Csúnya feleség

Falusi gazdák beszélgettek a tanulás hasznáról, és persze mind azt mondták, hogy szép-szép, meg jó-jó, csak nem való nekünk. Irigylésre méltó dolguk van a tudósoknak, ők még azt is tudják, mit beszélnek egymás között a termeszhangyák, és mitől halhatatlan a cserebogár. A király is megturbánolja őket, amit muszáj így mondani, mert Indiában nincs süveg. Múrtimán sokáig hallgatott ebben a díszes kompániában, aztán egyszer csak felszólalt: A tanulás a legrosszabb dolog, ami velem történhetett.

Bolondok tornya

A hallodrit sokszor látták a bécsi piacokon, és mindig a pokolba kívánták. Mert ez a hallodri is olyan volt, mint a többi: könnyelmű, léha, semmirekellő. Ha ment, körül se nézett, felborogatta a kofák asztalait, csak úgy törtek a tojások, loccsantak szét a dinnyék. Ha állt, biztosan elunta magát, nekitámaszkodott valaminek, ami ledőlt vagy felborult. Megjegyzéseket tett a szép és a csúnya lányokra, egyáltalán nem válogatta meg a szavait.

Báttya meséli

A bátyám sokkal idősebb, mint én, és nem sokat törődött velem. Élte a maga életét, és senki sem szólhatott bele a dolgaiba. Csak pillanatokra láttuk a barátait, akik hozzá hasonlóan nagydarab, kopasz fickók voltak, és legalábbis számomra, roppant veszélyeseknek tűntek. Tizenkét éves voltam akkoriban, és abban a meggyőződésben nőttem fel, hogy a tetoválás az ördögtől való. Ha ilyet látsz, biztosra veheted, hogy matróz vagy börtöntöltelék, mondta az anyám, és miért ne lehetne igaza néha egy asszonynak is?

Bohócok

Sosem szerettem a bohócokat. A szülők erőltetik, elrángatják a kölyköket a cirkuszba, ahol megnézhetik az artisták számukra értékelhetetlen produkcióit. Mit tudja azt egy négy-ötéves, hogy egy trapézművésznek mennyit kell gyakorolnia, és mi az, hogy kockázatos? Van aztán varázsló, aki mindenfélét előhúz a cilinderéből, de ez egyáltalán nem izgalmas, mert a gyerek mágikus világban él. A szekrényben szörnyek laknak, de apa kiüti őket a lézerkarddal.

Csattanás

1763-ban, egy márciusi napon, Salisbury hétalvói szokatlanul nagy csattanásra ébredtek. Pékek, tejesasszonyok, szolgák és más rendes emberek már régen ébren voltak, de most sütőlapátot, vizes vödröt, seprűt, pólyás gyereket, mindent kiejtettek a kezükből, és térdre roskadva könyörögtek a Mindenhatónak, hogy csak most az egyszer bocsássa meg a bűneiket, mint eddig is. A hétalvóknak kissé nehezebb dolguk volt, mert ágyban fekve nehéz roskadozni, de végül is csak eljutottak egy kényelmes térdeplőhöz, vastag szőnyeghez, ahol nagyobb megpróbáltatások nélkül el lehetett mormolni egy páternosztert vagy márianosztrát, ki mit érdemelt.

Pitzl és a mókusok

Tirol eldugott völgyeiben még a múlt század elején is úgy tudták, hogy majdnem minden tanyán él egy pitzl. A pitzl az a nem létező házi szellem, akinek a teste akkora csak, mint egy ötéves gyereké, az arcáról és a szakálláról vénembernek látszik, és akkor boldog, ha mindenkit felbosszanthat. Azt gondolnánk, hogy a háziak szívesen megszabadultak volna a pitzlüktől, ám ez nem így volt. Igaz, hogy a pitzl szemtelen és sok kárt okoz, de odavonzza a jó szerencsét.

A tükör

Ódon kisvárosban laktak, sikátoron keresztül közelítették meg a házat, csigalépcsőn mentek fel az emeletre – adta magát, hogy mindenféle régi vacakkal rendezzék be a szobáikat. Minden régiség nagy érték, csak ki kell várni az idejét, és nekik rengeteg idejük volt, a nyugdíjról például azt hitték, olyasmi, mint a gumimatrac bérlet a strandon. Lomtalanításból szedték össze a kincseiket, amelyek röpke ezer év múlva a múzeumok kincsei lesznek, de Pali egyszer meglátott egy régi tükröt – teljesen váratlanul, egy ócskás boltjában, a többi tükör között.

Az emberek Indiában éppoly kevéssé szeretnek dolgozni, mint másutt, de csak a bráhmanáknak van annyi magukhoz való eszük, hogy meg is éljenek a nagy semmittevésből.

Hiszen ha a semmittevés együtt járna a semmit evéssel! De a bráhmanák csak az alsóbb néposztályok számára írják elő a gyakori böjtöket – és hozzájuk képest alsóbb néposztály még a király is. Ők maguk persze kerekre híznak böjtölés helyett, és mindent megpróbálnak, ha úgy sejtik, hogy az embereknek van még egy kevés pénzük.

Tudom, hogy mit akar kérdezni! Már elnézést, de a maga kedvéért nem fogok lemászni a fáról. Sokkal jobb itt a magasban, kényelmesen, fejjel lefelé. Nem is értem, maguk emberek mindig fölfelé tartják? Nem fáj a nyakuk?

Elég fárasztó lehet mindig ebben a pozícióban, mereven, egyenesen – de maguk tudják.

Egyébként még mielőtt megkérdezné, csak annyit mondhatok: nincs igaza. Nem vagyunk lusták. Ha nem vette volna észre, szünet nélkül táplálkozom.

Anyósvicceket az egész világon ismernek, egyszerűen hozzátartozik a civilizációhoz, hogy szidjuk vagy gúnyoljuk az anyósokat. Igenis, civilizációs ártalom, mert a régi, boldogabb időkben az emberek nem csengettek ki sok milliót egy szertartásért és egy vacsoráért, amikor semmi mást nem akartak, mint néhány gyors numerát. Honnan tudom, hogy sietni kellett? Onnan, hogy bejelentés nélkül is meglátogathatta őket egy kardfogú tigris vagy barlangi medve, és ilyenkor a neandervölgyi dámák hiába reklamáltak: Béla, megint nem találtad meg a G-pontomat!

Bölcs törvény

Nem vehetjük rossz néven az ókori bölcsektől, hogy nem ismerték a hormonokat, nem sok fogalmuk  volt arról, hogyan működik a test, amelyben éltek. Annyit láttak, hogy az emberek, főleg a fiatalabbak – de az öregek se jobbak – mindig csak azt akarják. Hallották a fecsegést a titokzatos szerelemről, sejtették, hogy a szerelem különböző istenei felelőtlenül lövöldöznek a nyilaikkal, és ez egyáltalán nem tetszett nekik. Akkor már feltalálták a házasságot – sajnos muszáj volt, mert a kandúrférjeket másként nem lehetett rászorítani arra, hogy eltartsák, fölneveljék a kölykeiket.

Homérosztól tudjuk, hogyan lakomáztak az istenek az Olümposzon, meg persze a gazdag urak, akik megpróbálták az isteneket utánozni. A görögök általában szerették a rongyrázást, és egy kevés luxus mindenkinek jót tesz. A szegény ember az énekmondókat hallgatta tátott szájjal: Hogy ezek mennyit elprédálnak! Mert lehet, hogy a tűzhely hideg és az asztal üres, de legalább megvan az erkölcsi fölény.

A görögök enni-inni is szerettek, értékelték a nemes bort és az ízes falatokat.

Pittakoszról

Pittakosz Mütilénében élt, a Kr.e. 6. században, és arról nevezetes, hogy egészen egyedül megnyert egy háborút. Hogy csinálta? Amikor az athéniek megtámadták a várost, megüzente az ellenséges hadvezérnek: Nálunk az a szokás, hogy nem a katonák harcolnak, hanem a generálisok. Lássuk, ki a legény a gáton! Legyen a város a győztesé!

Phrünón a pokolba kívánta a mütiléneiek szokásait, de nem akarta, hogy gyávának tartsák. Összeszedte a fegyvereit, és kiállt a pástra, Pittakosz ellen.

Kedves Nevetve Tisztelt Hahota Klubtársam!

Május van, a Napunk ragyog,
nem csoda, hogy vidám vagyok.
Nevetésre invitállak.
Gyere el a klubba, várlak!

2012. május 11-én, pénteken 18:00-kor tartjuk, a következő Hahota Jóga Klubfoglalkozásunkat az Újpesti Gyermek és Ifjúsági Ház II. emelet 218-as teremben (1042 Budapest, István út 17-19). A foglalkozás kb. 45-50 percet fog igénybe venni. Terembérleti hozzájárulás: 1.000 Ft.

The Best Way To Get around His ReluctanceAre you preraped for motivation with his coronary heart you can learn to make him your own. It's not necassary to allow yourself be way too foreseen in case you head to uncover his most intimate wishes and understand precisely what he believes and how he feels about yourself by going to: Solution Questionnaire Erina Fiore Many waysDon't make any selections from the heat significant the problem is and definately will taking action immediately to correct his mistakes.

Kedves Nevetve Tisztelt Hahota Klubtársam!

Nőnap előtt néhány nappal
köszöntöm a hölgyeket,
s kívánom, hogy hahotázni
minél többen jöjjetek.
Vidámságunk virágozzék,
kinn a fákon rügy fakad.
Nevetéstől víg a kedvünk,
s reméljük, hogy így marad!

2012. március 2-án, pénteken 18:00-kor tartjuk, a következő Hahota Jóga Klubfoglalkozásunkat az Újpesti Ifjúsági Sport és Szabadidő Központban, II.

A kamera vette, s mi boldogan nevettünk,
minden újabb perccel vidámabbak lettünk.
Nevetést táncoltunk, vígság ritmusára,
míg megnyílt a lelkünk végre-valahára.
Sugárzó arcunknak napsütötte tükre,
lelkes jó kedvet önt most mindegyikünkre.
Nagyot dobban a szív, szabadul a lélek,
tudatja az érzést: Ember vagyok, -  élek!
Nincs félelem, harag,  és düh sincs már bennem,
nem veszek el többé, napi küzdelemben,
lelkesen, vidáman csak teszem dolgom.

Ma reggel kezebe került egy régi könyvem.

Hétvégén ellátogatott hozzánk édesanyám,

és körbenézett új otthonunkban.

Ő is szeret olvasni, így belelapozott néhány

porosodó könyvbe, amit még nem pakoltam el a költözés óta.

Így vettem kezembe én is azt a könyvet,

melyből most idézek néhány sort:

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"Másokkal megosztva a boldogság megsokszorozódik,

anélkül, hogy ezzel az eredeti forrás vesztene belőle.

A boldogság egyike azoknak a ritka kincseknek,

amik szaporodnak, ha másokkal megosztjuk."

- Napoleon Hill -

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A lélek táplálása legalább olyan alapvetõ szükséglet, mint az evés.
Tápláljuk legalább annyi gonddal, mint a testünket.

A ZENE

A zene a lélek táplálásának egyik módja.
A zenét úgy írják le, mint " a magasabb síkokról lehozott és az emberi fül számára leszûrt szeretet ".
Létfontosságú, hogy elfoglalt életünkben szakítsunk idõt olyan zene hallgatására, amelyre lelkünk válaszol. Ez mindenki számára más, sõt napról napra is változik.