Én érted, mindent, érted? Megteszek,

hiányodtól roppantul szenvedek,

vedd Shakespeare-től Rómeót,

én Júliád leszek, csak azt ne mondd,

nem fogod többé kezem, soha ne mondd!

Seherezádé leszek kis szívem,

együtt evezünk mi a nyílt vizen,

mesélek majd ezeregy éjszakán,

lelkedben én leszek a fény talán,

csüngsz ajkam minden egyes szép szaván.

Leszek Neked Óz, a nagy varázsló.

mutatom az utat, mely talán jó,

hogy haza találj végre kedvesem

hajózz át a Fekete-tengeren,

szívedhez a kulcsot, én meglelem.

Valentin  napi  szokások  a  világban

                régen és most

A világ rengeteg országában ünneplik a Valentin napot, mégis mindegyikben kicsit más szokások terjedtek el.

Egyesült Államok

Az USA-ban ma leginkább lapokat küldenek és apró ajándékokkal lepik meg egymást a szerelmesek. 

Ott sem volt azonban ez mindig így: korábban február 14-e volt az a nap, amikor pótolhatóak voltak az elmaradt születésnapi és névnapi jókívánságokat és a haragosainkat is kötelező volt ezen a napon meghallgatni.

                Gondolatok  a  szerelemről...

"Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,

És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,

Egy pillantásod hogyha megkeres,

mint napsugár, ha villan a tetőn,

holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,

hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven simogat,

Mint márciusi szél a sírokat.

  A szerelem rövidke szó,
de minden benne van,
hozzá képest minden kevés,
mert ő a test, a lélek és az élet,
az egész létezés.
Úgy érezzük, mint vétünk melegét,
beszívjuk, mint a levegőt,
belül hordjuk, mint a gondolatot.
A szerelem nem szó, de állapot;
a szó csak jelöli,
és erre hét betű jutott.
Guy de Maupassant

Szerelem ereje

Kezedet megfogtam és éreztem a lelked,
Kettőnk közt fellobogó, lángoló szerelmet,
Mint száraz homok, ittam gondolataidat,
Mozdulataid, tekinteted, szavaidat.

Szemedbe néztem, s láttam a boldogságot,
A tükörbe néztem és még mindig ezt látom.
Csókjaid íze számban méz volt és mandula,
Gyönyörű volt a hajad fénye és illata.

Tenyered finom erezetét most is érzem,
Ajkaid első érintését sose felejtem el,
Szerelmes szívünk akkor és ott egyet akart,
Összeforrni csendben, egy örökké tartó pillanatban.

Amikor két ember tekintetét a szerelem olvasztja egybe...Nem látsz senkit és semmit, egyszerûen csak vagy és befogadod a csodát... Nézed a másikat, és meg sem bírsz szólalni, nem tudsz gondolkodni. De nincs is szükség szavakra, mert az így töltött pillanat minden beszédnél õszintébb és tartalmasabb...
Csodáltosnak látod minden porcikáját, az érintését pedig annyira kívánod, hogy még a torkod is összeszorul...
S noha teste minden apró ívét, szíve minden érzését, szelleme legkisebb rezdülését is fel akarod fedezni, eszedbe sem jut birtokolni...