Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
13 éve | Márkus Katalin | 0 hozzászólás
Várakozás
Reggel még komor, szürke volt az erdő és a domb. A kopasz fák ágai mozdulatlanul vártak.
Vártak valamire, valami változásra, és hangtalanul siratták gyönyörű ruhájukat.
A ruhájukat, amit az őszi dér oly kegyetlenül levetett róluk.
A varjak, mint temetéskor a gyászolók, feketén, behúzott nyakkal gubbasztottak a faágakon.
Ők is vártak, - idejük volt bőven.
Domboldalon egy magányos nyúl minden idegszálával figyelt.
Füleit hegyezve hallgatta a csendet - ő is várt, és a dércsípte fű halkan zizegett körülötte.
|
|
Levéltelen, magányos ágak,
csontváza alvó, néma fának,
ha hull a hó, csak hófogók,
ha fúj a szél sivalkodók.
Tavaszra váró hosszú percek,
ilyenkor lassan, lomhán telnek,
teendő itt csak egy marad,
etetni pár kis madarat.
Etető lóg az egyik ágról,
apró kis emlék még a nyárból,
amikor volt még élelem,
és nem volt fagy, se félelem.
Terülj kis asztal fenn az ágon,
repülj csak erre kis barátom,
tömd meg begyed, van itt mit enni,
tudom nehéz most madárnak lenni.
Tavaszig tán kihúzod így,
s ha rügy fakad, s a nap vakít,
dalold majd el a nagy világnak,
itt télen is ebéddel vártak.
14 éve | Mohácsiné Zsóka | 2 hozzászólás
Tél felé
Fölébredek.
A nap is teszi.
Kinyitom szemem,
míg e perc jövőm tervezi.
Subába bújik az őszi táj.
Dér nyaldossa füveit,
s kinn áll a didergő király,
míg a kályha melegít.
Kilépek a haldokló táj felé.
Mint kabátban meleget lopó,
mellettem elhalad
egy öreg, s egy igavonó.
Hull a színes falevél,
szél söpri a környék útjait.
Szikkadt földeken a napfény elvetél,
fagy hasítja ekézett rögeit.
Sapkám fülembe húzom,
ne halljam a szél mit susog.
Köröttem süvit magyarázón,
míg biztatón vár otthonod.
Varga István
Tél lesz
Elkésett virágok
tapogatóznak a hideg õszben.
Remélnek még
gyümölcsöt?
15 éve | Mohácsiné Zsóka | 4 hozzászólás
Tél
...És másnap reggelre kinyíltak a jégvirágok.
Megroppant lábam alatt a tegnapi fû.
Fehér csipke az ágon, fekete varjak a dérben,
csikorog és zizeg, reccsen és surran a hideg.
Bundámba burkolózva aggódom:
Jaj, csak bele ne fagyjanak az érzések a szívekbe!
Érzem, hogy forró a vérem, vöröse ellenpontja
e fekete-fehér világnak. De nem látható.
Aki szembejön velem, vajon sejti-e,
hogy õt is szeretem?
Fuvolaszó hajlítgatja az ágat, arcomra zúzmara hull.
Ó, boldog gyermekkor!
Szánkózások és korcsolyapályák hangjait
hozza a szél a szomszéd múlt idõbõl...
Lesz-e még igazi telünk?
A ködbõl lassan felkúszik
a sápadt, erõtlen napsugár.
Cipõm talpa alatt megmozdulnak
az elsõ kíváncsi hóvirágok...
Jégvirágok
Ablakomra szállt a pára,
mely reggelre megfagyott.
15 éve | Mohácsiné Zsóka | 1 hozzászólás
Téli panasz
Miért örüljek, tél, neked?
Nem hív havad, nem hív jeged.
Valamikor, fagyok, havak,
hogy vártalak, szomjaztalak.
Minden csicsonkát délcegen
kihúztam utca-széleken.
Íveltem pengõ korcsolyán,
és társam volt egy régi lány.
Kezét meleg muff-oduban
fogtam, szorítva boldogan...
Hol a fiú, a víg s vitéz?
Hol az a jég? Hol az a kéz?
- Vigyázz, kerüld a sík jeget -
mondják. Örüljek, tél, neked?
Rónay György
Havazás
Hópihék, kavargó, pillanatnyi
emberi sorsok!
Mondjátok, ki boldog
közületek?
Ki földrehull, reátipornak;
az ereszen-maradt:
elolvad.
Felbukkanunk,
kavargunk jobbra-balra,
aztán fejünk a földrehajtva
visszahull újra ki-ki pornak.
15 éve | Mohácsiné Zsóka | 0 hozzászólás
A tél keze
A tél keze nézd nyúl felénk,
átlopódzott lassan elénk.
Az ujjai, kék jégcsapok,
sóhajai kemény fagyok.
Zúzmarát rak csupasz ágra,
deret szór fûre, virágra.
Így díszíti fel a határt,
cirógat sok fázós madárt.
Belenyúl a mély zsebébe,
hópelyheknek özönébe.
Hull az égbõl, reánk hinti,
Katalint is felköszönti.
Csendes éj, mily áhítatos,
léptem puha hóra tapos.
Szállingóznak a hópihék,
kis zsoltárok, fehér igék.
15 éve | Mohácsiné Zsóka | 0 hozzászólás
Madarak
Hogy lármáznak! milyen szemtelenek!
Tetszenek és megszégyenítenek
s úgy magyarázzák az igazukat,
hogy meg kell értenem a szavukat,
madár szavukat, hogy ez nem elég
és adjak, még, és még, és újra még.
Mit tehetek? Nevetek és adok,
szalonnabõrt, kölest és tökmagot,
ami akad... Míg kint teszek-veszek,
messzirõl lesik az erkélyemet,
s alig jövök be, tollas seregük
rögtön itt van, itt röpdös mindenütt.
Én meg elnézem az üvegen át
a szárnyas éhség fázó csapatát,
a nyüzsgõ hadat, a verebekét,
s a gyáva rigót, ijedt cinegét,
nézem õket s szégyellem magamat:
könnyû szeretni a madarakat!
Könnyû bizony...
15 éve | Mohácsiné Zsóka | 0 hozzászólás
Az elsõ hó
ahogy olvadt kezemben
úgy folyt szét szívemben
a melegség mi elmúlt
mikor az elsõ hó lehullt
szitált s báját mutatta
a kopárság eltûnt alatta
nagy fehérség honoltT
mikor az elsõ hó lehullt
békesség váltott most jegyet
mosoly lett úrrá a bú felett
a homályra fény borult
mikor az elsõ hó lehullt
de a természet közbeszólt
a hófelhõ hirtelen elvonul
az angyalok hiába dalolnak
mert az elsõ hó elolvadt.
Terjéki Tamás
Hó-hivogató
De jó volna ha volna
ha hó hullna halomba
ha már fû sincs levél se
betakarna a tél mindent fehérbe
Kétkarácsony utolján
ünnepnapok kihunytán
fakó végén az évnek
de jólesne kevés derû a szívnek
Hét álló nap havazna?
15 éve | Mohácsiné Zsóka | 1 hozzászólás
Tél lesz
Elkésett virágok
tapogatóznak a hideg õszben.
Remélnek még
gyümölcsöt? A legszívósabb
darazsak is a téli
repedésekbe
húzódtak. Nem akarnak
semmit e szirmuk-ejtett
virágok,
csak összeütötte fejüket
a mindennel játszó szél.
Petri György
November
Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis õsz bozontjai.
15 éve | Mohácsiné Zsóka | 0 hozzászólás
Az elsõ hó
Remegõ, ráncos ujjak kicsit félrehúzták a függönyt
sok megkopott fényû szempár kikukucskált
Egész lenn, a földszinten
letette a vödröt a házmester
és kezében a partvis is megállt
Valahol megcsörrent egy kulcs
s egy fiatalasszony gyermekét kézenfogva vezette a fényre
Hangosan gügyögött a szõkeségnek
és vékony, hosszú ujjával
felmutatott, fel az égre:
Látod, milyen apró csoda,
mégis gyönyörû, igen gyönyörû!
Esik a hó, az elsõ hó
s az egész udvar csupa porcukor,
pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhõ,
ez is továbbvándorol
Esik a hó, az elsõ hó
s az egész udvar csupa porcukor,
pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhõ,
ez is gyorsan továbbvándorol
s nyomában csak a szürke ég
Olyan jószagú lett a tél, olyan tiszta és csendes
a sötét szobában mindenki gyerekként álmodik
Most dehogy hisszük a latyakot
és a fülfagyasztó hideget,
csak azt látjuk, hogy milyen szép ez így egy napig!
Látod, milyen apró csoda,
mégis gyönyörû, igen gyönyörû!
Esik a hó, az elsõ hó
s az egész udvar csupa porcukor,
pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhõ,
ez is továbbvándorol
Esik a hó, az elsõ hó
s az egész udvar csupa porcukor,
pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhõ,
ez is gyorsan továbbvándorol
s nyomában nem marad más, csak a szürke ég
Pierrot
Mennyei színjáték.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás