Janus Pannonius

(1434-1472)



1434. augusztus 29-én született Kőrös megyében, Szlavóniában, horvát kisnemesi családból.



Pontos születési helye ismeretlen, eredeti neve csak latinul, Johannes de Chesmicze formában maradt ránk, enek nemzeti nyelvű változatait - Csezmiczei János, Jan Česmički - az utókortól kapta.

Atyját korán elvesztette, és tizenhárom éves koráig anyja, Vitéz Borbála nevelte, aki nővére volt Vitéz Jánosnak, Mátyás későbbi kancellárjának, esztergomi érseknek. Vitéz már a negyvenes években is befolyásos ember volt az udvarnál, és támogatásával unokaöccse 1447-ben az itáliai Ferrarába került, hogy elsajátítsa a humanista műveltséget. Négy évet töltött el itt Guarino da Verona konviktusában, és főleg a klasszikus poétika és verselés terén jeleskedett.

1450 vége előtt Jánosról Janusra változtatta nevét. Mint a De immutatione sui nominis - Névváltoztatásáról című költeményében írja „Thalia unszolására”. Guarino ugyanis azt tanította, hogy Thaliának a vetés, plántálás a feladata, s a költészetben a könnyebb műfajok tartoznak hozzá. A Janus név választása - mely Róma első, két fejével korszakhatárt, kezdést jelölő, békét és új műveltséget hozó istenével azonos - jelképes értelmű, s a benne levő öntudat már Janus korai verseiben megnyilatkozik.

1454-ben „búcsút mond a múzsáknak” (Valedicit Musis); újabb négy át éven a padovai egyetemen kánon- és római jogot hallgatott. Gyakran megfordult a közeli Velencében, ahol mint a nagyhatalmú Vitéz János unokaöccse a gazdag, művelt patríciusok köreibe is bejutott.

Nyolc éves itáliai tartózkodása után hazatért Magyarországra, ahol fényes karrier várta: 1459-től haláláig pécsi püspök, a királyné, Katalin főkancellárja (1460-1464), főkincstartó (1467-1469), szlavón bán (1469-11470). 1465-ben Mátyás követeként ismét Itáliába ment, és diplomáciai tárgyalásai mellett humanista kapcsolatait is gyarapította. Ekkor ismerkedett meg a neoplatonista eszmékkel, személy szerint is azok fő korabeli terjesztőjével, Marsilio Ficinóval, és később neki is része volt abban, hogy ez a gondolatrendszer Mátyás udvarában is otthonra talált.

Követjárása során mindenesetre valamilyen súlyos politikai hibát követhetett el, mert ettől fogva Mátyás kegye elfordult tőle. Elszigetelődése, a kultúra itáliai virágzásához képest elmaradott hazai környezet, valamint súlyosbodó betegsége lelki válságba sodorta. Ugyanakkor latin nyelvű költészete éppen ezekben az években, 1465 és 1468 között teljesedett ki, és tette őt Itália-szerte is ismert és ünnepelt költővé.

Mikor Mátyás a csehországi háborúi miatt nagy adót vetett ki a főpapokra, nagybátyjával együtt Janus is részt vett a király ellen szőtt összeesküvésben. Mikor Mátyás leleplezte őket, Janusnak menekülnie kellett. Itáliába indult, de betegsége miatt csak a horvátországi Medvedgradig jutott, egyik rokona birtokáig.

1472. március 27-én, harmincnyolc éves korában itt érte utol a halál.