Illyés Gyula

(1902-1983)



Felsőrácegrespusztán született, 1902. november 2-án.



Apja Illés János uradalmi gépész, anyja Kállay Ida.

A gimnázium alsó osztályait több helyen végezte; előbb Dombóváron (1913-14), majd Bonyhádon (1914-16), majd szülei 1916-os válása után, mikor anyjával a fővárosba költözött, a budapesti Munkácsy Mihály utcai gimnázium (1916-17) következett.

1917-től az Izabella utcai kereskedelmi iskola tanulója, 1921-ben érettségizett.

1918-19-ben részt vett a baloldali diák- és ifjúmunkás-mozgalomban, ott volt a románok elleni szolnoki csatában.

1920. december 22-én jelent meg első verse (El ne essél, testvér) név nélkül a Népszavában.

1921 őszétől a budapesti egyetem magyar-francia szakos hallgatója volt. Illegális tevékenységéért várható letartóztatása elől 1921 végén emigrált, 1922. áprilisában Párizsba érkezett. Alkalmi állások után könyvkötő-műhelyben dolgozott. Részt vett az emigráns magyarok szakszervezetének és különféle munkásmozgalmi művelődési köröknek munkájában. Egy ideig a Sorbonne hallgatója volt. Megismerkedett a francia avantgárd vezető művészeivel, többükkel életre szóló barátságot kötött.

1923-ban első cikkeit, fordításait az Ék és a Ma közölte. 1926-ban amnesztia nyomán hazatért. Fő fóruma a Kassák által szerkesztett Dokumentum, majd a Munka.

1927-től a Phőnix Biztosító Társaság hivatalnoka. 1927. november 16-án megjelent első kritikai írása a Nyugatban; 1928-tól már költőként is rendszeresen jelen volt.

1931-ben feleségül vette Juvancz Irmát; ebben az évben, majd 1933-ban, 1934-ben, 1936-ban Baumgarten-díjat kapott.

1934-ben az első írókongresszusra való meghívás alapján hosszabb utazást tett a Szovjetunióban. 1934-től a Válasz munkatársa is volt.

1937-ben a Márciusi Front egyik alapítója.

1937-től a Nyugat társszerkesztője; a Nemzeti Bank sajtóreferense.

1938-ban elvált Juvancz Irmától. 1939-ben feleségül vette Kozmutza Flórát.

Babits halála után 1941-ben a Nyugat örökébe lépő Magyar Csillag szerkesztője.

1944. március végétől vidéken és Budapesten bujkált. 1945-ben nemzetgyűlési, majd rövid ideig országgyűlési képviselő.

1946-ig a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője.

1946-1949 között a Válasz szerkesztője.

1948-tól visszavonult a közélettől (1956. október 31-én beválasztották a Petőfi Párt Irányító Testületébe).



1945-1949 között az MTA tagja volt; 1989-ben visszaállították MTA tagságát.

1983. április 15-én Budapesten halt meg.