autót csinálta”.

Edison leült az akkor még fiatal Ford mellé és egész este az autóról kérdezgette.

"Vigyázz! Ne az legyél, akinek látnak - hanem az, akinek te akarod látni magadat."

 

Ebben az útravalóban elrejtettem egy fontos szót. Nyilvánvaló, ha a tükröknek élsz, és meg akarsz felelni mások elvárásainak, elveszítheted valódi arcodat. Sokféle arcunk van. Kifelé mutathatjuk azt is, amellyel könnyebben elfogadnak. A arcunk ezért fárad el estére, mert az izmait nem a bensőnk mozgatja, hanem a külső megfelelés kényszere.

Minden kozmetikus tudja, hogy az arcizmokat ki kell lazítani, és a másoknak mutatott "álarcunk" ráncait ki kell simítani.

eLnw0Q http://www.LnAJ7K8QSpfMO2wQ8gO.com

 

 

A SZERETET HÁZA!


Egyszer volt, hol nem volt, a világ kellős közepén volt az Összevisszaság. Itt élt a Vándor, aki egy idő után elhatározta, hogy világot látni megy.
Egy borongós hajnalon útra kelt, már sok utat bejárt, s igen megszomjazott. Látott egy gyönyörű palotát, az volt ki írva rá: Kapzsiság.
Bekopogott, s illendően kért egy pohár vizet.
A Kapzsiság azt mondta: Ha három napig ingyen szolgálsz engem, adok!

A vándor továbbment, szomjasan.

http://fc00.deviantart.net/fs71/f/2012/169/b/4/emlekezes_a_regire_animacio_by_ladyjudina-d53yadk.swf

 

 

Az út

 

 

Új napot vársz,

hogy új eget láss,

Az életnek mindig van

napos oldala,

csak észre kell venned.

Sokszor előre mész,

de még többször

hátrafelé.

El kéne döntened az utad!

Merre tovább?

A káoszon át!

Az élet szép,

ha nem vagy egyedül.

Van a kín,

és van remény.

Döntsd el hát!

A tűz, amit örökül kaptál,

lángba borítja szíved.

lehet jó,

lehet könyörtelen fájdalom.

Ez a valóság és az

álom világ.

2012-05-30  Ágota

 

 

 

A létezés türelmesen vár. Amikor azt látja, hogy magad próbálkozol, ő nem szól bele - csak vár. Akár a végtelenségig is várhat, hiszen a létezésnek nem sietős. Ő maga az örökkévalóság. De abban a pillanatban, hogy már nem küszködsz tovább, hogy felhagysz minden erőfeszítéssel, az egész létezés megindul feléd és beléd hatol. Ekkor először kezdenek el megtörténni a dolgok.

Osho

Kelet-Afrikában van egy törzs, ahol a gyermek megszületésének idejét nem a világrajövetelének napjától, sőt nem is a fogantatás napjától számítják. E törzs számára a születés kelte azt a napot jelöli, amikor a leendő anya először gondol majdani gyermekére. Az anya, amikor úgy érzi, eljött az ideje, hogy gyermeke legyen, elvonul az erdőbe, és magányosan ül egy fa alatt mindaddig, amíg bensőjében meghallja gyermeke énekét.
Amint ez megtörtént, az anya visszatér a falujába, és megtanítja az éneket a leendő apának.

 

Kevés embert tett híressé a levesfőzés, hát még, ha csak egyetlen levesről van szó, ez pedig a fekete leves – nem az, amelyik még hátravan, és amellyel fenyegetőzni szokás. Nem is a feketekávé, amit szintén neveztek már fekete levesnek a tréfás kedvűek. Valódi levesről van szó, és az ókori Spárta lakói állítólag szívesen ették: a rossz nyelvek szerint a sok hadgyakorlat és ez Eurotasz folyó átúszása után már teljesen mindegy volt nekik, hogy mit tettek az asztalukra.

Ha feletted felhők gyülekeznek

 

Ha feletted felhők gyülekeznek,

és úgy érzed, elhagyott az Isten,

Orcáját előled elrejtette,

ne rendüljön meg hited Őbenne.

 

Összeomolhatnak halmok s hegyek,

az Ő hűsége rendíthetetlen.

Csak szemvillanásnyi rejtőzése,

veled van akkor is kegyelmesen.

 

A világ nem forog körülötted,

szabadságot Istenben nyer szíved,

s valós látást életszemléleted,

hogy Jézusban, hozzád hajolt Isten.

 

Keservedből általa emel fel,

mi múlandó s mi örök, Őbenne

kapcsolódik össze, s nyer értelmet

ami véges, s az ami végtelen.

 

Az igazi tolvajok

Nincs mitől félned, mert nincs semmi vesztenivalód. Minden, amit el lehet rabolni tőled, értéktelen, akkor hát miért félnél, miért gyanakodnál, miért kételkednél?

Ezek a valódi tolvajok: a kétség, a gyanakvás, a félelem. Megsemmisítik minden képességedet az ünneplésre. Pedig amíg a Földön vagy, ünnepeld a Földet. Amíg tart ez a pillanat, élvezd ki a legvégsőkig. A félelem miatt annyi mindent elveszítünk. A félelem miatt nem tudunk szeretni, vagy ha szeretünk, akkor is csak félig tesszük, mindig csak úgy tessék-lássék.

Moldova György életrajza

 

(1934–)

1934. március 12-én született Budapesten. Édesanyja, Berkovics Mária volt könnyűfémolvasztó segédmunkás, piaci árus, később háztartásbeli. Édesapja, Reif Sándor szakmája szerint szűcs, de tanult mesterségét nem gyakorolta, hanem vásározott, trafikot vezetett, alkalmi munkákból élt. Moldova elemi iskolai tanulmányait a Pongrácz úti iskolában, középiskoláit a Szent László Gimnáziumban végezte, 1952-ben érettségizett.

 

Kis hableány (Igaz történet)

Ronda Gill megdermedt, amikor hallotta 4 éves kislányát ,Desiree-t csendesen zokogni a nappaliban azon a bizonyos októberi reggelen 1993-ban.

Az apró gyermek apja egyik fényképét szorongatta, az apjáét aki ezelőtt 9 hónappal hunyt el.
-Apa. Szólt halkan a gyermek - miért nem jössz haza?
A 24 éves Rondán a kétségbeesés hulláma söpört végig.
Már az is elég fájdalom volt, hogy férje Ken nincs többé, de kislánya szenvedését már nem bírta elviselni.

Búcsúzó nyár

Búcsúzó nyár enyhe fuvallata,

fák lombjait lágyan ringatja.

Együtt rezdül szinte minden levél,

s csillan rajtuk ragyogó napfény.

 

Most néha – néha halk zizzenéssel,

Fakón egy-egy lehull a földre.

Csöndesen az elmúlásról mesél,

míg felkapja majd az őszi szél.

 

Mi elsodorja forró nyár hevét,

s fuvolázva őszi dalt zenél.

Színesre festett ruhát ölt a táj,

mit lassan, levet az elmúlás.

 

Még virul őszirózsa, dália,

fákon, piros alma mosolya.

A szeretet ösztöne

Vadászatról tértem meg és a kerti úton mentem hazafelé. A kutyám előttem futott. Hirtelen megállt, aztán lassabban kezdett előrelopózni, mintha vadat szimatolna. Végignéztem az úton és egy fiatal verebet pillantottam meg. A csőre még sárga volt és a feje pihés. Leesett a fészekből, mert a szél lerázta a nyírfáról. Most a porban vergődött és kiterjesztette szárnyait.

Kutyám lassan közeledett feléje, ekkor a közeli fáról egy veréb szállt le.

 

Szabó Magda életrajza

 

(1917–2007)

1917. október 5-én született Debrecenben, 2007. november 19-én hunyt el Kerepesen. Érettségi vizsgáját 1935-ben tette le Debrecenben, 1940-ben a debreceni egyetemen szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. Ugyanebben az évben kezdett el tanítani is: két évig szülővárosában, majd három évig Hódmezővásárhelyen dolgozott. 1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa 1949-ben történt elbocsátásáig.

 

 

 

 

 

 

 

Ha megismered önmagad, akkor megjelenik körülötted a szeretet illata, kisugárzása. A szeretet túláradó öröm. A szeretet akkor jelenik meg, amikor meglátod, hogy ki vagy, akkor már semmi dolgod a világban csak annyi hogy megoszd a lényedet másokkal.

A szeretet az amikor rájössz, nem vagy elválasztva a léttől. A szeretet az, amikor megérzed, hogy organikus, orgazmikus egységben vagy mindennel, ami létezik.

A szeretet igazi ellentéte a félelem.

A szerelemben kitárulsz - a félelemben bezárulsz.

Virágok és színeik jelentése


A vörös Rózsa a szerelem virága.
Ha fehér rózsát adunk, sok mindent mondhatunk vele. Jelentheti a nagyrabecsülést,
 az alázatosságot, az ártatlanságot, a titoktartást és a csendet is.
A rózsaszín rózsa a kecsesség jele.
Bár sokan az irigység színének tartják a sárgát, a sárga rózsa örömöt és vidámságot jelent.
A Szegfű a szeszélyesség 
                                        és a komoly szerelem virága.

 

 

Tudd meg: szabad csak az, akit

Szó nem butít, fény nem vakít,

Se rang, se kincs nem veszteget meg,

Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,

a látszatot lenézi, meg nem óvja,

Nincs letagadni, titkolni valója.

 

Tudd meg: szabad csak az, kinek

Ajkát hazugság nem fertőzi meg,

Aki üres jelszókat nem visít,

Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.

Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,

Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.

Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,

Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,

Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre

S embernek nézi azt is, aki pőre.

Születésnapi ajándék

Nincs nagyobb öröm, mint amit egy gyermek mosolya adhat az embernek.
És vajon mi lenne alkalmasabb arra, hogy mosolyt csaljon egy gyermek arcára, mint a szeretet...no meg a tökéletes ajándék, ami pontosan eltalálja, hogy mire is vágyik a megajándékozott.
Luisa is észben tartotta ezt. Mit meg nem adott volna, hogy imádott lányát mosolyogni lássa! Hisz a kis Stephanie-nak minden nap meg kellett küzdenie sorsával: a gyermek születésétől fogva süket volt.

Bölcs törvény

 

Nem vehetjük rossz néven az ókori bölcsektől, hogy nem ismerték a hormonokat, nem sok fogalmuk  volt arról, hogyan működik a test, amelyben éltek. Annyit láttak, hogy az emberek, főleg a fiatalabbak – de az öregek se jobbak – mindig csak azt akarják. Hallották a fecsegést a titokzatos szerelemről, sejtették, hogy a szerelem különböző istenei felelőtlenül lövöldöznek a nyilaikkal, és ez egyáltalán nem tetszett nekik. Akkor már feltalálták a házasságot – sajnos muszáj volt, mert a kandúrférjeket másként nem lehetett rászorítani arra, hogy eltartsák, fölneveljék a kölykeiket.

Felettünk a csillagok

Ha tekintetetek este feltéved az égre,
Arra az ismeretlen művész alkotta képre,
Nézzétek meg akkor ismét jól e mozgóképet,
Közben élvezzétek a nyugalmat és a szépet!

Láthattok ott fenn, egy nagyon öreg új világot,
Festményt, mit a Hold szúként egy helyen már kirágott,
Porként söpörve szét asztalán a csillagokat,
Bearanyozva vele minden éjszakátokat.

Vajon ez a nagy óriás miért időtálló
Miért nem szövi be testét soha a pókháló?
Miért vagyon odafenn nyugalom, béke és rend,
Miért érti meg egymást a sötétség és a csend?

 

 

 

 

 

 “Ha rugalmas vagy és hagysz másokat olyannak lenni, amilyenek, akkor egy rakás stressztől kíméled meg magad. A lelki béke a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből.” (Andrew Matthews)

 

 

 

 

 

 Tudod, ki hiszi azt, hogy mindenre képes? A gyermek. Bízik önmagában, nem érez félelmet, hisz a saját hatalmában, és megszerzi azt, amit akar. De a gyermek növekszik. És kezdi megérteni, hogy nem is olyan hatalmas, és hogy a léte másoktól függ. Akkor szeret, és elvárja, hogy a szeretete viszonzásra leljen, a vágya pedig az idő előrehaladtával egyre nő. (...) És végül oda jut, ahol most vagyunk: felnőtt lesz belőle, aki bármit megtenne azért, hogy elfogadják és szeressék.

Ó ha sejtenék

Ó ha sejtenék, akik kételkednek,

és hitelt nem adnak Isten Igéjének,

mily drága kincs az, mit elvesztegetnek

lelki békéjükre, nélküle nem lelnek.

 

Isten üdvtervétől, messze eltérnek,

földi küldetésük értelmét keresve,

nem jó irányba, téves útra lépnek,

akik bizodalmat a világba vetnek.

 

A helyes útra, csak azok lelhetnek,

kik keresik Istent, hittel, reménnyel,

bízva végtelen, örök szeretetében,

biztonságot ad Ő, a benne hívőknek.

 

Hogyan születnek?

A gyöngyök a legértékesebb drágakövek közé tartoznak. Kialakulásuk különleges: alsóbbrendű kagylók és osztrigák nem ehető fajainak úgynevezett védekező reakciója révén jönnek létre. A kagyló vagy osztriga testébe olyan idegen anyag – egyesek szerint pici homokszem, mások szerint parányi élősködő – kerül, amelyet nem képes megemészteni. Ezáltal szervezetében elindul a védekező funkció. Ennek során a kagyló először fekete anyaggal vonja be az idegen testet, körkörösen apró, hatszögű aragonitlapocskákból – ez a kalcium-karbonát egyik kristályosodási formája – képez rajta zsindelyszerűen elhelyezkedő bevonatot.

  VIRTUÁLIS MÚZEUM LÁTOGATÁS



http://360world.hu/panoramakep/virtualis_tura/nemzeti_galeria_munchen_magyarul/

Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon.

Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt.

Egy nő ült le a mellette lévő ülésre.

Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:
- Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé.

Áradt a szó belőle, miközben mesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott.

"Ha az élet művésze akarsz lenni, találd meg a szomorúságban is a szépséget és az elrejtett, édes gyönyörűséget."

Ez egy ravasz útravaló, de fontos. Én is másoktól kaptam. Azt mondták: embernek lenni nehéz. Tele van az élet veszteséggel, szomorúsággal. S ezt nem megúszni kell, mert nem lehet, hanem átminősíteni.

Az eső szép, ahogy a szürke felhők is azok. A ködben élvezet járni, mert titokzatos, nem tudod, mit rejt. Olyan, mintha egy álomban lépkednél.

 

A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni.
Elmesélte bánatát a Teremtőnek.
Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? - kérdezte jóságosan a Teremtő.
- Igen, jó lenne - volt a válasz.
- Megfelelne egy pár erős agyar?
- Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni

 

Van egy ismerősöm, fogjuk rá, hogy távoli (mert azt csak mégsem vallhatom be, hogy a rokonom, bár az ember nem maga szokta megválogatni a rokonait), az illető párttitkár volt, amikor az volt a módi, most meg nagy templomjáró. Reggelenként megnézi, hogy melyik kormány van hatalmon, aztán kommer vagy jobbszélső, ahogy kell. Jól él, aztán bánja is ő, hogy minek tartják? Szélkakasnak? Fouché-nak? Vagy keressünk még durvább kifejezést?

 

Annyi biztos, hogy nem ő az első.

Egy öreg farkas élt egy erdőben. Magányos volt egész életében...
Egyetlen társa volt csupán: a sápadt Hold.

Farkas apót szerette az erdő minden lakója. Szerették őt az erdei szellemek is. A szél szívesen borzolta kopott bundáját, amit a langyos eső mosott olykor tisztára, hogy aztán a nap jótékony, meleg sugarai szárítsák meg azt. Farkas apó mégis magányosan élt. Minden éjjel kiült az erdő szélére, ahol azok különös fák nőttek, amelyeknek mintha apró csillagok izzottak volna az ágain.

A szeretet tudatod olyan állapota, amikor boldog vagy, amikor táncol a lelked. Valami vibrálni, sugározni kezd bensőd legközepén; valami lüktetni kezd körülötted. Lassanként elér másokhoz is: eljuthat nőkhöz, férfiakhoz, sziklákhoz, fákhoz és csillagokhoz.

Amikor szeretetről beszélek, erről a szeretetről beszélek: a szeretet nem kötelék, hanem létállapot. Ne feledd: ha mindannyiszor a szeretet szót használom, egy lét állapotra gondolok, és nem egy kötelékre.

 

FEHÉR FOLYÓBAN

 

Fehér folyóban fürdik a nap,

Sugarai cirógatják hajadat,

Szikrái elszállnak tova,

Tenyerembe hull ezüst hamva.

Sétálsz a víz tükrén,

Csodás arcodat nézem én.

S minden tücsök zenéje,

Halak tátogása,

A víz édes moraja,

Mindenki csak azt mondja,

Fogd a kezét, öleld a testét,

Marcangold ajkaddal ajkát,

Lábaddal szorítsd lábát,

Izzadtságcseppjei a nyakán gördüljenek le,

Hátadat feszítsd hátának,

Úgy adjatok gyönyört a világnak.

Ha már eltűnődtünk azon, hogy a velünk született vallási ösztön halhatatlanságra vágyik bennünk és értelmünk halált kővető életünk után kutat, kérdezzük, vannak-e jelek, amelyek túlmutatnak a temetők sírjain?

1.- Elgondolkoztató jel, hogy az élőlények közül –, melyek fajtájuk szerint, csak az ismertek száma több, mint 2 millió – egyedül az ember temet. Halottjait csak az ember temeti el. Az állatok fajtájuk elhullott tetemeit elkerülik. (Néhány megeszi.) Miért temet az ember, hacsak azért nem, mert bízik: “meg nem halhatok én”, “jobb részem nem enyész, szellemem él tovább”.

Ő Ki mindenkinél nagyobb

 

Ő, Ki mindenkinél nagyobb,

szerény volt és alázatos.

Fényes, aranybölcső helyett,

jászolbölcsőbe született,

s övéi közt nem lelhetett,

befogadó szeretetet.

Bár királyok közt legnagyobb,

illette volna fényes trón!

Trónja, helyette kereszt volt,

s koronája: tövisből font.

Kívánták látni Napkelet,

s távol, Napnyugati bölcsek,

kívánt látványosság helyett,

jászolbölcső és a kereszt,

botrányát tekinthették meg.

 

Homérosztól tudjuk, hogyan lakomáztak az istenek az Olümposzon, meg persze a gazdag urak, akik megpróbálták az isteneket utánozni. A görögök általában szerették a rongyrázást, és egy kevés luxus mindenkinek jót tesz. A szegény ember az énekmondókat hallgatta tátott szájjal: Hogy ezek mennyit elprédálnak! Mert lehet, hogy a tűzhely hideg és az asztal üres, de legalább megvan az erkölcsi fölény.

 

 

A görögök enni-inni is szerettek, értékelték a nemes bort és az ízes falatokat.

Mese egy emberről Az ember egykedvűen ballagott haza az orvostól. Kezeit zsebre téve, nem nézett se jobbra, se balra, csak maga elé meredt szomorúan. Egyedül volt, nem tartozott senkihez, nem tartozott felelősséggel senki iránt.

Ezért vette tudomásul olyan lakonikus nyugalommal a diagnózist: nem gyógyítható. Nem fájt neki semmi, csak rótta az utcákat, a szemerkélő esőben, hideg, alattomos szélben. Épp csak a komfortérzet miatt hajtotta fel a gallérját. Vagy tán csak megszokásból.

Emlékek.

 

Emlékek törnek rám régről.

Lehoznám a csillagot az égről,

Hozzád visz a sajgó szívem.

Hiszem, hogy lehetsz még enyém.

Sebzett szívem szúr és sajog.

Hiányzol, és ez fáj nagyon.

Veled vágyam messze száll.

Nélküled az idő is megáll.

 

Velem vagy körbe táncol a fényed.

Tündöklik a hold, fénylő a csillag.

Lángol a lelkünk, szívünk összeér.

Andalító dallam halkan hívogat.

 

 

Ha pirkad, nem látom már kedves arcodat.

Mácz István - Szíveket gyűjtök

 

 

Szeretem azt, aki gyűjt. Naponta van öröme. Megnézi gyűjteményét, gyarapítja, ápolja, gondozza, megmutatja barátainak. Közben örül, hogy neki van az, amit szeret.
Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit.
Te mit gyűjtesz?
Amit én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz. Amit gyűjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér.
Szíveket gyűjtök.

 

Ha találkozol angyalokkal - sokan élnek közöttünk emberként - onnan lehet felismerni őket, hogy fokozott felelősségtudattal élnek.

 

 

 

Bármilyen hivatásuk lehet. Lehet anya, apa, asztalos, szobafestő, muzsikus, de még vízvezeték-szerelő, mérnök, orvos, bőrdíszműves vagy hivatalnok is... szóval az angyal onnan ismerhető meg, hogy felelősséget érez minden tettért. 

 

Manapság elterjedt az a hír, hogy nagyon sok angyal vállal embersorsot.