Charles John Huffam Dickens (Portsmouth, 1812. február 7. – Higham, 1870. június 9.) angol író. Egyesek szerint a Viktoriánus-kor legnagyobb írója, és az angol nyelv minden idők legkiválóbb művelője. Írásainak népszerűségét mutatja, hogy napjainkig minden műve folyamatosan kapható.

A társadalom legaljáról jött: egyik nagyapja háziszolga volt, a másik sikkasztó.

A korai évei szépen, jómódban teltek, sokat olvasott, különösen a pikareszk regényeket szerette.

Azonban amikor tizenkét éves lett, apja, a tengerészeti pénztár kistisztviselője, eladósodott és börtönbe került. Dickens egy fénymáz műhelyben kezdett dolgozni. Gyermekkori élményei, a látott nyomor visszatérő elemeivé váltak regényeinek. Heti hat shillingből tartotta el magát és támogatta családját.

Pár évvel később a család anyagi helyzete egy örökségnek köszönhetően ismét jobbra fordult, elhagyhatták az adósok börtönét, de Dickens anyja nem vette őt egyből ki a műhelyből, amit a fiú soha nem bocsátott meg neki. Tizenöt évesen egy ügyvéd írnoka lett, majd bírósági tárgyalásokról s parlamenti ülésekről tudósított és járta az országot a választási kampányok időszakában - ekkor szerezte jogi ismereteit, s utálta meg az igazságszolgáltatást és a parlamentet. Politikai nézeteit az 1830-as évek reformmozgalmai és egy liberális lapnál szerzett tapasztalatai alakították. Megkérte egy Mary Beadnell nevű polgárlány kezét, de mert megbízhatatlannak és túl fiatalnak tartották, kosarat kapott. Első szerelmének alakja több könyvében felismerhető.

1832-ben színésznek állt, majd álnéven karcolatokat írt, amelyek 1836-ban kötetbe gyűjtve is megjelentek. Egy karikatúra-sorozathoz írt kísérőszövegeiből született a Pickwick klub első része. amellyel azonnal nevet szerzett magának. A folytatásos mű igen népszerűvé tette, s alkalmat adott arra, hogy a társadalom bajait és az intézmények rossz működését szatirikusan mutassa be. Ez időtől sokat keresett, de jövedelme elúszott a tőzsdén.

 

 

Dickens egy havilap szerkesztője lett, s abban látott napvilágot folytatásokban a Twist Olivér, amelyben a társadalom erkölcsi gondjait, a bűnözők világát, a dologházat mutatta be. 1836-ban megnősült, feleségül vette Catherine Thompson Hogarth-ot, aki tizenöt év alatt tíz gyereket szült neki. 1842-ben együtt Amerikába utaztak, ahol nagy ovációval fogadták, de zokon vették, hogy kiállt a szerzői jogok védelmében. Később kiábrándultan írt az ottani közönségességről és ügyeskedésekről. Az utat az Amerikai jegyzetek című leírás örökíti meg. Dickens három újság számára írt, az egyiknél szerkesztőként is dolgozott 1839-ig. 1856-ra annyi pénzt gyűjtött össze, hogy megvehette a Gad's Hill Place nevű villát Kentben, melyről gyerekkora óta álmodozott.

1846-ban megalapította a kor vezető liberális lapját, a Daily Newst, de vállalkozásaival nem volt szerencséje. Annál inkább az irodalomban: Karácsonyi ének című kisregényével új műfajt alkotott, s mivel népszerűsége az egekbe szökött, később is minden év végén hasonló írásokat adott ki. Első folyamatosan készült műve A Dombey és fia, ebben kora erkölcsi és vallási dilemmáit fogalmazta meg. Ezután következett a részben önéletrajzi ihletésű Copperfield Dávid.

Későbbi regényei sötétebb tónusúak, az Örökösök, a Nehéz idők, a Kis Dorrit a kortárs Anglia átfogó, sivár és zord képét adták. Ezek szerkezete feszesebb, alakjai összetettebbek, szatírája élesebb, humora keserűbb, "happy endjei" halkabbak.

1855-ben Maria Beadnell újra felbukkant életében, s nyilvánvalóvá vált házasságának válsága. 1858-ban egy nála 27 évvel fiatalabb színésznő miatt szakított feleségével, akitől tíz gyermeke született. A válás óriási botránnyá dagadt, holott az új kapcsolat akkor titokban maradt, arra csak 1930-ra derült fény. Dickens ettől függetlenül a londoni társaság kedvence maradt. Amatőr színész is volt, nyilvános felolvasóestjein óriási sikereket aratott, vagy félezerszer lépett fel. A válás akkoriban skandalum számba ment volna, és Dickens haláláig gondoskodott a feleségéről.

 

1859-ben megírta A két város meséje című történelmi tárgyú munkáját, majd Szép remények című utolsó nagyszabású regényét. Ebben ismét saját ifjúkorából merített, s bár ifjú hősét nagy együttérzéssel rajzolta meg, kiábrándultan készített leltárt az őt körülvevő világról. A Közös barátunk című, utolsó befejezett műve társadalomkritikája minden addiginál élesebb, de már nem tartozik az életmű fő vonulatába.

1865. június 9-én Dickens a Staplehurst vonatszerencsétlenség túlélői között volt. Egy pályafelújítás miatt a vonat kisiklott egy hídon és a vagonok a patakba potyogtak. Dickens első osztályon utazott a szerelvény elején, az ő vagonja nem zuhant a mélybe. Sértetlenül megúszta az incidenst, de a lelkében mély nyomott hagyott az eset. Ezt követően már csak egy regényt fejezett be, a Közös barátunkat. Idejét főleg nyilvános felolvasásai töltötték ki.

Egy előadóestjén összeesett, s haza kellett térnie. 1870 márciusában elbúcsúzott londoni közönségétől, június 8-án munka közben rosszul lett, s másnap a Chatham melletti házában meghalt .

Kívánsága ellenére (miszerint a rochesteri katedrálisban temessék el) a Westminster-apátságban helyezték örök nyugalomra.

 

Dickens regényei teljes képet adnak a korabeli Angliáról, bemutatva a nagyvárosi életet, a nyomort, az adósok börtönét, a dologházakat, az alvilágot. Kiváló megfigyelő volt, képzeletének teremtő ereje főleg groteszkül felnagyított komikus jellemeiben nyilvánul meg. Műveit humanista szentimentalizmus hatja át, történeteit epizódok sora alkotja, inkább remekül megírt figurái emlékezetesek. Alakjai többnyire szélsőségesen jók vagy rosszak, inkább emberi magatartásformák esszenciái, és nem is változnak a történet folyamán, mégis hihetőek. Műveiben eszmények érvényesülnek, romantikus módon a jó győz a rossz felett, noha helyzetei realisták, sőt naturalisták. Regényeivel, amelyeknek helyszíne többnyire London, ő hozta létre az angol nagyváros mítoszát. Könyveiben a nőknek és a szerelemnek ritkán jut szerep, s bár ezt első szerelmének kudarcával szokták magyarázni, könnyen lehet, hogy az író csupán Viktória királynő prűd birodalmának illemét követte.

 

 

 

Művei:

A Pickwick klub, (The Pickwick Papers) (1836); ford. Hevesi Sándor
Twist Olivér, (Oliver Twist) (1837–1839); ford. Ottlik Géza; Szentkuthy Miklós
Nicholas Nickleby élete és kalandjai, Nicholas Nickleby (1838–1839); ford. Guthi Erzsébet
Ódon régiségek boltja (The Old Curiosity Shop) (1840–1841)
(Barnaby Rudge) (1841)
Karácsonyi ének (A Christmas Carol) (1843 december); ford. Benedek Marcell
(The Chimes) (1844)
(The Cricket on the Hearth) (1845)
(The Battle of Life) (1846)
Martin Chuzzlewit élete és kalandjai, Martin Chuzzlewit (1843–1844); ford. Ottlik Géza
Dombey és fia, (Dombey and Son) (1846–1848); ford. Fodor József
Copperfield Dávid, (David Copperfield) (1849–1850); ford. Szinnai Tivadar
Örökösök (Bleak House) (1852–1853); ford. Ottlik Géza
Nehéz idők, (Hard Times) (1854); ford. Mikes Lajos
Kis Dorrit, (Little Dorrit) (1855–1857); ford Bizám Lenke
Két város regénye, (A Tale of Two Cities) (1859); ford. Karinthy Frigyes
Szép remények, (Great Expectations) (1860–1861); ford. Bartos Tibor
Közös barátunk, (Our Mutual Friend) (1864–1865)
(The Mystery of Edwin Drood) (befejezetlen) (1870)

 

 

CharlesDickens: Twist Olivér