Pogány ZoltánSzeretlek, ősz... Szeretlek, ősz… mikor enyhet hint a táj,minden, mi zöld, földbarnává ernyed, a köd langy, gomolygó táncra gerjeds már tüzes nap harapós ajka se fáj.Ilyenkor mellbe vág a felismerés,hogy mennyi gyönyört rejt még az élet,hogy minden szép bontogat új szépet,mit látnom és éreznem sors-rendelés.Tudom, a tavasz, nyár, tél… gyöngyképek.Ám bennem csak az ősz az, mi gyöngy-esőz,súgó zsongásától ázva lépekmély boldogságba - oh, dallamos dizőz! -mert ősz-létemben míg csenghet ének,mindig és örök vággyal szeretlek, ősz…

Válasz

  ŐszidőLangyos fuvallat: virágszirmok indulnak világot látni.  Hulló falevél: pókhálóban fennakadt elmúló élet.  Esőcsepp csillog virágok szirmain. - Ti miért zokogtok Korán megőszült levélke libbent elém. Lesz-e még nyaram?  Őszi napsugár melengetőn simogat. Őszöm feledem.  Álmos ablakon esőcseppek koppannak sűrűn, konokon... Ködbe bújt a hegy, aranysárga fákat rejt felhőtakaró.  Lassan itt a tél, s hordozom emlékeim új tavaszokig...  Csak száraz ágak, avar, tarka levelek... Ősz. Színes álmok.  Alvó réteket ködlepel burkol csendbe, engem a bánat...  Esőcseppekként hullnak halkan peregve borús perceim... Hűs őszi reggel... Felhőbe takart álmot altat a lélek.  Könnyes ablakok.Ősz van, látod, a Hold iszokogva gyászol...Szabolcsi Erzsébet

Válasz

   Csanádi Imre: ŐszköszöntőSzállj, szállj,ökörnyál,-jön az ősz,megy a nyár.Megy a nyár, a nevetős,komolykodva jön az ősz,csillámló derekkel,sárga levelekkel,szőlővel, mosolygóval,fűre koccanó dióval.

Válasz

A cím egy kicsit elcsúszott... Petőfi Sándor: Ősz elején

Válasz

ŐSZ ELEJÉN  Üres már a fecskefészekItt az eszterhéj alatt,Üres már a gólyafészekTetejében a kéménynek...Vándor népe ott halad. Ott a messzeség homályin,Ott az égnek magasán.Látom még, mint kis felhőket,Vagy már nem is látom őket?Csak úgy képzelem talán. Elröpűlnek, elröpűlnek,Tavasz s nyár vendégei,És őket már nemsokáraA kertek s mezők virágaS a fák lombja követi. Mint szeszélyes hölgy, a mennyboltMajd borul, majd kiderűl.Ajka még mosolyg, s szemébeKönny tolúl... ennek sincs vége,S ajkán ujra mosoly űl. Bús mosolygás és vidám könny!Csodálatos keverék.Észrevétlen karon fogjaÉs egy más világba vonjaA merengés emberét. Órahosszat elmerengek,És ha egy elejtett tárgyVagy harang, amely megkondul,Fölriasztott álmaimbul:Elmém, nem tudom, hol járt? Szatmár, 1847. szeptember 1-7.

Válasz

Tasnádi Varga Éva: Őszi vers     Esti virágok  csöndben csukódnak,  udvar fénylik  mézsárga holdnak.     Némák a fák is,  levél se rebben,  tücskök beszélnek  szép őszi kertben.     Kút vize hallgat,  néha megloccsan,  bogárhad alszik  fázó bokorban.     Halkan harangoz  katángok szára:  -Hó hull fejünkre  majd nemsokára     

Válasz

Baka István:Őszi esőzésPálca-esők verik, ázik a puszta, duzzad az úton a sár; csörgedezik patakokban a lusta, szürke habú mocsok-ár. Ázik a gát, hasadozva leválik, ömlik a vízbe a part, ólom-esőkben a város elázik, nyirkos a házfal, a park. Koppan a földön a gesztenye gombja, - inge kinyílt, csupa rongy; vissza ki varrja a gombot a lombra, nincs se szabó, se bolond. Szálas eső pereg: égi spagetti, - tála a tér, köd a szósz, falja csatornanyílás. De a resti sörszagú mennybe hajóz. Nyelve a járda kövére fityeg le mit motyorász a plakát? mintha a fal maga jönne, lihegve elpanaszolni baját. Állnak a hídon a gépkocsik, ott fent nincs ma beút, se kiút... Buksza-üres szemű nénike töpreng: holnap ebédre mi jut? Búvik a méhe, ha fordul a naptár, - méze-kifosztva ugyan, ám ura híg szirupával a kaptár télire még teli van. Hát mi, ha int az idő, hova bújjunk? Bárha begyűjtve a méz, még beledugni se tudjuk, hogyha hibádzik a pénz. Lágy ez a vers, puha ritmusa altat s mint az eső, beterít, Ágy ez a vers, aki benne elalhat, álmaival betelik. Pálca-eső zuhog, ázik az elvert város, elönti a sár; gennye fakadt ki a régi sebeknek, s máris az új sebe fáj.

Válasz

 Stignor IstvánŐszMinden arany már, a Napsugár is,mely ontotta kincsét egész Nyáron átnézd, sok falomb, levél fáradtan hintázikaz őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,társuk a lomb alig takarja őketvárják a sorsuk, s egy szeles nappalonlehullva földre, adnak új életet...Arany tutajként sodródik a vízenhajtva a széltől egy árva falevél,táplálta anyját rövid kis életében, most letette sorsát... tovább már nem remél...Szép most az Ősz. Akárha köddelérkezik egy hűvös hajnalon,s míg fázósan bújunk össze a csípős esőben,a Föld készül. Mereng új Tavaszon....

Válasz

Weöres Sándor: ŐSZI MELÓDIARemeg a venyige teste.Elhull a szüreti ének.Kuckóba bujnak a vének.Ködben a templom dombja,villog a torony gombja, gyors záporok sötétenszaladnak át a réten.Elhull a nyári ének,elbujnak már a vének,hüvös az árny, az este,csörög a cserje teste.Az ember szíve kivásik.Egyik nyár, akár a másik.Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég. Lyukas és fagyos az emlék.A fákon piros láz van.Lányok sírnak a házban.Hol a szádról a festék?kékre csipik az esték.Mindegy, hogy rég, vagy nem-rég,nem marad semmi emlék,az ember szíve vásik, egyik nyár, mint a másik.Megcsörren a cserje kontya.Kolompol az ősz kolompja.A dér a kökényt megeste.Hüvös és öreg az este.

Válasz

Nádudvari Nagy JánosÓhajtás ősszelEgy kis melegség kéne méga gyorsan tűnő nyári fényből,a lelkem borzadva fél a közelgőtél zord hidegétől.Egy kis gyöngédség kéne még,felvidító, igazi jóság,hiszen élni kell akkor is,ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.Egy kis megértés kéne még,nem zord szavak hideg pengéje,amik úgy döfnek belém, mintbárány szívébe a hentes kése.Egy kis szeretet kéne még,hisz ez az élet íze, sója:mi lényünket a végső útona nagy bukásoktól megóvja.

Válasz