Gyöngyszem az élet...

 

 

Gyöngyszem az élet, gyúlnak a fények
higgyél és karon ragad,
poros lett kissé, életed mit ér?
Érezd jól újra magad!

Azért vagy ember, lehajtott fejjel
ne éld a szép életed,
szép percek várnak, örülj a mának,
nincs még itt a végzeted!

Fűzd fel a gyöngyöt, dobd el a rögöt,
mely szívedre települt,
fénylik majd újra, feljutsz a csúcsra
bánatod elmenekül!

Oly` szép az élet, virágzó fények,
figyelj, most Neked ragyog,
törekvő emlék, tiéd volt nemrég,
visszatér hozzád, hagyod!

Aranyosi Ervin: Boldogabb Új Évet

 

Töltsünk pár csepp jó lét az ünnepi pohárba,
költözzön a jólét kies kis hazánkba.
Szívünk csordulásig teljen szeretettel,
legyen a világon boldog minden ember!
Legyen a Mennyország, már itt lenn a Földön,
szellem és a lélek fényben tündököljön.
Mit annyian várunk, jöjjön el az óra,
minden kedves álmunk váljon hát valóra.
Én csak ezt kívánom magamnak és néked:
éljünk meg egy csodás, boldogabb újévet!

Tegyük a Karácsonyt igazi ünneppé!
Szíved közepébe ültess egy virágot!
Jó lenne, ha más is példánkat követné,
s emberivé tennénk ezt a “zord” világot.

 

Szeretet virágát ültessük szívünkbe,
mosollyal locsoljuk, s szép szavak vízével!
Legyen ez a Föld itt a mennyország tükre!
Teljen meg a lélek az öröm ízével!

 

A szívedre hallgass, a lélek vezessen,
zárj ki önmagadból mindenféle rosszat.
Engedd, hogy aki vagy, őszintén szeressen!
Indulattól, dühtől lelkedet “megfosszad”!

Me parece una idea iodnvaonra para enfentrar el gran problema de la contaminacion y destruccion masiva de nuestros ecosistemas, espero se llegue a meterializar y que se replique en otros paises.

Hű de egyszerű e9s ngasyzerű!!!A hozze1valf3kbf3l jf3t nevettem a ke1ve9n :) vagy te9nyleg azt is felkented? :)Tetszenek, sze9p lenyomatok ke9szfcltek! Egye9sz nf6ve9nygyűjteme9nyt le9tre lehetne edgy hozni ezzel a tchnike1val!

Well put, sir, well put. I'll cenaitrly make note of that.

Remény

voltam már õszi, hulló falevél
búcsút intettem már ezerszer a száraz ágaknak
a kopár tájtól is elköszöntem azokon a dér-harmatos reggeleken
és földre lapulva vártam, míg az enyészet
szabaddá tette fogoly lelkemet

voltam már tavaszi, nyíló virág szirma
és köszöntöttem reggelente csillogó, arany-harmatot sírva
az érkezõ Napot
színeimmel lepkét és bogarat hívogattam
vagy lányok kezében boldogan ragyogtam

voltam már téli, jégkristály-csipke üveg ablakon
kisgyermek lesett rajtam át
és figyelte az utcát, ahol az esti lámpa fényben
tétován hullottak alá a semmibõl érkezõ pelyhek
és olvadni kezdett lelkem ott, ahol a lélegzet elért
szabad utat engedtem a szemnek egy meleg mosolyért

voltam már nyáron fénylõ vízcsepp tóból elõlépõ lányon
magamba zártam a Napot
és bõrén kéjesen, meg-megállva kúsztam végig
míg a forróság elégetett
és mint pára szálltam fel az égig, hol a vágyaim felhõvé dagadtak
és végül könnyeim esõt adtak az alkonyatnak

voltam már minden a világon
mit teremtett az önvaló képzelet
voltam kérés, válasz és üzenet
vallomás és búcsú
álom és ébredés
csorgó vér és heves lüktetés
zihálás rettegéstõl vagy mámortól nyíló ajkakon

voltam valóság bár azt hittem álmodom
voltam nevetés és sikoly
voltam könnye örömnek, bánatnak
voltam társa egyedül a magánynak

voltam már minden
és nem maradt belõlem semmi
most azt sem tudom merre kell menni
nem tudom mi hív és mit kell tenni
hisz kit érdekel?