Balassi Bálint a magyar reneszánsz második korszakának nagy alakja. A Mátyás udvarában virágzó reneszánsz fénye elveszett a török dúlta időkben, a 3 részre szakadt Magyarországon. Bor

nemisza Péter volt a nevelője, tudományokban, vitézi dolgokban oktató mestere. Valószínűleg ő keltette fel a költői hajlandóságot is Balassiban.

A magyar nyelvű költészet első kiemelkedő alakja, a magyar irodalom első klasszikusa.

„A haza és a szerelem élménye őbenne fakasztotta fel először a magyar líra forrását” – írta róla Klaniczay Tibor.

1554. október 20-án látta meg a napvilágot a ma Szlovákia területén található Zólyomban. Apja, Balassa János protestáns főúr volt, nevelője, Bornemisza Péter zólyomi udvari prédikátor. Balassi 1565-től Nürnbergben tanult. Beszélt horvátul, németül, latinul, olaszul, románul, szlovákul. 1575-ben részt vett Bekes Gáspár Báthori István erdélyi fejeledelem elleni hadi vállalkozásában, a vesztes csatában megsebesült, s Erdélybe került. 1577-ben hazatért Liptóújvárra. 1578-ban hűségesküt tett Rudolf királynak. Sa

ját kérésére a király hadnagyságot adományozott neki Egerben (1578-1582).

1584-ben feleségül vette unokatestvérét, Dobó Krisztinát, s az asszony hozományának tekintett Sárospatakot elfoglalta. Vérfertőzésért és várfoglalásért perbe fogták. 1588-ban házasságát érvénytelenítették, a vádakat elejtették, s hadnagy lett Érsekújváron. 1587-ben egykori szerelme, Losonczi Anna megözvegyült, s Balassi megkezdte a végül kudarccal végződött szerelmi ostromot az özvegy kezéért, akit verseiben Júliának nevezett (Júlia-versek). 1588-89-ben született legtöbb műve: Maga kezével írott könyve (összeállított, megszerkesztett verseskötet, mely csak töredékben maradt fönn), Valahány török bejt, Szép magyar comoedia (Castelletti pásztorjátékából fordította, s ezzel Magyarországon megteremtette az udvari színjáték műfaját).

1589-ben Lengyelországba ment, s feltehetően a Krakkóban élő Wesselényi Ferencné Szárkándi Annához írta az ún. Célia-verseket. 1591-ben hazatért. Részt vett Divény és Kékkő ostromában. 159

4-ben Esztergom alatt puskagolyó ejtett rajta halálos sebet, melybe május 30-án belehalt. Balassi a magyar nyelvű reneszánsz szerelmi líra megteremtője, az első európai rangú költő a magyar irodalomban. Verseiben nem az egyrímű strófaszerkezetet használta, hanem a róla elnevezett Balassi-strófát, a magyar ütemhangsúlyos verselés egyik nevezetes formáját.

Minden terve, mellyel a családja vagyonát szerette volna visszaszerezni, kudarcba fulladt. Regénybe illő életét Esztergom ostrománál fejezte be 1594-ben.

Versei, melyek nagy műveltségről és zseniális tehetségről árulkodnak, kéziratban maradtak fönn, 1874-ben jelennek meg először nyomtatásban.Ennek oka feltehetően a szerelmi téma, melyet a korabeli Magyarországon erkölcstelennek, „fajtalannak” tartottak.

Életrajz
Pályakép
Hatástörténet

Szöveggyűjtemény

Cupido szívemben…

1 Cupido szívemben sok tüzes szikrákkal szerelmét most újítja,
Elmémben, mint várban vigyázván virrasztó, herdóját ő úgy mondja,
Tüntetvén előttem szép csillagom képét, velem csak kívántatja.

2 Róla feledéken nem lehet víg szívem, mert csak őtet óhajtja,
Mint esőt aszályban meghasadozott föld, őtet úgyan kívánja,
Tüzem enyhítője, bánatom vivője hogy csak ő már, azt vallja.

3 Immár őérette egyebek szerelme nálam mind semmié lött,
Mert szeme nyilával, nagy igazságával mint célt, engem már meglőtt,
Bévett szerelmében, kivel mintha engem ő ú

gyan idvözítött.

4 Siralmas nagy bánat különben nem bánthat, csak mikor őt nem látom,
Szép kertek tömlecnek akkoron tetszenek, víg ének is siralom,
Viszont mikor látom, vagy szavát hallhatom, nincsen semmi bánatom.

5 Törödelmes szívem édes leveliben szinte igaz úgy indul,
Régi betegségből mint támadott ember újúl rózsa szagátul,
Vagy mint az régi rab szabadságnak örül, elszaladván fogságbul.

6 Ínségéből immár mert engem ő kivett előbbi szerelmemnek,
Bús voltát szívemnek lengedező szele elverte jó kedvének,
Búszerző szerelem már nem árthat nekem, mert oltalma fejemnek.

7 Nemrégen szép gyűrőt szerelmesem küldött,ki rubinttal mind rakva,
Egy szép drága gyémánt kellő kezéparánt vagyon közte foglalva,

Hozzám szerelemben tökéletes szíve is így vagyon kapcsolva.

8 Ajándékon viszont kiért hív szívemet én is neki mutattam,
Szorítva kit neki szerelemnek tüzes fogójában nyújtottam,
Fejemet, lelkemet, teljes életemet ajánlottam s vallottam,

9 Melyet szerelmesen és igen jó néven tőlem, rabjától elvett,
Édes hívségében, mint erős szekrénben bézárolván rekesztett,
Nagy igazságában, mint szép lágy ruhában tűrve kebelében tett.

10 Távol vagyon immár nagy keserűségem, gyönyörű én életem,
Mely szépek tavasszal sík mezők virággal, boldogsággal jókedvem
Azon módon rakva, nem győz örvendezni eleget szeretőmen.

Hogy Juliára talála, így köszöne néki:

Ez világ sem kell már nékem

Nálad nélkül, szép szerelmem,

Ki állasz most énmellettem,

Egészséggel, édes lelkem!

Én bús szívem vidámsága,

Lelkem édes kívánsága,

Te vagy minden boldogsága,

Véled Isten áldomása.

Én drágalátos palotám,

Jó illatú, piros rózsám,

Gyönyörű szép kis violám,

Élj sokáig, szép Juliám!

Feltámada napom fénye,

Szemüldek fekete széne,

Két szemem világos fénye,

Élj, élj, életem reménye!

Szerelmedben meggyúlt szívem

Csak tégedet óhajt lelkem,

Én szívem, lelkem, szerelmem,

Idvöz légy, én fejedelmem!

Juliámra hogy találék,

Örömemben így köszenék,

Térdet-fejet néki hajték,

Kin ő csak elmosolyodék.

Végtelen irgalmú…

1 Végtelen irgalmú, ó, te nagy hatalmú Isten, légy mely veszedelmes
Bűnöm miatt lelkem, ki titkon rág engem, mert nagy már kegyelmes!
Onts ki mindenestől jódot rám kebledből, mert la, sebbel sérelmes.

2 Mosd el rólam immár, kit lelkem alig vár, mosd el bűnöm rútságát,

S együtt az rút hírrel, mint rút bűzt, enyészd el förtelmem büdös szagát;

Esmérem vétkemet, kiért nap engemet rettent, mutatván magát.

3 Csak neked vétkeztem, bűnt ellened töttem, ó, kegyelmes Istenem,
Kit semmi ravaszság nem csalhat, s álnokság rejtve előtted nincsen,
Mert az nagy kék égből, mint királyi székből látod, mit mível minden.

4 Ha érdemem szerint reám eresztesz kínt, veszek, s jaj, hová legyek?

Ha teljes éltemben bűnt tettem mindenben, bizony Pokolra megyek,
Mert még létem előtt testem megfertőzött, ó, Istenem már megyek?

5 Engem mert vétkével anyám étetett el, méhében hogy hordozott,
Vétket te penig bánsz, igazt szeretsz, kívánsz, ki tiszta szívet hozott,
Hogy életre adál, azonnal oktatál, mint érteném titkodot.

6 Én rút, háládatlan azért, foghatatlan Isten, hozzád kiáltok,

Tisztíts izsópoddal, irgalmasságoddal, mertlá, ki nagy kínt vallok,
Hogy undok vétkemből megtisztulván belől legyek szebb, hogysem vagyok!

7 Legyek fejérb hónál, s örömmondásoddal tölts bé az én fülemet,
Élemíts elmémet küldvén örömedet, ne száraszd ki velőmet
Csontomból bánattal, ne nézz rám haraggal, mosd el inkább vétkemet!

8 Teremts ismét bennem, teremtő Istenem, tiszta szívet kegyessen,
Fúdd belém ismegént, hogy nagy szívem szerént lelkem igazt szeressen,
Engem, romlott szegént, rossz érdemem szerént haragod el ne vessen!

9 Ne fossz meg lelkedtől, sőt idvösségem

ről mondj örömet már nekem,
Szentelő lelkeddel hadd épüljön meg fel, mint azelőtt, bús lelkem,
Hogy sok tévelyedtek tehozzád térjenek, követvén bízvást engem.

10 Az kövér áldozat jó kedvet nem hozhat, jól tudom, Uram, néked,
Mert ha az kellene, örömest tisztelne bús fejem azzal téged,
Töredelmességgel, buzgó könyörgéssel beszélem azért néked:

11 Ímé, kioldoztam, s teelődbe hoztam fe

ne ötte sebemet,
Kit csak te gyógyíthatsz, életre fordíthatsz, szánd keserves fejemet,
Bűneim kínjával, testem fájdalmával ne gyötörd életemet!

12 Ha előbb nem hadtad, sőt hozzád fogadtad, tehát mostan se hadd el
Jóvoltodból szegént, jó szokásod szerént Sion falát támaszd fel,
Hogy, mint áldozatot, adjak úgy hálákot, ki neked leginkább kell.