Tél


...És másnap reggelre kinyíltak a jégvirágok.
Megroppant lábam alatt a tegnapi fű.
Fehér csipke az ágon, fekete varjak a dérben,
csikorog és zizeg, reccsen és surran a hideg.
Bundámba burkolózva aggódom:
Jaj, csak bele ne fagyjanak az érzések a szívekbe!
Érzem, hogy forró a vérem, vöröse ellenpontja
e fekete-fehér világnak. De nem látható.
Aki szembejön velem, vajon sejti-e,
hogy őt is szeretem?
Fuvolaszó hajlítgatja az ágat, arcomra zúzmara hull.
Ó, boldog gyermekkor!
Szánkózások és korcsolyapályák hangjait
hozza a szél a szomszéd múlt időből…
Lesz-e még igazi telünk?
A ködből lassan felkúszik
a sápadt, erőtlen napsugár.
Cipőm talpa alatt megmozdulnak
az első kíváncsi hóvirágok...



Jégvirágok

Ablakomra szállt a pára,
mely reggelre megfagyott.
Hajnalfénynek pír-szavára,
jégvirágok álltak ott.

Természetnek ügyes keze,
csodaszépet alkotott.
Kelő nappal, fénykristályként
ragyogtak az ablakok.

Látod, a sok jégvirág most
mily fényárban csillogó?
Szemeidnek ez a látvány,
álomképként megható.

Olyan, mint egy katedrális,
színes ablak-képei.
Ám de mégis, fehér színben,
kristály-gyanánt fényteli.

Áldott pára, nemsokára
olvadoz ez égi kép.
Jó lenne ha holnap ismét
mindezt újra festenéd!
Szuhanics Albert



Télen

Tört-szárnyú röptét
lesed a Napnak.
Nevetve vad szél
zúdul az ablaknak.

Jéggyökereken csillan
hideg, fény sugár.
Üvegeken sző hálót
a fagyos délután.

Faágon a tél
szorítja ölelését.
Tágult szemek fogják fel
hópihék rebbenését.

Zöld, kék, sárga, piros
emlékek csupán.
Megérint néha múlt-jövőből
a távoli Nyár.
Váradi Andrea



Télen a fák

Szélnek a szárnyai télben
hó függöny porában szállnak.
Besurran, visítva résben,
komponál bús dalt magának.

Fúvósok kürt-hangja remeg,
s hordja a havat nyakamba.
Éles a körme, cirógat,
jégdala nem hagy magamra.

Táncolnak jajgató gallyak,
bennük még ott él az emlék.
Néha bús vendégük varjak,
míg üdén zöldelltek nem rég.

Jeges szél csörren a fákon,
sóhajt a reszkető liget.
Madárdal szól majd az ágon,
őrzik a tavaszi hitet.

Zöld rügyek finom csomagban
rejtve, mint tenyérben sors van.
Jövőnek hatalma magban,
kinyilnak tavasszal sorban...

Bízzatok ligeti fáink,
vége lesz a jeges kínnak.
Napsugár könnyeket szárít,
bús szelek többé nem sírnak.

Addig is tavaszról álmodj,
kis liget, berek, nagy erdő.
Nevesd ki a telet már most,
vigadjál, a tavasz eljő!
Szuhanics Albert