Déry Tibor
(1894-1977)
1894. október 18-án született Budapesten.

Zsidó eredetű nagypolgári család sarja; apja, Déry (Deutsch) Károly ügyvéd, anyja, Rosenberg Ernesztin gazdag osztrák családból származott. Ezen a képen Édesanyjával látható.
1898-1901 között csonttuberkulózisa miatt többször megoperálták. 1911-ben kereskedelmi érettségi vizsgát tett, 1911-12-ben St. Gallenben a Schmidt-intézetben nyelveket tanult.
1913-18-ban anyai nagybátyja vállalatánál, a Nasici Fakitermelő és -feldolgozó Rt.-nél dolgozott az erdélyi Galócáson, majd Budapesten, a parkettaüzemben.
1917-ben Lia című regényével az Érdekes Újság pályázatán tűnt fel. Osvát Ernő első díjra ajánlotta, de merész erotikája miatt nem kapta meg. Műve a Nyugatban jelent meg, szeméremsértés vádjával perbe fogták.
1918-ban sztrájkot szervezett nagybátyja gyárában, elbocsátották. 1919-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, tagja lett az írói választmánynak. Az államosítások során a család tulajdonában levő bérházat is elvették, ekkor apja öngyilkos lett. A nyári hónapokat Déry a nyugati határon, Savanyúkúton töltötte. A forradalom bukása után nem kapott állást.
1920-ban feleségül vette Pfeiffer Olgát, s Prágán keresztül Bécsbe emigráltak, ahol a bécsi Magyar Újság munkatársa lett; itt ismerkedett meg Németh Andorral.
1923-ban Szilasi Vilmos segítségével a bajorországi Feldafingba költözött, ekkor a bécsi Ma és a berlini Sturm munkatársa volt.
1924-ben Párizsban telepedett le, bolti szolga lett egy textilkereskedésben, később bélyegkereskedő, majd nyelvtanár. 1926-ban Perugiában élt, majd hazaköltözött Budapestre, s Kassák Lajossal, Illyés Gyulával és másokkal együtt a Dokumentum című folyóiratot szerkesztette.
Elvált első feleségétől. 1929-ben Prágába, 1930-ban Ausztriába, 1931-ben Németországba és Skandináviába utazott, néhány évre Berlinben telepedett le, s német lapoknál dolgozott. Mint fényképész tanúja volt a hitlerizmus előretörésének.
1933-ban rövid ideig Dubrovnikban élt, majd Bécsbe költözött, és karácsonykor hozzákezdett A befejezetlen mondat című regényéhez.
1934-ben a szociáldemokrata Schutzbund felkelésében a Rote Hilfe munkatársa, majd visszatért Budapestre.
1935-ben Palma de Mallorcán élt, majd ismét hazatért, és Vértes Györggyel a Gondolat című folyóiratot szerkesztette. 1938-ban Gide oroszországi útirajzának lefordítása és megjelentetése miatt két hónapos fogházbüntetésre ítélték. 1939-ben Romániába utazott.
Dániel Tibor álnéven fordított, füzetes regényeket írt.

1
Elvált második feleségétől.
1955-ben házasságot kötött Kunsági Mária Erzsébettel (Böbével).

1977. augusztus 18-án halt meg Budapesten.