1936. április 2

„Amikor megismertem a betűket, és elolvastam az első könyvet, más ember lettem! Rögtön tudtam, hogy a fejemben ész van és nem szilvalekvár! És hogy az eszemet mozgatni is lehet, és azt is el tudtam képzelni, ami a könyvben van. Működött a fejemben a képzelet-mozi. Oda tudok utazni, ahol még sohasem jártam, bejárhatom a világot a szobámban ülve.”

Csukás István a kortárs irodalom egyik nagy alakja. Kisújszálláson született szegény családba, apja keményen dolgozó kovács mester volt, akinek nagy álma vált valóra azzal, hogy megvásárolt egy egész udvart, amiben beindíthatta önálló gazdálkodását. Szülei erkölcsösségre nevelték, abban a szellemben, hogy csakis a tehetség, a becsületesség és a szorgalom számít – életét ennek megfelelően alakította. Az olvasás, a zene meghatározó élménye volt számára Hétéves korától olvasott, az első nagy hatású mű, amelyet megismert, Petőfi Az apostol című elbeszélő költeménye volt. Mindössze nyolcéves lehetett, amikor elolvasta, és bár még nem tudta igazán, miről is szól a vers, az mégis magával ragadta. Gyermekkorában sok nyomorúság és szegénység mellé mindig adódott egy kis szerencse is, ilyen szerencse volt, amikor tizenhárom évesen felfigyelt rá egy zenetanár, és felvették az akkor alakult békéstarhosi zeneakadémiára, ahol maga Kodály Zoltán figyelt fel tehetségére. Hegedűművésznek készült, szavai szerint „a zene egy őrület, a zene a lelkedbe vájó, hatalmas katarzis”. A fiatal diák életének második boldog korszaka volt az intézet, tanult, olvasott, s naphosszat gyakoroltak a kastélyban, a hatalmas parkban, kamarazenéltek, előadásokon szerepeltek, becsvággyal készült a hegedűművészi pályára. A hegedű viszont nagyon nehéz hangszer, rengeteg gyakorlást igényel, és neki hamarosan választani kellett az írás és a zene között.

Tizenhat évesen kezd el verseket írni , egy barátja titokban jelentkezik az nevében a rádió pályázatára, ahol fiatal költőket keresnek. A vers első díjat nyer, akkor dőlt el végleg, hogy Csukás István író lesz.