Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Várakozás
Reggel még komor, szürke volt az erdő és a domb. A kopasz fák ágai mozdulatlanul vártak.
Vártak valamire, valami változásra, és hangtalanul siratták gyönyörű ruhájukat.
A ruhájukat, amit az őszi dér oly kegyetlenül levetett róluk.
A varjak, mint temetéskor a gyászolók, feketén, behúzott nyakkal gubbasztottak a faágakon.
Ők is vártak, - idejük volt bőven.
Domboldalon egy magányos nyúl minden idegszálával figyelt.
Füleit hegyezve hallgatta a csendet - ő is várt, és a dércsípte fű halkan zizegett körülötte.
Az égen sötét fellegek terültek el, eltakarva a kék eget.
Súlyos terhükkel nehézkesen mozogtak, mint a várandós anyák.
Ők is vártak. Vártak valami jelre, ami csak nem akart megérkezni.
Amikor már kezdtek volna türelmetlenkedni, a láthatatlan karmester lassan felemelte kezét, és vezényelni kezdett.
Lágy mozdulattal a felhők felé intett, és ők óvatosan megrázták magukat.
Mint nagymama dunnájából a tollpihék, úgy szállingóztak a hópelyhek a föld felé.
A felhők megszabadulván terhüktől, karcsúvá váltak, mint szülés után a kismama, és kecsesen siklottak tova az égen.
Pár óra múlva átváltozott az erdő és a domb.
A fák alakjukra simuló puha fehér új ruhát, a varjak fehér hó sapkát és hozzá illő kabátot, a mezei nyúl barnás bundájára fehér palástot kapott.
A száraz fűcsomók fehér, pihe-puha paplannal takaróztak.
Mindenki boldog volt hisz megkapta, amire vágyott - a fehér hó ruhát.
A láthatatlan karmester elégedetten bólintott és mosolygott.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A Föld Napján...
Aranyosi Ervin: Téli ebéd
Aranyosi Ervin: Téli ebéd
Ősz végén