A Nemzetközi Gyermeknapot a világ számos országában megünneplik.Az ünnepet először Törökországban tartották meg 1920-ban (1920. április 23.),
A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1949 novemberi határozata alapján. 1950 óta május utolsó vasárnapján ünnepeljük a NEMZETKÖZI GYERMEKNAPot.

A nap célja, hogy felhívja a figyelmet a gyermekek jogaira, sajátos világukra



Tanítsd a gyereket úgy élni,
egész évben tudjon szeretni,
minden megélt percnek örülni,
a rászorulónak kezet nyújtani,
szívbéli mosollyal rátekinteni,
az éhezőnek kenyeret adni,
kedves szavakkal vigasztalni,
a síró arcokról könnyet letörölni,
helyére mosolyt varázsolni,
a gonosz embernek példát mutatni,
miként tud jobb emberré válni,
bármit hoz a sors,
embernek maradni,
hisz minden embert lehet szeretni,
csupán szíve legmélyébe látni,
a magját benne elültetni,
hogy egy jobb nemzedék tudjon felnőni
kik, az életet jobbá tudják tenni,
a Földre áldott békességet hozni!



Hogyan vártalak?

Az ünnep elnevezése a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból ered. Pünkösd ünnepét a keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy tanai szerint Krisztus mennybemenetele után, az ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a Szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra.

Pünkösd

A pünkösd jő - de meg nem érti titkát
a szív, amelyben még az Úr nem él;
Itt a tavasz, - bimbófejük kinyitják
a kis virágok, zöldül a levél.
Mit ér, ha a természet újra éled,
a föld örül, madárka énekel,
de a szívünkben még az égi Lélek
élet tavaszát nem költhette fel?

Ha szívünket a Lélek át nem hatja,
hervadt virág csak minden ünnepünk,
Hiába volt a szent karácsony napja,
a húsvét fénye föllángolt - s letűnt.
Az Úr csak egyszer járt itt lenn a földön,
értünk csak egyszer halt kereszthalált,
De kell, hogy pünkösd újra s újra jöjjön,
mert életet csak Isten Lelke ád.
Ismeretlen szerző

Mennyei szélzúgás

Őskezdet óta jár földünk felett
,,sebesen zúgó szélnek zendülése’’,
örök, tisztító, égi lehelet.

Kastélyok s viskók közt megy zúgva át,
megzörgeti a bűnök lakhelyének
hazugságfüggöny-fedte ablakát.

Alant terjengő füstöt szerteűz,
s haldokló, hamvas oltári parázson
színarany fényű lángra kap a tűz.

Az érkezése, útja mély titok.
De szól: ,,Sas-szárnyam tollain emelve
az égbe jutnak halk imáitok.’’

Száll, zendül, zúg és nem pihenhet el,
míg minden juhot amaz egy akolba
az egy Pásztorhoz össze nem terel.
Dömötör Ilona

Pünkösdi harangok

Olyan szépen cseng a harang,
Mintha nem is harang volna,
hanem ezer harangvirág
Imádságos szava szólna.

Piros pünkösd vasárnapján
Piros rózsa nyíl a kertben,
Kis szívünkben tiszta öröm
Imádsága énekeljen.

Piros pünkösd vasárnapján
Szálljon reánk a szentlélek,
S térde hullva mondjunk hálát
A mindenség Istenének.
Benedek Elek



Csíksomlyói pünkösd

Lélekben készülsz
s indulsz nagy útra
egyenes és egyszerű,
lelkiekben nagyszerű
testvérekkel -
emberek Erdélyből,
de messzi távolból is
száz s ezer kilométerekről...

A bükkerdő

Gyermekéveim legszebb emlékei bükkerdőből mosolyognak felém. Hányszor osontam ki a házból, mélyedtem be a bükkösbe, az egyetlen templomba, amelybe igazán szívesen és eszem szerint tudok ájtatos lenni.
És milyen is ez a templom! Földjét haloványsárga levelek borítják, oly szépen, mintha nem is a szél, hanem gondos kéz hintette volna el. A sudarak oly egyenesen , oly merészen állnak, mint a gót templom oszlopai, de nem oly komoran, mert kérgök szép világosszürke, fehírrel átfutott, s a márványozást a moha végzi rajtok.

Ne csak naptárból tudjuk,

Május első vasárnapja van..

Köszönteni kell az anyákat,

Talán, így kellene,minden nap..

Ne csak arra az egy napra,

Szedjünk csokrot, ajándékokat..

Egész évben,s éltünk perceiben,

Kell, hogy éljen a gondolat..

Ne csak akkor mondjuk neki,

Hogy szeretlek ,jó anyám,!

Mert soha nem tudjuk megköszönni,

Mit tőlle kaptunk, éltünk során..

Eszembe jut,előttem pereg le,

A gyermekkorom apró percei..

Szeretet, mit tőle kaptam,

Soha ,nem lehet elfelejteni..

Rád nézek,mindíg kátom,

Úgy tombol benned valami..

Megfoghatatlan,fájó,

A szépség mozzanatai..

A ruhád,ahogy jörülömöl,

Feszül a blúz a melleden...

Hajadon fény tündököl,

Megpihen két szemeden...

Bár rövid stoknyát viselsz,

Lágyan takarja combjaid...

Ember szeme felcsillan,,,

Ha szoknyád felcsúszik kicsit..

Olykor az arcod kissé,

Ijedt,enyhe pírlepi el.

Igazgatod,tán ne lássák,

Pedig, igazán nincs mit szégyelned..

Ó fiatalság,te gyönyör,

Az idő rajtunk kopik el..