Berzsenyi Dániel

(1776-1836)



A Vas megyei Hetyén (Egyházashetye) született, 1776. május 7-én.



Birtokos evangélikus nemesi család fia. Apja Berzsenyi Lajos földbirtokos és okleveles ügyvéd, anyja Thulmon Rozália.

1788-tól a soproni evangélikus líceumban tanult. 1793 nyarán elszökött az iskolából, néhány hétig Keszthelyen katona, majd egy évet otthon töltött. 1794 őszén apja visszavitte Sopronba. Ugyanebben az évben anyja meghalt. 1795 júliusában abbahagyta a tanulást, Niklán húzódott meg anyai nagybátyjánál, Thulmon Jánosnál. 1796-99-ben apja mellett gazdálkodott Hetyén.

1799. május 22-én feleségül vette másod-unokatestvérét, Dukai Takách Zsuzsannát. Sömjénbe költöztek. Itt kötött barátságot Kis Jánossal; ő fedezte fel, hogy Berzsenyi verseket ír.

1804-ben Niklára költöztek.

1808-ban 77 verset tartalmazó kézirata Kis János közvetítésével Kazinczyhoz került. Kazinczy lelkesen üdvözölte, felajánlotta, hogy kötetének szerkesztésében, versei hibáinak kijavításában segíti.

1809 nyarán a Dunántúl nyugati részét megszállják a franciák; Berzsenyi apjától kap híreket a megszálláskörülményeiről.

1810-ben verseinek kiadása végett Pesten járt, megismerkedett Vitkoviccsal, Horvát Istvánnal, Szemere Pállal, Kölcseyvel. Vidékiessége miatt nem tett rájuk jó benyomást, ő is idegennek érezte magát köztük.

1812-ben egy hetet Bécsben töltött, készülő kötetéhez arcképet készíttetett.

1813-ban megjelent verseinek első, 1816-ban második kiadása. Mindkettőt Helmeczy Mihály gondozta, a másodikat a költőnek nem tetsző, túlzó neológiás értekezéssel is megtoldotta.

1817 februárjában részt vett a keszthelyi helikoni ünnepségen. Kölcsey kritikáját (TudGyűjt 1817 / 7) „recenziói lárvába burkolt csúfoló írásnak” érezte, felháborodásában „hypochondriás antirecenziót” írt; csak átdolgozva közölték. Mivel Kazinczy nem kelt a védelmére, őt is ellenségének tartotta; levelezésük megszakadt.

1819-20-ban Sopronban időzött ott tanuló fiaival; esztétikai tanulmányokba mélyedt.

1830-ban a Magyar Tudós Társaság filozófiai osztályának első vidéki rendes tagja. Leveleket váltott, 1832-ben személyesen is megismerkedett a költészetéért lelkesedő

Széchenyivel. Az írók közül Döbrenteivel került szorosabb kapcsolatba, rábízta műveinek kiadását is.

Betegeskedett, Balatonfüreden és a budai fürdőkben keresett gyógyulást.

1836. február 24-én halt meg Niklán.