Egyetlen ember sem tulajdona a másiknak. Ez ma számunkra természetes, de nem volt ez mindig így, s ezt különösen a gyerekek szenvedték meg.

A Gyermekek Világnapját az UNICEF, az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapjának kezdeményezésére 1954. óta szeptember 20-án ünnepeljük. Ezen a napon a gyermekekre, elsősorban a fejlődő országok gyermekeire emlékezünk, az ő támogatásukra, jogaik védelmezésére. E napon felhívást is intéznek a világ országaihoz annak érdekében, hogy támogassák és védelmezzék a gyermekek 1959.

Márai Sándor
1900. április 11. - 1989. február 21.

" Figyelj arra, amit a világ rajzol! Nézd, milyen gondosan rajzolja!
Mennyi gyöngédséggel, milyen aprólékosan, hóból, jégből és hidegből, a legnemesebb anyagokból alkotja kis művét, oly választékosan és figyelmesen, mint a japán művészek, akik már csak a lényegeset akarják elmondani, a varázslatos formát mutatják, az összhangot és a céltudatos részletet!
Nézd a jégvirágot az ablakon, s tanulj alázatot és ernyedetlen készséget a világról, mert nem is végezheted dolgodat, feladatodat eléggé figyelmesen és aprólékosan, nem is szállhatsz le eléggé mélyen lelkedben és a világban, nem is válogathatsz eléggé aggályosan a lehetőségek között.
Nézd a jégvirágot, melyben nincs semmi "célszerű", mint a természet anyagi alkotásaiban, s mégis, mennyi képzelőerő, a vonalaknak és a szerkezetnek milyen tökéletes összjátéka leheli ezt a kis remekművet ablakodra!
Nézd a jégvirágot, és szállj magadba."



"Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem kristályba fagyott remekműveinek egyikét mindennap megszemléld, s ha csak néhány pillanatra is.

  A szerelem rövidke szó,
de minden benne van,
hozzá képest minden kevés,
mert ő a test, a lélek és az élet,
az egész létezés.
Úgy érezzük, mint vétünk melegét,
beszívjuk, mint a levegőt,
belül hordjuk, mint a gondolatot.
A szerelem nem szó, de állapot;
a szó csak jelöli,
és erre hét betű jutott.
Guy de Maupassant

Szerelem ereje

Kezedet megfogtam és éreztem a lelked,
Kettőnk közt fellobogó, lángoló szerelmet,
Mint száraz homok, ittam gondolataidat,
Mozdulataid, tekinteted, szavaidat.

Szemedbe néztem, s láttam a boldogságot,
A tükörbe néztem és még mindig ezt látom.
Csókjaid íze számban méz volt és mandula,
Gyönyörű volt a hajad fénye és illata.

Tenyered finom erezetét most is érzem,
Ajkaid első érintését sose felejtem el,
Szerelmes szívünk akkor és ott egyet akart,
Összeforrni csendben, egy örökké tartó pillanatban.

Negyedszázada hagyomány, hogy minden évben, áprilisban egy teljes hetet a magyar nyelv ügyének szentelünk.
A magyar nyelv hete nem klasszikus értelemben vett ünnep: az anyanyelv tisztaságának védelmére nem lehet elég egy-egy előadás, találkozó, de akár egyhetes rendezvénysorozat sem. Célja csak az lehet, hogy a magyar nyelven beszélőknek, mindannyiunknak ösztönzést adjon arra, hogy minden nap, minden nyelvi megnyilatkozásunkban törekedjünk nemzeti nyelvünk gazdagságának, szépségének felfedezésére, tudatos megőrzésére.

 

„Csak a magunk beszédével és írásával való elégedetlenségből születhetik meg az a lázas, munkás igyekezet, amellyel az anyanyelv szellemének megismerésére és megőrzésére eljuthatunk.

Csodálatos dalukat hallhatjuk és elgondolkodhatunk azon, hogy mennyi szépséget és vidámságot ajándékoznak nekünk e parányi, de értékes teremtmények.

Madarak éneke   (klikk ide)

Kismadarak

Nyitottad az ablakot:
szállj be, napsugár!
Hogy csivogott-csattogott
rengeteg madár:

aranymálinkó, pirók,
feketerigó,
sármány, vörösbegy, kukó,
csíz, tavaszhivó,

pinty, királyka, őszapó,
volt vagy milliom,
elsorolni nevüket
én nem is birom.

Azt tudom csak: valahány
téged szeretett,
mikor szobád ablakát
nyitotta kezed,

behajolt egy lombos ág,
bimbós, eleven:
mind ott ültek gallyain,
aztán kezeden.

Fuvolázták nevedet
a kismadarak,
mind másként!

Álomrablók

Nem azok a veszélyes emberek,
Kik bottal feléd suhintanak,
Vagy fejedhez fegyvert szegeznek,
Hogy kiraboljanak.
A zsebtolvaj sem a fejedben kotorászik,
Hogy kifossza öntudatod tekervényes utcáit.
Az olyan baráttól azonban nem árt tartanod,
Aki örök vesztesnek vél és rombolja öntudatod,
Bár nem rabol ki és fegyverrel sem fenyeget,
Csak kijelenti: - Ez nem fog menni gyerekek.
Amikor meg sikeres nagymenők jönnek szóba,
Mosolyogva jegyzi meg: - Nekünk ütött az óra!
Ez tudja, hogy mit akar, ám felettünk eljárt az idő.
Hiába küzdünk, nem lehetünk olyanok, mint ő.
És hamisan csengő szavai elől nincs menekvés,
Mert legbelül már érzed, hiába minden remény,
A ?nagyágyúknak?

A szeretet az egyetlen, amit nem kell és nem is lehet kimutatni. Sem mutatni, sem jelezni, sem beszélni róla. A szeretet meleg, mint a kályha. Odatartod a tenyeredet és érzed. Felé fordítod az arcod és sugárzik. Egy ember körül, aki szeret, más légkör van. Meleg van! Kívánom, hogy ezt a meleget mindig érezzétek magatok körül.

A harmadik

Valamit kérnek tõled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Messzire mentél.
Fáradt vagy.

Minden ember, egy színes és értékes, önálló személyiség,
akár mennyire is elnyomják benne ezeket. Sok mindenben
különbözünk, mind mások vagyunk, de ... (ez) nem jelent
rosszabbat, vagy jobbat! Egy biztos... EMBEREK vagyunk
és minden ember megérdemel egy lehetõséget,
hogy megmutassa saját egyedi világát...





"Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett, zamatos, kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát.

• 
  
  "Tudja, melyik nyelvet tartom a görög és latin mellett, minden más nyelv elõtt, leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából leginkább fejlõdésre képesnek? A magyart! Az új magyar költõk verseit ismerem, ezeknek dallamossága teljesen magával ragadott. Ügyeljen, ebben a nemzetben egyszerre csak fel fog tündökölni egy költõi lángész, aki teljességgel igazolja jóslatomat. A magyarok, úgy látszik, még maguk sem tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben".
  Giuseppe Mezzofanti olasz bíboros és nyelvész
  
  
  
  
  A gondtalan embernek nincs gondja, a gondatlan ember nem gondos, fiunkat az iskolába járatjuk, de jártatni csak lovakat lehet "A nyelv maga a végtelenség.

"Boldogság, gyere haza, késõ van, gyere haza" - énekelte híres dalában Cserháti Zsuzsa. A szöveg banális, valamire azonban figyelmeztet: a boldogságra szükségünk van.

Boldogság -- aranymadár

Van egy közmondás, amely így hangzik: mindenki a maga szerencséjének a kovácsa...

...mely azt is jelenti, hogy mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Ez a közmondás, fogalmam sincs miért, de már fiatal korom óta belém ivódott.

Kamaszlányként még egyáltalán nem értettem, mit is akar jelenteni. Maga az élet is bonyolult és nehéz volt számomra.

Többségünk csendesen, minden felhajtás nélkül éli végig életét e földön. Aligha fogadnak bennünket vörös szõnyeggel, nem emelnek tiszteletünkre pompás emlékmûveket. Ez azonban nem csökkenti fontosságunkat. Százszámra várják ugyanis az emberek, hogy egy magunkfajta odalépjen hozzájuk: emberek, akik hálásak lesznek a mi együttérzésünkért, bátorításunkért... Valakinek boldogabb lesz az élete, mert nem sajnáltuk az idõt, hogy megosszuk vele, amit adni tudunk.

Advent: a várakozás megszentelése.

Rokona annak a gyönyörû gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk".

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az elsõ hóesésre. És várakozásunk ettõl semmivel sem volt kisebb, erõtlenebb. Ellenkezõleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket.

"... sokféle erõ van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek.
Nem elég szeretni.
A szeretet tud nagy önzés is lenni.
Alázatosan kell szeretni, hittel.
Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne.
Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot.
De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára."

Márai Sándor: Az igazi

Ellen Nitt: Azt hittem


Én azt hittem, hogy mindig kék,
ragyogó tükör a tenger,
s hogy rejtett aranyszemecskék
kincsével tele az ember.

Egy csokor virág...

Barátságunk jeléül csokrot hoztam néked.
Gyûjtöttem mezõn, színes dombok felett,
S ím kész ajándékra a virágcsokor.
Kérlek, bármerre is sodor az élet,
Ajándékom vidd magaddal,
Akár gyalog jársz, akár víg fogattal.

Csokrodban elsõ virágszál a szeretet,
Azért oly fontos, mert Istentõl ered.
Emberi sorsok összeötvözõje.
Ha elveken nyugszik, nem múlandó,
Neked is ilyen szeretet a jó.

Türelem a második virágszál,
Hogy ne sírj, ne zúgolódj, ne kiáltsál,
Bármi is menjen végbe a szívedben.

"Aligha van még egy tevékenység, még egy vállalkozás, amely olyan vérmes reményekkel és kilátásokkal indul, és mégis rendre olyan kudarcot vall, mint a szeretet. Ha bármely más tevékenységgel ez volna a helyzet, az emberek mohón igyekeznének kideríteni a kudarc okait és megtanulni, hogyan csinálhatnák jobban - vagy felhagynának vele. Mivel ez utóbbi a szeretet esetében lehetetlen, a kudarcon alighanem csakis úgy lehet felülkerekedni, ha megvizsgáljuk az okait, és elkezdjük tanulmányozni a szeretet jelentését."

Erich Fromm

Szeretet...

Csodák márpedig vannak. Pici, apró csodák, amelyeket becsempészünk a hétköznapokba. Nem kell sem varázspálca, sem varázsköpönyeg hozzá, még csak varázsigét sem kell mondani ahhoz, hogy létrejöjjön.

?Te nem hiszel a csodában, tagadod? Nézd csak, nem gyõzhetlek meg, mert a csoda legfõbb ismertetõjele, hogy csodálatos ? nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt, nem lehet fényképezni, sem elõre, mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani. A csoda megnyilatkozási formáit sem könnyû mindig érzékelni: nem jár mindig két lábon, nem lehet fényképezni, nincsenek telekkönyvi, sem anyakönyvi adatai.

Az ember néha úgy érzi, hogy eltévedt az életben. Néha jól jönne egy kis útmutatás. Gyûjtöttem néhány bölcsességet ami remélem segít, ha másként nem úgy, hogy elgondolkozol.

Elég, ha ebéd után tíz percre ledõlsz pihenni. Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz. Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit elõre szántál magadnak.

A hangzó beszéd az embert mindenekt?l megkülönböztet? sajátja; a magyarul hangzó beszéd egyszerre nemzeti kincsünk és egyéni tulajdonunk. KODÁLY Zoltán szavai szerint "semmi sem jellemz? annyira egy nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez, mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messzir?l, mikor a szót még nem is értjük."

?Egy új világ kezdõdik minden nyelv küszöbén, a szépség új birodalma új értelmi és érzelmi törvényekkel.

Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó.
Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik.
Sajnos, embere is van. Igyekezz kevesebbet törõdni velük és többet azzal, ami még a világ szépségébõl csodálatosképpen megmaradt az emberiség minden pusztításai mellett is.
Nem gyõzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni, annak, hogy élsz, mert élsz: gazdag lehetsz.

Gazdag akarsz lenni?

?Meglepõ, ahogyan egy nyugodt, érett hölgy egyik napról a másikra megtanulja, hogyan kell a földön törökülésben kuporodva bádog dobot verni, kacsaként hápogni, elzengeni az összes karácsonyi éneket, papírvirágot készíteni, malacokat rajzolni és megvarrni a súlyos sebet kapott maci fülét.?

Marlene Walkington Ferber

A felbecsülhetetlen ajándék

Kevés nagyobb öröm van, mint ha ajándékot adhatok, vagy ha én kapok, nem is beszélve arról, milyen boldogság az ajándékok kicsomagolása. Egyik nap az unokám, Justin hat dollár harminc centet küldött nekem.

?Meghívlak, hogy gondolkodjunk együtt: Mi az élet célja?
Talán jó lenne, ha mindegyikünk idõt szakítana és leülne egy csendes sarokba és megírná élete hátralevõ részének forgatókönyvét. Próbáld meg egyszer te is. Szabad kezet kapsz. Beírhatod a siker-kudarc, a könnyek-nevetés, a hosszú élet-a rövid élet, az agónia-extázis összes mennyiségét. Tejhatalmat kapsz az élvezet, a hatalom, a pénz, a hírnév és kapcsolataid felett. Mit tekintenél ideális életnek?

A titok a te foglyod,ameddig megtartod; de te leszel a foglya, amint tovább meséled.

zsidó közmondás

?A szerelem legrejtettebb titkait csak az ismeri meg, aki képes az érzelmi hûségre. ?

C. G. Jung

?Ha a sikernek van titka, akkor az abban a képességben rejlik, hogy megértjük a másik ember nézõpontját és az õ szemszögébõl is látjuk a dolgokat, nemcsak a sajátunkéból.?

Henry Ford

?Arra kell nevelnünk eszméletünket és szemléletünket, hogy a köznapiban, a környezõben, a mindennaposban is látni tudjuk az egyszerit, a csodálatosat és a látomásszerût.

A gyermekek tiszta szívvel, csillogó szemekkel, õszintén mosolyognak a világra. Aztán felnõnek és megváltoznak. Már csak elvétve képesek önzetlenül jókedvet ajándékozni másoknak. Pedig a nevetés egészséges, boldoggá tesz és megszépít bennünket.

Pszichológusok szerint a mosoly ragadós. Velünk született képesség, amellyelmár egy néhány hetes baba is képes arra, hogy felvidítsa környezetét, megnyissa a legmélyebbszeretet elapadhatatlan "csapjait" és érzelmeket ébresszen még a legzordabb szívû emberben is.

Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Õk az élet önmaga iránti vágyakozásának
fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belõletek.
És bár veletek vannak, nem birtokaitok.

Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az õ lelkük a holnap házában lakik,
ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint õk, de ne
próbáljátok õket olyanná tenni, mint ti vagytok.

Mindenkinek megvan az idõgépe. Ami visszafelé visz, az az emlék, ami elõre, az az álom.
Az idõgép c. film

Mi a nagy álom? A nagy álom sok kis álomból és az alázatnak, az álom jelzései elõtt való meghódolásnak sok aktusából áll. A nagy álom a jövõ és annak az új világnak a képe, amelyet még nem értünk.
Carl Gustav Jung

De álmodni jó.
Lehet, hogy nem több az egész,

egy ártatlan kis illúzió,
mégis többet ér mindennél.
Dobrády Ákos

?Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot?

Remény

voltam már õszi, hulló falevél
búcsút intettem már ezerszer a száraz ágaknak
a kopár tájtól is elköszöntem azokon a dér-harmatos reggeleken
és földre lapulva vártam, míg az enyészet
szabaddá tette fogoly lelkemet

voltam már tavaszi, nyíló virág szirma
és köszöntöttem reggelente csillogó, arany-harmatot sírva
az érkezõ Napot
színeimmel lepkét és bogarat hívogattam
vagy lányok kezében boldogan ragyogtam

voltam már téli, jégkristály-csipke üveg ablakon
kisgyermek lesett rajtam át
és figyelte az utcát, ahol az esti lámpa fényben
tétován hullottak alá a semmibõl érkezõ pelyhek
és olvadni kezdett lelkem ott, ahol a lélegzet elért
szabad utat engedtem a szemnek egy meleg mosolyért

voltam már nyáron fénylõ vízcsepp tóból elõlépõ lányon
magamba zártam a Napot
és bõrén kéjesen, meg-megállva kúsztam végig
míg a forróság elégetett
és mint pára szálltam fel az égig, hol a vágyaim felhõvé dagadtak
és végül könnyeim esõt adtak az alkonyatnak

voltam már minden a világon
mit teremtett az önvaló képzelet
voltam kérés, válasz és üzenet
vallomás és búcsú
álom és ébredés
csorgó vér és heves lüktetés
zihálás rettegéstõl vagy mámortól nyíló ajkakon

voltam valóság bár azt hittem álmodom
voltam nevetés és sikoly
voltam könnye örömnek, bánatnak
voltam társa egyedül a magánynak

voltam már minden
és nem maradt belõlem semmi
most azt sem tudom merre kell menni
nem tudom mi hív és mit kell tenni
hisz kit érdekel?

"Tudod, arra gondoltam, milyen különös, milyen kiszámíthatatlan az élet. Az igazán nagy dolgok váratlanul jönnek az ember életében, meghal valaki, a fájdalom mérhetetlen, a vesztes vigasztalhatatlan, és akkor, mintegy ellensúlyozásul, ugyan ott megdobban egy új élet, megjelenik a könnyek közt a mosoly, vagy, máskor, valaki egyedül van, úgy érzi, mindenki elhagyta, mindnyájan magára hagyták, mindnyájan, akiket szeretett, ami volt, már csak volt, elmúlt, a végére pont került, egy szál maga maradt a világban, azt gondolná, neki már nincs is tovább, nem néz semerre, lehajtott fejjel jár az úton, vele már nem jöhet szembe senki, akiért érdemes lenne felnézni, akkor összeütközik egy másik, egy másik lehajtott fejûvel, egy idegennel, aki mégis megszépíti az életét, mintha csak azért hagyták volna el, lehetõség legyen a találkozásra, kiszámíthatatlan az élet, néha, még megkövesedett fájdalmat is old, egy kõbõl kinõtt kisvirág."

"Kockáztatnunk kell ? mondta.

Az emberi érzékenységrõl

Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élõk világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor õ úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert. S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensõségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvûen is.

Teréz anya minden embert tisztelt bármilyen valláshoz tartozzék is, és az iránta való tisztelete túlhalad minden vallási identitáson!

Kalkuttai Boldog Teréz, közismert nevén Teréz anya (sz. albán: Agnes Gonxha Bojaxhiu,, aromán: Agnesa (Antigona) Gongea Boiagi, Szkopje, 1910. augusztus 27. - Kalkutta, 1997. szeptember 5.) albán, pontosabban a mai Albániában és Macedóniában is kisebbségben élõ aromán nemzetséghez tartozó, római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a Nobel-békedíj (1979) és számos magas kitüntetés tulajdonosa, aki Kalkutta szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kiváltotta.

A legérdekesebb tünemény, mellyel az emberi életben találkozhatunk, az emberi jellem. Semmi nem olyan érdekes, meglepõ, kiszámíthatatlan, mint a folyamat, melynek során egy ember elárulja jellembeli sajátságait. Bármit mutat is a világ: tájakat és természeti csodákat, a földi flóra és fauna beláthatatlan változatait, semmi nem olyan sajátos, mint egy-egy ember jelleme. Mikor érdeklõdésünk eljut a világ dolgainak szemlélése közben az emberi jellem ismeretéhez, egyszerre úgy érezzük, ez volt igazi feladatunk az életben.

BOLDOGOK, akik tudják, miért élnek,
mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

BOLDOGOK, akik összhangban vannak önmagukkal,
mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

BOLDOGOK, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek,
mert örömös lesz az életük.

BOLDOGOK, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza,
mert békesség lesz körülöttük.

BOLDOGOK, akik nevetni tudnak önmagukon,
mert nem lesz vége szórakozásuknak.

BOLDOGOK, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól,
mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Semmi sem lehet izgalmasabb annál az életben, mint ha gyermeked van, tiéd és mégis rejtelmes idegen. Te vagy a kapu, melyen át a világra született, neked adatik meg, hogy néhány évig a gondját viseld. Aztán elhagy, s te csak figyeled, hogyan bontja ki saját szabad életét. Mint egy különleges virág, melyet idegenbõl hoztál, elültetted, s alig gyõzöd kivárni, mivé bontakozik...
Agatha Christie

Ha elölrõl kezdeném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet,
Példálózás helyett példát mutatnék,
Nem siettetném a gyermeket, hanem hozzá sietnék,
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék,
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot,
Kirándulnék, sárkányt eregetnék, réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.

A hit a madár, amelyik érzi és megénekli a fényt, még akkor is, ha sötét a reggel."

Rabindranath Tagore - Indiai bölcsességek minden napra

?Tudtad, hogy léteznek lelki fertõzések? A legsúlyosabbak közül az egyik a Mi lesz, ha, a másik pedig a Bárcsak gondolatokkal függ össze. Ezek a gondolatok ikertestvérek, hasonlítanak egymásra, de nem ugyanazok. Mindkettõbõl hiányzik a hit látása. A Mi lesz, ha a jövõbe néz, és aggódik.

". . . Gyermekeitek általatok érkeznek, de nem belõletek.
És bár veletek vannak, nem birtokolhatjátok õket.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az Õ lelkük már a holnap házában lakik, ahová ti
nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint õk, de ne próbáljátok olyanná tenni õket, mint ti vagytok.
Mert az élet sem halad visszafelé, s nem reked meg a tegnapban.

Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb mûvészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.
A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán idõnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízû gyümölcsöket teremnek.

?Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.?

A környezetünket mi magunk teremtjük. Pontosan azt kapjuk, amire rászolgáltunk. Találhatunk-e kivetnivalót egy olyan életben, amit mi magunk teremtettünk magunknak? Hibáztathatunk-e érte mást, mint magunkat? Változtathat-e rajta más, mint mi magunk, tetszésünk szerint bármikor?"

"Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erõ is benned valóra váltani.

Bátorság a kis lépésekhez

Nem a csodákért és víziókért kérlek Téged, Uram,
hanem a hétköznapok erejéért.
Taníts engem a kis lépések mûvészetére.

Tégy engem leleményessé és találékonnyá,
hogy a mindennapok sokféleségében
idõben megõrizhessem azokat az ismereteket
és tapasztalatokat, amelyekért megszenvedtem.

Tégy engem ügyessé a jó idõbeosztásban.
Ajándékozz nekem finom érzéket ahhoz,
hogy felismerjem, mi elsõ és mi másodrangú.

Tehetség, mit megfeszített munkával népszerûsíthetünk; szépség, melyet a természet kéretlenül ad kegyeltjeinek; ártatlanság, mely annak szerzi meg a legkiválóbb örömöket, aki él vele; szeretet, mit megszerezhetünk, és meg nem szerezhetünk: a legnagyobb becsû vándormadár.

A szeretet egy másik világból érkezik a földre, mi hozzuk magunkkal születésünkkor.

A szeretet épp olyan, mint te vagy. Amiképpen az egész világban minden folyvást változik, veled együtt szereteted is hullámzik.

Mindazon javak közül, melyeket a bölcsesség szerez a teljes élet boldogsága számára, a legeslegnagyobb a barátság birtoklása.
Epikurosz

Madárnak fészek, póknak háló, embernek barátság.
William Blake

Az igaz barát a kezedet fogja, és a szívedet simogatja.
Gabriel García Márquez

A barátság sohasem felejt. Éppen ez a csodálatos benne.
Oscar Wilde

...csak régi barátok tudnak összeveszni, nyersen egymásra támadni, majd kibékülni, mivel barátságuk kiállta az idõ próbáját.

Hunyd be a szemed, üsd össze a sarkadat háromszor, és mondogasd magadban: "Mindenütt jó, de legjobb otthon!"

Óz, a csodák csodája c. film

Megtaláltalak, fogom a kezed.
Nem ûz el már semmilyen rettenet.
S mint ahogy két kéz fonódik össze,
Együtt vagyunk, s maradunk egymással örökre.

Pankovits Róbert

A szerelmesek egykor lángoló szerelme idõvel megtisztul. A szerelem egymás tökéletes megértésévé válik. Az ész és szív évrõl évre haladó tisztulása: ez az igazi házasság.

"Az ember értékét nem az esze, a mûveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényébõl áradó melegség minõsíti. Vagyis a szeretetnek behunyt szemmel is érezhetõ jelenléte."

Örömkönyv

,,A szeretet a szívben lakik.
Hallod? Érzed? Tudod? Emlékszel rá?
Mégpedig nem azért, mert a szív ,,érez", hanem azért, mert a szív a Közép és a középben a szeretet él.
Onnan ered.
Nem magából a megnyilvánult, dobogó bonctani hússzívbõl - bár, hogy úgy mondjam, ez a háza; ha azt kérdik, ,,ki vagy?", a szívedre mutatsz.

A csodálkozás az elsõ lépés a megismeréshez.
Louis Pasteur

Minden, ami gyönyörû és igaz, meglepetésként érkezik. Éppen ezért õrizd meg a meglepõdés képességét. Ez az élet egyik legnagyszerûbb áldása.

Amint elveszíted a meglepõdés képességét, halott vagy. Ha meg tudnak lepni a dolgok, akkor még élsz. És minél jobban meglepõdsz a dolgokon, annál elevenebb vagy. Ez a gyerekek elevensége; bármilyen apróságon meglepõdnek.

?Egyetlen energiaforrás sem bocsát ki annyi fényt, amennyit néha egy kis kötet sugározni tud magából, és az elektromos áramnak soha nem lesz annyi energiája, mint amennyi elektromosság az írott szóba belefér.?

/Stefan Zweig/

"Nem lesz annak többet unalmas órája, kit érdekel a könyvtár ezernyi csodája."

Könyvekrõl szólni egy kicsit mindig annyi, mint magunkról beszélni. (Babits Mihály)

?A legjobb könyveket félig-meddig az olvasók írják.

"Képzeld el, hogy az élet olyan játék, amelyben öt labdával kell zsonglõrködni. A labdáknak nevük is van: munka, család, egészség, barátok és becsület. Mindezeket a levegõben kell tartanod. Aztán egy napon rájössz, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, visszapattan. A másik négy labda -- család, egészség, barátok, becsület -- üvegbõl van. Ha ezek közül valamelyiket leejted, örökre megsérül, megreped, akár össze is törhet. Ha megértetted az öt labda jelentõségét, meg tudod teremteni életed egyensúlyát."

"Élj úgy, hogy soha ne szégyelld, ha a világ megtudja, mit teszel, mit mondasz.

Életmûvészet

Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni: sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idõ. Az elõbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét hanem a boldogságét. Az uton járni, majd végig menni; a nagyságot az erénnyel, nem a szerencsével mérni.

1900. június 29-én látja meg a napvilágot, majd 44 évvel késõbb egy tikkasztóan nyári napon, július 31.-én örökre eltûnik a térképrõl.

Antoine Marie Roger de Saint-Exupéry gróf Lyonban született, egy régi vidéki nemesi család harmadik gyermekeként.

Miután az elõkészítõ iskolában megbukott a záróvizsgán, az École des Beaux-Arts-ra iratkozott be, hogy építészetet tanuljon. 1921-ben megkezdte katonai szolgálatát, és Strassburgba küldték pilótakiképzésre.

Minden csoda alapja a szeretet.? (Szeretetkönyv)

"Minden hely templom, ahol szeretet van."

?A vallás elválaszthatatlan a csodától.
És itt nemcsak a csodás tettekrõl és legendás eseményekrõl van szó, hanem az imádságról is.
Imájában az ember azt kéri az Istentõl, hogy tegyen csodát.
Csoda alatt azt érti, hogy lépjen át az Úr a kérlelhetetlen törvényeken, és változtassa át a nehéz valóságot. Könnyítsen a súlyos életterheken, lágyítson a fájdalmon, segítsen gondolatai, reményei és vágyai megvalósulásában.

1880 Június 27, megszületett Helen Keller az egyetlen vak-süket-néma írónõ, aktivista, elõadó

Helen Keller 1880-ban született Tuscumbiában, egy észak-alabamai kisvárosban. Születésekor egészséges volt, de tizenkilenc hónapos korában súlyos beteg lett. Orvosai ?heveny gyomortáji és agyi vértolulást? állapítottak meg nála, ami valószínûleg skarlát vagy agyhártyagyulladás lehetett. A betegség nem tartott sokáig, de siketség és vakság lett a következménye.

Karinthy Frigyes Ernõ (Budapest, 1887. június 25. ? Siófok, 1938. augusztus 29.) magyar író, költõ, mûfordító.

Anyjának korai elvesztése, az eleven szellemi környezet és Budapest világvárossá fejlõdése meghatározó gyermekkori élménye. Testvérei, Etelka és Elza festõnövendék, Emília rendkívüli nyelvtehetség. Apja mûvelt tisztviselõ, Karinthy költõ és filozófus baráti kör, képzõmûvészeti, irodalmi, filozófiai viták légkörében nevelkedett

Érettségi után humán mûveltsége ellenére a természettudomány izgatta, ezért elõbb fizika-matematika szakos bölcsész lett, majd orvostanhallgató.

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:

- Az én idõm végtelen, mindenre jut belõle. Mire vagy kíváncsi?

- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?

- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnõtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.

Szép az, amit szeretni lehet. Ami megérinti lelkünket.
Ami gondolatokat ébreszt. Megfog és felemel.
Minden szép, ami úgy emberi, hogy közben nincs benne ártó szándék. Hat, de nem telepedik ránk. Irányt mutat, ám nem kényszerít. Megmosolyogtat, megnevettet, de nem tesz köznevetség tárgyává senkit.
S miért szép? Mert örömöt ad, nyugalmat sugároz, vagy éppen felajz, munkára, jó cselekedetekre ösztönöz.
/ Szemán Ferenc /

"Hiszek a rejtett kincsekben, a szépségben, a jóságban, a szeretetben, amely ott lapul minden ember lelke mélyén, még akkor is, ha mindezt ma befüstölik a világ anyagi javakat hajhászó, hit helyett vallásokat építõ, a jövõt leromboló társadalmai.

"Nincs nagyobb boldogság, mint ha szeretnek bennünket embertársaink és úgy találjuk: jelenlétünk hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzék magukat."

(Charlotte Bronte)

"Könnyû dolog azért szeretni valakit, mert tökéletes. A szeretet igazi próbája az, ha annak ellenére is tudunk szeretni valakit, hogy az illetõ az életében és cselekedeteiben távol jár attól a tökéletességtõl, amelynek a lehetõségét meglátjuk benne."
(Pir Vilayat Inayat Khan)

"Jézus hiába élt és halt meg, ha nem tanultuk meg tôle, hogy a szeretet örök törvénye szabályozza életünket."
(Mahatma Gandhi)

"Nem lámpával, hanem szívvel kell keresni az embereket, mivel csak a szeretetnek nyílnak ki a szívek."
(Peter Rosegger)

"Ha nem szeretek, semmi sem vagyok."
(Jean Racine)

"A szeretetben elérjük a legnagyobb boldogságot, ami valaha a világon lehet."
(Platon)

"Amit megõrzöl magadnak, már elvesztetted.