Nézem a gyertyák apró lángját,
szemeimben könny csillog.
Könnyeim fátylán át,
látom kedves arcotok.

Itt vagytok mind, akiket szerettem,
nagyszülők, apám, szeretett férjem.
Ajkatok néma, néztek szótlanul,
ölelne karotok, de nem mozdul.

Látjátok könnyeim, szomorú arcomon,
már nem tudjátok, mi a fájdalom.
Csak remélni merem, jó helyen vagytok,
angyalok vigyázzák örök álmotok.

  / M.J.Kata /

Fényárban úsznak a temetők,
világítván az utat nekik.
De a sötét mélyből felfelé,
senki sem érkezik.

Némán állunk a sírok körül,
lesütött szemekkel.
A gyertyák imbolygó fényében,
talán egy szellem suhan el.

Megrendülten emlékezünk.
Látjuk őket vidámnak, erősnek.
Majd üveges szemmel,
kiszolgáltatva az enyészetnek.

Utolsót lobban a gyertyák lángja,
halkan sóhajtozunk.
A temetőket átöleli a sötétség,
mi csendben hazaballagunk.

   / M.J.Kata /

 

November 1.

Száll a füst, kicsinyke tüzek égnek,
Ma tűnik csak a temető szépnek.
E napon, mikor árvák odalépnek,
Hol szüleiktől búcsúztak el végleg.

Mikor anyák szíve egy hatalmasat roppan,
Mert kicsikéjük szíve már sohasem dobban.
Testvérek, rokonok, régi cimborák,
Hozzátok is eljött oly sok jó barát.

"Bárcsak itt lennél!" - Hangzik fel ezer szájból,
Gyötrő fájdalom tör ki a némaságból.
Sok boldog lélek, mely ki tudja, merre jár,
Odatérő embert mindig örömmel vár.

Most olyan napok jönnek, amikor azokra emlékezünk, akik már nincsenek itt közöttünk, de akiknek az emléke még ma is szívünkben él. Csak a testük nincs velünk, de csukott szemünk mögött felvillan szelíd mosolyuk, és még itt lebeg körülöttünk néhány itt hagyott szavuk. Hiányuk csendje még ma is gyakran szívünkbe dobban, és az elmúló évek sem képesek arra, hogy elhalványítsák a lelkünkbe ívódott képüket. Emlékünk csillaga majd akkor is bennünk ragyog, ha porba hullnak mind az égi csillagok...

Különös nap ez a mai. Ilyenkor hívõ és hitetlen megfordul a temetõben. Sokszor fáradságot és áldozatot nem kímélve az ország más részeibõl vagy egyenesen határainkon túlról, hogy egy-egy szál virágot, gyertyát helyezzen szeretteinek sírjára.Hogy miért van ez, arra talán a legtöbben

azt mondják: mert így szokás. Tény azonban, hogy ezen a napon mindenki találkozik valahogy a halállal. Találkozik a gyermek, akinek legtöbbször csak azt a számara izgalmas és játékos eseményt veszi észre a mai napból, hogy gyertyákat kell gyújtani a síroknál.

A halottakra való emlékezés ünnepe. Az egyház az I századtól november elejét szentelte a halottak ünnepére.
Minden olyan szentnek az ünnepe akikrõl a naptár nem emlékezik meg. Ezen a napon az egyház tanítása szerint az élõ és az elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak. Ilyenkor szokás a sírok megtisztítása, virággal díszítése, gyertyák gyújtása. A virágborította sírok mellett rokonok, ismerõsök, barátok gyertyát gyújtanak és emlékeznek.