December 31 az esztendő utolsó napja. Összefonódik az év­kezdet ünnepével, az újévvel, amely Julius Caesar naptárreformja után került január 1-jére, általánossá pedig csak a Gergely-naptár bevezetésével (1582) vált. A keresztény egyház erre az időpontra a circumcisio (Jézus körülmetélé­se) ünnepét tette.

A szilveszteri-újévi hiedelmek és szokások a karácsonyi hagyományokhoz, rítusokhoz is kapcsolódnak.


A szilveszteri ételfogyasztási szokások máig hordozzák a bőségvarázsoló mágia elemeit. Leggyakrabban malacsült kerül az asztalra, hiszen a négylevelű lóherét tartó malac az egyik legfontosabb szerencseszimbólum. Tilos azonban a csirke, pulyka fogyasztása, hiszen ezek az állatok elkaparják a szerencsét. Úgy tartják aki az újév első napján apró szemes ételt fogyaszt (lencse, ba, sok pénzt várhat az új évben.



A zajkeltés szintén ma is élő szokás (petárda, trombita), célja egykor az ártó hatalmak távoltartása, elűzése volt. A bőségvarázslás és a zajkeltés összefonódik a moldvai csángók hejgetésében. Ennek szövege a búza élettörténetét mondja el; házról házra járva adják elő, ostorpattogtatással, furulyával, dobbal és az ún. bikával (mély hangot adó zajkeltő eszköz) zajonganak hozzá. Célja a következő évi gazdag búzatermés biztosítása.

Zenével, tánccal, az éjszaka átvirrasz­tásával szokás köszönteni az ünnepet. Az újévi szerencsekívánás régebbi formája aházról-házra járó köszöntés , később a képeslapra írt jó kívánság, újabban a mobiltelefonon küldött sms-üzenet .

A jóslás is fontos szerepet kap az új év kezdetén A jósló szokások egyaránt irányultak az idő­járásra (hagymakalendárium), a halálra, betegségre (pogácsa), szerelemre, házasságra (ólomöntés, gombócfőzés).

Úgy vélték, az év utolsó napjának álmai előrevetítik a jövőt, ezért a nagy mulatozás mellett érdemes hagyni egy kevés időt az alvásra is. Régen fokhagyma kalendáriumot is készítettek az időjárás megismeréséhez. 12 fokhagymába sót tettek, mindegyik hagyma egy-egy hónap megfelelője volt. Ha a hagyma reggelre átnedvesedett, arra a hónapra sok esőt/havat vártak.



Az év utolsó napjának jellegzetessége, hogy szinte mindenki fogadalmat tesz. Érdemes olyan dolgot megfogadni, amit legalább az újév első napján betartunk, így biztosan nem vesznek kárba az ígéretek

Az újévi szokások az idők folyamán nem változtak; még mindig úgy tartják az év első napja döntő szerepet játszik abban, milyen szerencsénk lesz az új évben. Sokan készítenek szerencse pogácsát, vagy tortát, melybe egy érmét sütnek. Aki megtalálja az érmét, annak nagy szerencséje lesz. Az óévtől mindig hangosan, zajosan búcsúztak el, hogy elijesszék az ártó szellemeket. Fontos, hogy az év utolsó napján csupa jó dologgal vegyük körül magunkat; mosni, takarítani tilos, mert ez nem hoz szerencsét.





A pezsgõzés elterjedésében nagy szerepet játszott Madame Pompadour, aki - ha hihetünk a legendáknak - az elsõ pezsgõspoharat saját melleirõl mintáztatta udvari mestereivel. Azóta sokat változott a pezsgõspohár alakja: jelentõsen megnyúlt, hogy hosszúkás formájában a felfelé úszó parányi buborékokban kedvünkre gyönyörködhessünk. A pohár szája általában kissé befelé hajlik - így a pezsgõ illata a pohárban koncentrálódik.

Fõként szilveszteri rendezvényekre jellemzõ, hogy a poharakat piramis alakban rakják egymás tetejére és a legfelsõ pohárba kezdik el tölteni az italt, mígnem a finom ital szintrõl szintre az összes poharat megtölti. Ez a napjainra igen elterjedt szokás Napóleon korára vezethetõ vissza: amikor a híres hadvezér egyiptomi útjáról hazatért, pezsgõpiramissal ünnepelték.

A pezsgõ az egyik legkedveltebb "kedvcsináló" ital a világon. Pezsgõvel koccintunk az év összes jelentõs eseményén. Ennek oka tradícióiból és fenséges ízébõl adódik, ám ne feledjük, hogy a pezsgõben lévõ szénsav révén az alkohol háromszor gyorsabban jut a vérkeringésbe, mint más alkoholos italok esetében!