A barátom kinyitotta a felesége komódját és egy csomagot húzott ki belõle, ami selyempapírba volt csomagolva. Ez nem egy egyszerû csomag,ez fehérnemû. Eldobta a papírt, amibe volt téve és figyelmesen nézett a finom selyemre és csipkékre. ?Akkor vette, amikor elõször mentünk New Yorkba, 8 vagy 9 éve, nem használta soha.? Egy "különleges alkalomra tartogatta. Rendben, azt hiszem ez lesz a megfelelõ alkalom. Odament az ágyhoz és odatette a fehérnemût többi holmihoz amit a temetésre akart vinni.

Az emberi lényekrõl

Miután befejezte mûvét a Hatalmas Alkotó, a Fenséges Értelem, visszanyerte láthatatlan alakját. Ekkor feltûnt egy fényes Szellemi Lény, akit nem fedett testi burok, ám bölcsességben minden Léleknél elõbbre állt. A Földre nézett, majd Hermészhez fordult:

? Mik ezek? ? kérdezte.

? Ezek az emberek ? válaszolta Hermész.

? Elhamarkodott munka ? mondta a Bonyolító Szellem, aki az ermberi testet látva megcsodálta, sõt gyönyörûnek találta azt.

Mese egy fáról amelynek nem volt szabad növekednie

Volt egyszer egy kicsit fa, amit a kertész és a felesége ültettek. Nem telt el sok idõ, és máris lehetett látni, amint az elsõ zöld hajtás szelíden kibújt a földbõl. A fa, ami tulajdonképpen még egyáltalán nem volt egy igazi fa, el?ször pillantotta meg a Napot. Érezte levélkéjén a Nap sugarainak melegét, és feléje nyújtózott. Köszöntötte a maga módján, boldogan hagyta magát beragyogni és csodaszépnek találta, hogy a világon van és növekszik.

Mr. Kobb a fél tucat szegfût a zölddel és az apró, fehér virágokkal celofánba csomagolta. Igazán szép anyák napi csokor lett.

- Ernie, hogy viszed ezt haza? - kérdezte.

- Hát hazaviszem.

- Biciklivel vagy?

Bólintottam. Kinéztünk a virágüzlet kirakatán, és láttuk, hogy a fák csaknem lehajolnak a járdáig. Igazán ocsmány szél volt.

Mr. Kobb vastag csomagolópapírba burkolta a virágokat. - Sok szerencsét, kölyök.

- Köszönöm - mondtam. A csokrot a kabátom alá tettem, és nyakig felhúztam a dzsekim cipzárját.