Hogyan születnek?

A gyöngyök a legértékesebb drágakövek közé tartoznak. Kialakulásuk különleges: alsóbbrendű kagylók és osztrigák nem ehető fajainak úgynevezett védekező reakciója révén jönnek létre. A kagyló vagy osztriga testébe olyan idegen anyag – egyesek szerint pici homokszem, mások szerint parányi élősködő – kerül, amelyet nem képes megemészteni. Ezáltal szervezetében elindul a védekező funkció. Ennek során a kagyló először fekete anyaggal vonja be az idegen testet, körkörösen apró, hatszögű aragonitlapocskákból – ez a kalcium-karbonát egyik kristályosodási formája – képez rajta zsindelyszerűen elhelyezkedő bevonatot. Majd fénylő, fehéres gyöngyházba ágyazza a bevont idegen anyagot.
A gyöngyházréteg kialakulása legalább 2-3 év, de a nagyobb, körülbelül borsószem méretű gyöngyök kifejlődéséhez akár 10-12 év is szüséges.

Gyöngyfajták

A második világháború után Japánban, majd a legutóbbi években Kínában is megszületett a nagyüzemi édesvízi gyöngytenyésztés. Az innen piacra kerülő mennyiség megdöbbentő. Francia Polinézia a fekete és színes gyöngyök hazája, és az utóbbi egy-két évtizedben ebben a térségben is kialakult a gyöngytenyésztés. A kereskedelmi központ Tahiti.

A gyöngyök származási helyük szerint is sokfélék, íme néhány jellegzetes fajta:
– Japán akoya gyöngy: az egyik leghíresebb tengeri gyöngy, magas a lüsztere, általában igen tökéletes formájú, ezért nagyon drága.
– Biwa-gyöngyök: az édesvízi gyöngyök közül az egyik legismertebb fajta a Japán Biwa-tavakról kapta a nevét. Ma gyűjtőfogalomként használják az édesvízi gyöngyökre.
Az édesvizek kagylói egyszerre több gyöngyöt is képesek „nevelni”, ezért áruk alacsonyabb a tengeri rokonaikénál. Alakjuk kevésbé szabályos, elnyújtott formák jellemzik őket. Leggyakoribb alapszínük a fehér, de sokféle színben előfordulnak.
– Déltengeri gyöngyök: Ausztráliából, Indonéziából és a Fülöp-szigetekről származnak. Különlegességük, hogy átmérőjük 10 mm-nél kezdődik. 16 mm felett már óriás gyöngyöknek számítanak! Ám alakjuk nem olyan tökéletes, és kevésbé fényesek.
– Burmai gyöngyök: a burmai partoknál tenyésztett osztrigák nagyméretű gyöngyei.
– Tahiti fekete gyöngyök: a Polinézia vizeiben előforduló, fekete ajkú osztrigák gyöngyei a szürke és a fekete árnyalataiban pompáznak. Színük nem egyenletes, méretük 10 mm körüli.

Mitől függ az értékük?

A gyöngyök többféleképpen csoportosíthatók. Értéküket is több tulajdonság határozza meg. A minőségi osztályozást öt kategória alapján végzik: ezek a fényesség (lüszter és orient), szín, tisztaság, alak és méret.
A két legfőbb tényező a lüszter, amely a fényesség, a csillogás mértékét jelzi, és az orient, amely a gyöngy mélyebb színét határozza meg.
A gyöngyök színét a testszín és a felületszín összhatása adja. A testszín háromféle lehet: fehér, sárga vagy fekete. Újabban népszerű a rózsaszínes árnyalat.
A tisztaság mértéke a felületi hibák előfordulásától függ. A természetes gyöngyökön gyakoriak a kisebb hibák, például foltok vagy repedések. A nagyobb tökéletlenségek megrövidíthetik az ékszer viselhetőségét.
Alakjuk szerint a gyöngyök háromfélék. A tökéletes gömbalak a legritkább. Minél szabályosabb egy gyöngy, annál értékesebb. A nem gömbformájú, de szimmetrikus gyöngyök valamivel olcsóbbak, ezek is széleskörűen felhasználhatók. A szabálytalan alakú gyöngyöket barokk stílusúnak nevezik, ezek egyedi formájú ékszerek készítéséhez alkalmasak.
A gyöngyök méretét súlyuk és átmérőjük alapján határozzák meg. A természetes gyöngyöket grénben mérik, 4 grén = 1 karát. Minél nagyobb a tenyésztett gyöngyök átmérője, annál drágábban adható el.