Nyári versek képekkel...

Drégely László: Nyár

Süt a nap a rétre,

Házak tetejére,

Árnya sincs a fáknak,

Tűző napon állnak.

Kutak mélye száraz,

Fenekére láthatsz,

Marhacsorda bőgve

Fekszik ottan körbe.

Délibábos égen,

Megfordított réten,

Sehol sincs egy felhő,

Árnyat szövő kendő. 

    Móra Ferenc: Sétálni megy Panka...  

Sétálni megy Panka a búzamezőbe,

Pillangós papucsba, hófehér kötőbe.

TULIPÁNOK...

A tulipán (Tulipa) a liliomfélék (Liliaceae) családjának egy nemzetsége. Mintegy 100 faj és több ezer nemesített fajta tartozik ide. A tulipán neve a fárszi (perzsa) „toliban” szóból származik, mivel alakja hasonlít az iszlám világban használt fejfedőre, a turbánra. Régies magyar neve: tulipánt.

A tulipán fajok nagy része Közép-Ázsiában található meg vadon, de őshonosak Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, Távol-Keleten és Európában is.

                Gondolatok  a  szerelemről...

"Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,

És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,

Egy pillantásod hogyha megkeres,

mint napsugár, ha villan a tetőn,

holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,

hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven simogat,

Mint márciusi szél a sírokat.

Tél lesz

Elkésett virágok
tapogatóznak a hideg õszben.

Remélnek még
gyümölcsöt? A legszívósabb
darazsak is a téli

repedésekbe
húzódtak. Nem akarnak
semmit e szirmuk-ejtett

virágok,

csak összeütötte fejüket
a mindennel játszó szél.        
Petri György

November

Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis õsz bozontjai.

Óhajtás õsszel

Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tûnõ nyári fénybõl,
a lelkem borzadva fél a közelgõ
tél zord hidegétõl.
Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.
Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.

Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végsõ úton
a nagy bukásoktól megóvja.

Elérkezett végérvényesen az õsz, rövidülnek a nappalak és ködösek a reggelek!
Színeivel, hangulatával kimeríthetetlen tárháza a képeknek és irodalmi alkotásoknak. Szeretnék egy csokorra valót átnyújtani nektek

"Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány, királya pedig az álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak.

Lehet, hogy elmúlt a Nyár?

Lehet, hogy elmúlt a Nyár.
Tegnap még ablakokba könyökölve mosolygott
gyöngyözõ homlokunkra,
napsugárral cirógatta a tájat,
csókot küldve búsuló fáknak, kik
hulló levelekkel könnyezték
a búcsú fájó perceit,
remegve susogva:
- Jövõre újra ugyanitt!

Még egyszer megcsodálta
a lányok fedetlen vállait,
parkokba csalta a szerelmeseket -
hellyel kínálva õket ábrándhozó padokon.

Lehet, hogy elmúlt a Nyár.

Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Õk az élet önmaga iránti vágyakozásának
fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belõletek.
És bár veletek vannak, nem birtokaitok.

Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az õ lelkük a holnap házában lakik,
ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint õk, de ne
próbáljátok õket olyanná tenni, mint ti vagytok.

BOLDOGOK, akik tudják, miért élnek,
mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

BOLDOGOK, akik összhangban vannak önmagukkal,
mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

BOLDOGOK, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek,
mert örömös lesz az életük.

BOLDOGOK, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza,
mert békesség lesz körülöttük.

BOLDOGOK, akik nevetni tudnak önmagukon,
mert nem lesz vége szórakozásuknak.

BOLDOGOK, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól,
mert sok zavartól kímélik meg magukat.