Igen... igen! A csónakkal kapcsolatban, éppen ez az érzés volt bennem, amikor ezt az összeállítást megalkottam! Köszönöm, hogy megérkezett az üzenet!
Szeretettel: Sanyi

Előzmény

Válasz

Köszönöm a látogatásodat, kedves Julika!

Előzmény

Válasz

Gyönyörű egyszerűségével a kép, szinte bemutatja a verset. Az én olvasatomban a csónak ábrázolja,elmondja az elmúlást. Köszönöm,hogy hallhattam! Üdvözlettel:Zsuzsa

Válasz

Gyönyörű volt a vers köszönöm:) Julika

Válasz

Minduntalan elképedek ráérzésed tökéletességén, kedves Magdi!
Úgy érzem, legjobb lesz, ha beavatlak a versek keletkezésének körülményeibe!
Valóban egy "beteg ember érzései" ezek a gondolatok. No nem az enyémek, hiszen én még egészségesnek tudom magam, sokkal inkább a feleségem szüleié, akiket önszántunkból ápoltunk három és fél évig.
Többször is kinyilatkoztam már, hogy csatornának tekintem magam, aki képességet kapott ráhangolódni a körülötte élők érzelmeire.
E beteg emberek hangulatváltásait érzékelvén, számos vers született; visszaemlékezésekről, lemondásról, élet és halál dolgairól.
Szívesen élek azzal a hasonlattal, hogy a rádió sem szomorodik el a rossz hír kapcsán, de vidámabb sem lesz, amikor jó hírt közölhet!
Valahogy így vagyok a versekkel és az írásokkal én is!.
Játszom az érzésekkel, játszom a hangulatokkal, miközben maximális optimizmussal élek bele a létezésbe. Nincsenek kétségeim, félelmeim betegségektől, elmúlástól, szakítástól. Tulajdonképpen nyugodtan kijelenthetem, hogy nem létezik semmi, senki olyan, amit ne tudnék azonnal elengedni, ha az élet úgy hozza. Bennem még gyászérzés sincs, hiszen akit szeretünk, lelkünk része marad. Én ezt kaptam útravalóul az apámtól, aki egy végtelenül becsületes, őszinte és egyszerű ember volt világ életében.
Azért tartottam érdemesnek mindezeket leírni, hogy aki kicsit jobban szeretné érteni a verseimet, az írásaimat, és azt a szándékot, amellyel közreadom őket, annak lehetősége legyen közelebb lépni hozzájuk.

Szeretettel: Sanyi

Előzmény

Válasz

Most is csak ámulok kedves Sándor versed hallgatása közben.
Ahogyan leírtad és kedves megnyugtató hangoddal felolvastad ezt a gyönyörű
versedet az életről.
Én úgy gondolom, hogy egy beteg ember érzései lehetnek ezek
a sorok, amiket hallottam.
Igen, evezünk mindannyian az élet vizén.
Mi vagyunk a csónakok.
Jöhetnek olyan betegségek, amik próbára teszik az embert, próbára teszik a HITÜNKET.
Ahogy a versedben hallhattam egy nagy betegség idején, vagy életünk végén, amikor szembe kell nézni az elmúlás gondolatával, először lázadunk.
Lázadunk, hogy miért pont velünk történik? Még élni szeretnénk, de egy idő után elmúlik a lázadás és megtörténik a belenyugvás.
Ha ezzel a belenyugvással tekintünk a jövőnk elé, azt mondjuk az imádságunkban: URAM! LEGYEN MEG A TE AKARATOD, akkor azt tapasztaljuk, hogy békesség tölti be a szívünket, és biztosak lehetünk abban, hogy, ami történni fog velünk, bármi legyen is az: a javunkat szolgálja.
A vershez illő képen a kopott ladik jól érzékeltet egy megfáradt testet, ami élete végén tart.

Köszönöm szépen kedves Sanyi a gyönyörű videót. Én hiszem, hogy lelkem javát szolgálta.
Szeretettel: Magdi.

Válasz