1845 JÚL. 4- 1920 FEBR. 2

1845. július 4-én született Szinyeújfalun, Szinyei Merse Félix (1816-1875) és Jekelfalussy Valéria (1826-1880) nyolc gyermeke közül harmadikként. Édesapja Kassán szerzett jogi végzettséget, az 1839/40-es országgyűlésen Kisszeben követe volt, 1860-ban és 1865-ben alispáni, majd 1871-ben főispáni kinevezést kapott. Édesapja támogatta fia művészi ambícióit, édesanyja pedig irodalom- és zenekedvelő asszony volt, aki jelentős vagyont hozott a házasságba. Jekelfalussy Valéria a Sáros vármegyei nőegylet létrehozója és első elnöke volt. Maga is írt verseket, a Kisfaludy társaság egyik alapítója. A szabadságharc alatt minden ezüst holmijukat és ékszereit a szabadságharc céljaira ajánlotta fel. Részt vett az eperjesi hadikórház megszervezésében. A szabadságharc bukása után 50 kancsuka-ütésre ítélték, amit csak otthona elhagyásával kerülhetett el. A házasságból a következő gyermekek születtek, a festő testvérei:

László (1843-1880), alakját 1868-ban örökítette meg testvére
Ninon (1844-1877), Berzeviczy Edmundné, őt szintén ismerjük testvére festményéről, melyet 1870-ben festett
Pál
Zsigmond (1847-1885), a Bécsi Egyetemen végzett orvosi tanulmányokat, őt csibukkal örökítette meg 1866-ban. Vele volt a festőnek legszorosabb kapcsolata a testvérei közül. Unokatestvérét, Jekelfalussy Gizellát vette feleségül, házasságukból egy fiú, Zsigmond született.
József (1851-?), felesége Bánó Etelka, gyermekük nem született. Róla 1864-ben készített krétarajzot testvére.
Kálmán (1853-?) róla 1866-ban készült festmény, felesége Schauer Mária volt, házasságukból két lány született, közülük Zsófiának arcképét Szinyei festményen örökítette meg, 1903-ban.
Béla (1860-1912), róla és István testvéréről 1868-ban készített - Szinyei szerint befejezetlen - festményt. Felesége Gerzon Katalin volt, akitől egy Ödön (1891-ben) és egy Miklós (1901-ben) nevű fia született.
István (1862. január 9.-?), Sáros és Zemplén vármegye főispánja. Középiskolát Eperjesen végzett, jogi tanulmányokat pedig Budapesten folytatott (1879-1883) 1884-ben közigazgatási gyakornok, majd aljegyző, 1889-ben főszolgabíró. 1892 októberében alispáni kinevezést kapott, melyet 1895 megújították, 1897. ápr. 8-án kinevezték Sáros vármegye főispánjává. 1895-ben megkapta a III. osztályú vaskorona rendet és az Anhalt-Dessau-féle Medve-rendet.

Az első négy gyermek még Szinyeújfalun született, amikor a festő nagyapja, Szinyei Merse László 1850-ben meghalt, akkor költözött a család az ő jernyei kúriájába, ahol a második négy gyermek született.