Sietek bevallani, hogy Epicharmoszról egyáltalán semmi nem jutott volna eszembe, semmit sem tudtam róla, még a nevét sem. De olvastam róla valahol, ahol rendkívül jámbor vagy ájtatos embernek nevezték, őt és Platónt. Platónról aztán sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy különösebben ájtatos lett volna, így aztán felmerült bennem a gyanú az ismeretlen Epicharnoszt illetően – hátha itt is hiba van a kréta körül? Utánanéztem, elolvastam, és most már tudom: nem szabad hinni senkinek. Utána kell nézni, és még az sem biztos.

Epicharmosz esetében különösen nem. Sok szerző említi, idéznek is tőle, de nem maradtak fenn az írásai. Az életéről szinte semmit sem tudunk, még azt sem, hogy melyik városban született. Apja talán orvos volt, őt magát kószi Epicharosként emlegetik – ennyi. 35, 52, vagy mások szerint még több színdarabot írt, amelyek elvesztek, vagy az egerek olvashatatlanná rágták a pergament. Számos darab címét ismerjük:  Vidéki bunkó, Hébé esküvője, Táncosok, Bacchánsnők, Szirének, Föld és tenger, Majom, Remény, Perzsák, Kolbász, A megarai nő, A hajótörött Odüsszeusz.

Szerzőnket Szókratész a komédia, mások a tragédia hercegének nevezték, azzal a megjegyzéssel, hogy mindkét műfajban jeleskedett. Írt még filozófiai kérdésekről, orvostudományról, természettudományokról, nyelvészetről, erkölcsről, stb.; ezek is mind elvesztek.

Érdemes egyáltalán tollat ragadni?

Egy biztos: nem volt se jámbor, se ájtatos. Sőt, egy egészen új műfaj volt a találmánya: a mitológiai burleszk. Színdarabjaiban az olümposzi istenek csetlettek-botlottak, és gondoskodtak a közönség szórakoztatásáról. Például Héraklész egészen úgy viselkedett, mint a későbbi avatárja, Sir John Falstaff.

Néhány Epicharmosz bölcs mondásai közül:

Ne a szenvedély vezessen, ha ítélkezel.

Az elme lát, és az elme hall. A többi vak és süket.

A halandó úgy gondolkodjon, mint egy halandó, ne úgy, mint a halhatatlanok. (Apellész is valami hasonlót mondott a suszterről meg a kaptafáról.)

A legnagyobb kincs az egészség. (Ezzel csak az a baj, hogy a könyökömön jön ki, már pedig lyukas könyökkel senki sem egészséges.)

Kéz kezet mos: adj valamit, és te is kaphatsz valamit. (Nem kapsz; csak kaphatsz. Nagy különbség.)

Végül az abszolút kedvencem az összes között: Azt kérdezed, milyen az emberi természet? Felfújt hólyag mindegyik!

Most már csak az a kérdés, bölcs dolog-e mindenkit, en bloc, megsérteni.