Tavasz

Verőfényes napsütésben ébredtem,
Ébredezik a természet köröttem.
Madarak szállnak, repkednek fölöttem,
És ennek reggel, nagyon megörültem!

Meleg napsütés süt, csupasz ágra,
Hisz’, még csak most száll a nyár a tájra.
Régen láttam már ezt a szép kék eget,
S most már hajtanak a fákon a rügyek.

Két madárka fönn’ találkozik a fán,
Csicseregnek, szerelmesek már talán.
Repkednek ide-oda, jobbra-balra,
Egyik leszáll a földön lévő kőre.

S a másik követi mint a testőre,
És röpködik ide-oda fölötte.
Meleg van, leveszem a kabátomat.
És leteszem a pázsitra magamat.

És, hogy teljesebb legyen a tavaszunk,
A természet, a mi kis ravaszunk.
Hirtelen felhők érkeznek felettem,
Megnyílnak ég kapui, és megáztam.
Katona Bálint

sony 015.jpg

Válasz

VÉSZI ENDRE:MÁRCIUS

Hideg folyók megmosdattak,
erdők fái megtöröltek,
karos szelek megforgattak,
megáldottak a szegények,
hegyeken mezítláb másztam,
nyurga esőkben megáztam,
hideg földeken aludtam,
sipkám holdra akasztottam.

Éles kövek borotváltak,
lomha békák kiabáltak,
fára, lombra rügyet varrtam,
mezőt fűvel betakartam,
megfürdöttem jószagokban,
tücsköt dalra tanítottam,
a madaraknak jeleztem,
hogy jöhetnek, - megérkeztem.

Válasz

TAVASZTÜNDÉR

Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.

Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.

Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.
Mentovics Éva

Válasz

Sárhelyi Erika /Netelka/

Hóvirágom


Megsúgta egy kis hóvirág,
Hogy tovatűnt a tél.
Vette sálját, hóbundáját,
És elszállt, mint a szél.

Nem is intett, nem is köszönt,
Csak csöndben távozott,
Búcsúzóul a kertemben
Kis szépséget hagyott.

Csöppnyi fehér ártatlanság
Karcsú, üde száron,
Itt a tavasz, te csak tudod,
Kicsi hóvirágom.

Válasz

Tavaszi reggel

Felhő függöny mögül, Nap aranya csillan
Búba borult kedve, könnyedén elillan
Pázsit zöld füvében harmat gyöngye látszik
Csillogó gömbjében fénysugara játszik
Selyemszálból szövi, ágak álmát reggel
Lágyan simogatja testét a meleggel
Gyűrötten nyújtózik, rügyben alvó levél
Fázósan didereg, igaz tavaszt remél
Barka bontja bojtját, bársony bundát hordoz
Virágporban fürdik, méh, rovar, míg foltoz
Szellő fákat ringat, cseresznyevirágot
Szirommal beszórja az egész világot
Ligeti Éva

Pitypang.jpg

Válasz

Kaffka Margit - Rügyek

Jöjj, nézd kicsikém!
Télies, szürke gallyak hegyén
Bársonyos, hűs pici rügybe zárva
Szunnyad a vén bokor ifjú ága,
Száz színes, illatos, dús virága, –
Itt benn vár, – pihen.
– Úgye, csoda ez, kicsinyem?

Halld, halld, a madár!
Fészket rak, hogyha párra talál.
– És őrzik, etetik, féltik, óvják,
A pici eleven sok fiókát
– Mind fura, nagy étű, hangos jószág,
S lassan – nagyra nő.
– Fiam! Tietek a jövő!

Beh kék a szemed,
Amikor fénylőn visszanevet!
Kis ember, fiókám, szívem, vérem!
Virágom, levelem, – reménységem!
Minden árny, minden lomb téged védjen!
Élj dús tavaszt!
Áldott a dalod, az útad!

Válasz

Köszönöm Tercsi!

Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!
Várnai Zseni

Előzmény

Válasz

Nagyon aranyos kis verset hoztál nekünk Zsóka.
Szia.

Válasz

Közhírré tétetik!

Márpedig mostan kidoboltatik:
Öregek, ifjak, kitavaszodik!

Hólével telik minden árok,
hadrendbe állnak hóvirágok,
és: jobbra át! és: balra át!
vezényelnek az ibolyák.
Indul a sereg harcra,
riadót fúj a barka.
Rügyet nyit ezer ág, bokor,
sörényes szellő dobrokol,
a Nap villámló karddal int:
előre minden kankalint!
Csöndesedjen a csatatér,
mire a pipacs ideér!

Márpedig mostan kidoboltatik:
Öregek, ifjak, itt a tavasz, itt!
Bírtalan Ferenc

Ibolya.jpg

Válasz

Bars Sári: Tavaszköszöntő

Csivitel a sok veréb:
Télúrfiból már elég!
Zord Február, tova fuss,
Jöjj el hamar, Március
Zsenge lánya, Napsugár!
Kicsi és nagy téged vár.
Arany hajad terítsd szét,
Zöldüljön ki minden rét.
Bontsál szirmot Hóvirág,
Hadd szépüljön a világ.
Fiúk, lányok táncba fognak,
Tavasz, tavasz lesz, már holnap!

Válasz