Csáth Géza

(1887-1919)



Szabadkán született, 1887. február 13-án.

Eredeti neve Brenner József; Kosztolányi Dezső unokaöccse, Jász Dezső bátyja.



1896-1904 között a szabadkai gimnáziumban tanult, részt vett az önképzőkör munkájában. 1901-tő1 zenekritikákat és karcolatokat írt a Bácskai Hírlapba.

1904-ben A kályha című novelláját elküldte Bródy Sándornak, aki ezután „jót, sőt feltűnő jót” várt tőle.

Sikertelen zeneakadémiai felvételi után beiratkozott a budapesti orvosi karra. 1908-tól a Nyugat rendszeresen közölte elbeszéléseit és zenekritikáit.

1909-ben ideggyógyászként a Moravcsik-klinika tanársegédje, állását nem véglegesítették. 1910. április 20-án egy rossz orvosi diagnózis és egzisztenciális félelmek következtében morfiumot kezdett szedni; többszöri elvonókúra ellenére is növelte morfiumadagját.

1910 májusában az Ótátrafüredi szanatórium fürdőorvosa. Itt ismerkedett meg Jónás Olgával, és feleségül vette 1913. június 19-én.

1911-13-ban a nyári idényben fürdőorvos Stószon, Stubnyafürdőn, Palicson.

1914-15-ben Előpatakon körorvos, közben bevonult katonának.

1914. augusztus-1915. július között a szerb, majd az orosz fronton, később Trencsénben és Budapesten teljesített katonai szolgálatot. Egészségi és idegállapota miatt egyévi szabadságot kapott. 1915 őszétől Földesen orvos.

1917-ben felmentették a katonaság alól, Regőcén lett körorvos. 1918. október 6-án lánya született.

1919 januárjában idegileg összeomlott, április- májusban a bajai kórház elmeosztályán kezelték. Megszökött és hazagyalogolt Regőcére. Július 22-én lelőtte feleségét, öngyilkosságot kísérelt meg, de megmentették, visszavitték a bajai kórházba. Hozzátartozói kérésére a szabadkai kórházba került, innen is megszökött és elindult Budapest felé.

Szeptember 11-én Kelebiánál, a demarkációs vonalnál a szerb katonák elfogták, s ő megmérgezte magát.

1906-tól a Budapesti Napló zenekritikusa, a lap címoldalának tárcarovatában jelentek meg novellái. Naturalizmus, szimbolizmus és az anekdotai hagyományokkal való szakítás jellemzi akkori írásait. Meghatározó élményforrása a gyermekkor világa, az egész életmű folyamán. Novellahőseit nem célok vezérlik, hanem elfojtott vágyak, indulatok sarkallják cselekedetekre. A naturalizmus módszerével él azokban a novellákban is, amelyek témáját orvostanhallgató korából merítette: Trepov a boncolóasztalon, Apa és fiú.

Ezek a nyitányai az életmű realista vonulatának, amely drámáiban folytatódott. A fiatal Csáthra egyszerre hatott a természettudományos, a darwinizmuson alapuló biologisztikus szemlélet és az élet misztériumának szimbolista felfogása, amely elbeszéléseiben a kompozíció és a nyelv zeneiségében nyilvánul meg (Ismeretlen házban, Tavaszi ouverture). E két szélsőséges hatás között közbülső, közvetítő, egyben kiegyenlítő tényező a pszichoanalízis.