A szerelem rövidke szó,
de minden benne van,
hozzá képest minden kevés,
mert ő a test, a lélek és az élet,
az egész létezés.
Úgy érezzük, mint vétünk melegét,
beszívjuk, mint a levegőt,
belül hordjuk, mint a gondolatot.
A szerelem nem szó, de állapot;
a szó csak jelöli,
és erre hét betű jutott.
Guy de Maupassant

Szerelem ereje

Kezedet megfogtam és éreztem a lelked,
Kettőnk közt fellobogó, lángoló szerelmet,
Mint száraz homok, ittam gondolataidat,
Mozdulataid, tekinteted, szavaidat.

Szemedbe néztem, s láttam a boldogságot,
A tükörbe néztem és még mindig ezt látom.
Csókjaid íze számban méz volt és mandula,
Gyönyörű volt a hajad fénye és illata.

Tenyered finom erezetét most is érzem,
Ajkaid első érintését sose felejtem el,
Szerelmes szívünk akkor és ott egyet akart,
Összeforrni csendben, egy örökké tartó pillanatban.
Scheffer János

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!
Tóth Árpád



Sohasem volt az szerelmes…

Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy rabság a szerelem.
Szárnyat ád ő, és nem rabbilincset,
Szárnyat ád ő... azt adott nekem.

S a madárnak nincsen olyan szárnya,
Mint minőt a szerelem növeszt.
El sem kezdem oly parányisággal,
Mint a föld, hogy átröpüljem ezt.

Szállok én az angyalok kertébe,
Föl az égre, pillantás alatt,
S koszorúba fűzöm ott e kertnek
Lángrózsáit, a csillagokat.

Majd ez égi fény borít el, majd az
Alvilágnak éjszakája föd...
Szállok és egy pillanatban látok
Istent s mennyet, poklot s ördögöt.

Nincsen itt tér, nincsen itt időköz,
Hogyha szárnyam fölkerekedik;
A világnak megteremtésétől
Szállok a végső itéletig.

S így ha mennyet és poklot bejárok:
A pokolban ami gyötrelem
És a mennyben ami üdvesség van,
Egy percben mindazt átérezem.
Petőfi Sándor

Mennyire becsüllek…

Úgy tűnik, túl soká várunk, hogy
mondhassuk: szeretjük egymást.
Várunk születésnapokra,
ünnepekre, vagy más különleges
alkalmakra, hogy azt mondjuk:
„Szeretlek, becsüllek, köszönöm!”
Hagyjuk, hogy az élet elragadjon
bennünket a napi lét és a gondok
véget nem érő útján.

A hétköznapok teendői között
gyakran elfelejtjük, hogy az élet
nemcsak kifizetendő számlák,
telefonhívások és megbízások
sorozata. Az életünkben emberek
vannak, akik ölelésre, szeretetre
van szükségük, akiknek az
erőfeszítéseik elismerésére van
szükségük.

Jusson eszünkbe, hogy milyen
törékenyek a szívek, milyen
könnyen kimerülhet egy lélek,
milyen sérülékenyek vagyunk!

Bocsáss meg, hogy elfelejtettem:
a szív olyan, mint egy kert, amit
azzal kell gondozni és táplálni,
amivel csak egy másik szív képes
gondozni és táplálni: szeretettel,
elismeréssel, odaadással és
őszinteséggel.

Köszönöm a szeretetet és
a gondoskodást. Nemcsak azt
köszönöm amit tettél, hanem azt
is, amivé váltál, és azt is, ami
ketten együtt vagyunk. Büszke
vagyok rád, és büszke vagyok
magamra, hogy veled vagyok.

Akkor is szeretlek, ha az élet útja
rögös és hosszú, és szeretném,
ha ez mindig eszedbe jutna.
Tracia Gloudemans