"...Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön.
De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában.

A fájdalom csakugyan összetöri a szívet, védtelenül hagyva ezáltal a szív gazdáját, ilyenkor mégsem a kifosztottság érvényesül, hanem éppen ellenkezôleg, megnyílik számunkra a lehetôség arra, hogy valóban jelen legyünk a tulajdon éleünkben, s megzendüljenek szívünk húrjai.

Az igaz szeretet nem azt jelenti, hogy igyekszünk megváltoztatni vagy uralmunk alá hajtani a másikat, hanem azt, hogy éppoly fontos számunkra az, hogy a másik jól érezze magát, mint az, hogy mi jól érezzük magunkat.

Szép az, amit szeretni lehet. Ami megérinti lelkünket.
Ami gondolatokat ébreszt. Megfog és felemel.
Minden szép, ami úgy emberi, hogy közben nincs benne ártó szándék. Hat, de nem telepedik ránk. Irányt mutat, ám nem kényszerít. Megmosolyogtat, megnevettet, de nem tesz köznevetség tárgyává senkit.
S miért szép? Mert örömöt ad, nyugalmat sugároz, vagy éppen felajz, munkára, jó cselekedetekre ösztönöz.
/ Szemán Ferenc /

"Hiszek a rejtett kincsekben, a szépségben, a jóságban, a szeretetben, amely ott lapul minden ember lelke mélyén, még akkor is, ha mindezt ma befüstölik a világ anyagi javakat hajhászó, hit helyett vallásokat építõ, a jövõt leromboló társadalmai.

Ezek a versek annyira vonzanak engem. Szeretném, ha nem fedné a feledés homálya õket - számomra legalábbis örök értéket képviselnek.

Fogadjátok ti is szeretettel ezt a verscsokrot.

BE SZÉP

Angyali kisded
Anyjának lenni,
Bölcsöt rengetni,
Nótát zengeni
Be szép.

Gügyög? hangra
Gügyögve felelni,
Nyûgös síráson
Elkeseredni
Be szép.

Piciny kezecskét,
Lábacskát csudálni,
Ébredést lesni,
Aluvást várni
Be szép

Várnai Zseni (Nagyvázsony, 1890. május 25. ? Budapest, 1981. október 16.) költõ, Peterdi Andor író felesége Peterdi Mária írónõ anyja.

Apja szegény sokgyermekes szabómester, s családjával a jobb megélhetés reményében Budapestre költözött. Várnai Zseni középiskolai tanulmányait már Budapesten folytatta, majd 1908-ban végzett az Országos Színészegyesület Színiiskolájában, de soha nem lépett színpadra. Pályafutását tisztviselõként kezdte, férje révén 1909-ben kapcsolatba került a munkásmozgalommal..

Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl.

Õt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette.

Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse

meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha

meglát egy hajót, ami megmentheti de hiába.

Végül beletörõdve sorsába, épített magának egy kis

kunyhót a szigeten.

Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen

aznapra is mit ennie, szörnyû dologra ért vissza.

Az egész kunyhó lángokban állt!

1994-ben az ENSZ május 15-ét A CSALÁD NEMZETKÖZI NAPJÁvá nyilvánította. A felhíváshoz Magyarország is csatlakozott. A kezdeményezés a figyelmet a családra, a társadalom legfontosabb ?intézményére? irányítja.

Soha ne fordulj szembe a családdal, mert nem jó magányosan evezni. Ha bosszantóan kidörzsölték is csuklódat és bokádat a családi kötelékek, akkor se feledd, hogy nélkülük - nos, hát ki lennél?
A család melletted áll, ha baj van, és a legtöbb esélyt adja meg neked.

Két kéz

Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:

Te hatalmas kéz, szükségem van rád,

mert nélküled szinte semmit sem érek.

Éreznem kell tenyered melegét,

mikor felébredek s mellettem megjelensz.

Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz,

hogy megragadjak valamit s felépíthessem apró játékaimat.

Velem vagy midõn járni tanulok, s hozzád futok, ha félelem gyötör.

Kérlek, ne hagyj el, marad énvelem!

A nagyobb kéz így válaszolt a kicsinek:

Te, kicsi kéz, szükségem van rád,

hogy belém kapaszkodj és megragadj!

A bárány

A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között õ a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni.
Elmesélte bánatát a Teremtõnek.
Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? - kérdezte jóságosan a Teremtõ.
- Igen, jó lenne - volt a válasz.
- Megfelelne egy pár erõs agyar?
- Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni.
- Akkor két hegyes szarv, talán?

A romániai magyar irodalom középnemzedékének sajátos nyelvû és sok változáson, küzdelmen csiszolódott alakja Kányádi Sándor

Kányádi Sándor erdélyi (romániai) magyar költõ és mûfordító 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Románia).

Édesanyja nagyon korán meghalt. Édesapja egyszerû székely gazdálkodó ember volt, de nagyon szeretett olvasni, s fiát tanítatta. Elemi iskoláit szülõfalujában végezte, majd 1941-tõl 1950-ig Székelyudvarhelyen tanult.

Dsida Jenõ: Pünkösdi várakozás

Kész a világ,
Feszült ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
Sóhajt az Isten Lelke.

Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét...
De jaj, sötét van,
Mélységes, iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering útjain,
S csak egyet tud és egyet érez...
Most váratlanul vágyón megvonaglik
És felzúg Istenéhez:
Betelt az idõ!
Sugarat, fényt, színt adj nekünk,
Mert epedünk!

?Fa nélkül egy fillért sem ér a táj.

S üres a fa, ha nincs rajta madár.

Én azt hiszem nem kelne föl a nap,

Ha nem lennének fák és madarak.?

/Horváth Imre: Fák és madarak/

A fa eleink gondolkodásában központi helyet foglalt el, ezt bizonyítja a Biblia. ?És nevel az Úr Isten a földbõl mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó a gonosz tudásának fáját.? /Móz. 2.9./

A fa minden élõ és élettelen dolognál jobban foglalkoztatta az embert, mert védelmet oltalmat ad lombkoronájával embernek, állatnak, a törzsében áramló oldat, a termése, a magja táplál és szomjat olt.

Pongrác (május 12.), Szervác (május 13.) és Bonifác (május 14.) a ?fagyosszentek? a kertek rémei hírben állnak hiszen azévszázados megfigyelés és tapasztalat szerint a tavaszi meleg idõjárás május közepe felé hirtelen hidegre fordulhat ami egyetlen koratavaszi növénynek sem kedvez.

A kalendáriumokban olvasható rigmusok is erre figyelmeztetnek:

"Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyosszentek,
Hogy a szõlõ el ne fagyjon, füstöljenek kentek!"

Ilyentájt szoktak fellépni a késõ tavaszi fagyok, s óriási károkat okoznak a mezõgazdaságnak.

"Képzeld el, hogy az élet olyan játék, amelyben öt labdával kell zsonglõrködni. A labdáknak nevük is van: munka, család, egészség, barátok és becsület. Mindezeket a levegõben kell tartanod.

Aztán egy napon rájössz, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, visszapattan.
A másik négy labda -család, egészség, barátok, becsület- üvegbõl van. Ha ezek közül valamelyiket leejted, örökre megsérül, megreped, akár össze is törhet. Ha megértetted az öt labda jelentõségét, meg tudod teremteni életed egyensúlyát.."

(James Patterson)

Agnes Beguin:
Figyelj, és hallgass meg

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és Te tanácsot adsz
nem teljesíted kérésemet.

Kassai Csilla: Megérzés nélkül ...

Az Élet olyan , mint egy nagy Folyó :

Csak árad , árad és hömpölyög.

A Lelkemben feléled a szó

És mélyrõl ébredõ álmokat szövök.

Mikor fellázad bennem az Ég,

Akkor mellettem állnak az Angyalok ,

Riadtan néznek szerte-szét ,

Mert a Mindenséget hallgatva hallgatok .

Hallgatok , mert a Szó , bár nekem szól ,

Még sem maradhat csak az enyém !

Hallgatok , mert a könnyem kicsordul

Az Érzések Égi fellegén .

Radnóti Miklós (Budapest, 1909. május 5. ? Abda, 1944. november 9.) magyar költõ, a modern magyar líra kiemelkedõ képviselõje.

Radnóti Miklós 1909. május 5-én született Budapesten, a Kádár utca 8-ban egy asszimilált zsidó családban. Születése édesanyja, Grosz Ilona (1881?1909) és ikertestvére életébe került. Édesapja, Glatter Jakab (1874?1921) kereskedelmi utazó volt.

Radnóti Miklós a budapesti Új-Lipót-város mûveltséget szeretõ kispolgárságából indult útjára.

Munkácsy Mihály (Munkács, 1844. február 20. ? Endenich, Németország, 1900. május 1.) magyar festõ

Munkácsy mélyrõl küzdötte fel magát, az asztalos legénybõl híres festõ lett, aki hatalmas méretû vásznaival az egész világot meghódította. A kor legnagyobb "szociológusa" is volt egyben, az európai és a magyar társadalom falusi és városi közösségeinek kiváló ismerõje.

Tanulmányozta és nagy mûgonddal lefestette a sorsukba beletalált embereket.

Köszönet

Gyengéd irányításod befolyásolt mindenben, amit tettem, amit teszek, és amit
valaha tenni fogok.
Jóságod kitörölhetetlenül rányomta pecsétjét mindenre, ami voltam, ami
vagyok és ami valaha leszek.
Ily módon részese vagy mindennek, amit elértem, és amivé válok.
Amikor segítek a szomszédomnak, ott van a te segít? kezed is.
Amikor enyhítek barátom fájdalmán, ezért ? neked is tartozik.
Amikor szavakkal vagy példamutatással helyes utat mutatok egy gyereknek,
els?sorban te vagy a tanítója.