Az ember sokféle bűn elkövetésére képes, de miért számít ezek közé a bigámia? Súlyosbítja a bűncselekményt, ha papírunk is van a hűtlenségről? Mert világos, hogy a papír a hibás; senkit nem csuknak börtönbe azért, mert a házastársa mellett van még egy barátja vagy barátnője.

A második esküvő azonban már bőven elég az elzáráshoz, és még egy hercegnővel sem bánnak kesztyűs kézzel. Kingston hercegnőjének az utolsó pillanatban sikerült elmenekülnie az igazságszolgáltatás elől – miután egész Anglia és fél Európa a botrányról beszélt.

Szakállas szűz

A katolikus egyház szentjei között mindenféle akad, még szakállas nő is. De ezt a hölgyet nem a cirkuszban mutogatták, hanem keresztre feszítették. Még szerencse, hogy a történetnek egyetlen szava sem igaz. Wilgefortis nem az egyetlen a szentek népes gyülekezetében, aki sohasem élt.

A kegyes legendát számos elemből gyúrták össze. A legkorábbi a 11. századból származó szobor vagy arc, a keresztre feszített Jézus, aki hosszú női ruhát visel.

Colonia Claudia Ara Agrippinensum, vulgárisan Köln egyik híres lakója legalább kétezer éves, és ma is jól tartja magát, mint kőszobor. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy építtessen magának minél nagyobb síremléket, kétezer év után elő fog kerülni, és milyen nagy dicsőség lesz az neki.

A kölni Chlodwigplatz 34 alatt álló házat a középkori városfal lebontása után, a 19. század végén építették. A városfal lebontása nagy hiba volt, már csak azért is, mert a 2.

Kevés embert tett híressé a levesfőzés, hát még, ha csak egyetlen levesről van szó, ez pedig a fekete leves – nem az, amelyik még hátravan, és amellyel fenyegetőzni szokás. Nem is a feketekávé, amit szintén neveztek már fekete levesnek a tréfás kedvűek. Valódi levesről van szó, és az ókori Spárta lakói állítólag szívesen ették: a rossz nyelvek szerint a sok hadgyakorlat és ez Eurotasz folyó átúszása után már teljesen mindegy volt nekik, hogy mit tettek az asztalukra.

Van egy ismerősöm, fogjuk rá, hogy távoli (mert azt csak mégsem vallhatom be, hogy a rokonom, bár az ember nem maga szokta megválogatni a rokonait), az illető párttitkár volt, amikor az volt a módi, most meg nagy templomjáró. Reggelenként megnézi, hogy melyik kormány van hatalmon, aztán kommer vagy jobbszélső, ahogy kell. Jól él, aztán bánja is ő, hogy minek tartják? Szélkakasnak? Fouché-nak? Vagy keressünk még durvább kifejezést?

Annyi biztos, hogy nem ő az első.

A munkásboldogító

Bizony, egyik sem azok közül, akikre most gondolnak! A munkásosztály szervezett boldogítását nem Marx, Engels & Co. találták fel, hanem Sir Titus Salt, 1851-1876 között. Pártfogoltjai valamivel jobban éltek, mint a többi textilgyári munkás Angliában, a 19. század derekán, de hogy igazán boldogok voltak-e? Az emberek általában rosszul viselik, ha pontosan előírják, mit szabad tenniük, minek örülhetnek, mit kell gondolniuk a világról. Többek között, ez az egyik oka annak, hogy az egyház hanyatlóban van, és az erkölcsös életet célzó nevelés siralmasan eredménytelen.