Radnóti Miklós: Október Hűvös arany szél lobog, leülnek a vándorok. Kamra mélyén egér rág, aranylik fenn a faág. Minden aranysárga itt, csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri, hát lengeti a tengeri.

Válasz

Jobbágy Károly:Az ősz csodáiItt,a tündöklő őszi napbanjöttem rá döbbent meghatódva,hogy ma különös világnap van.Mert nem volt még ilyen ragyogó, mennyeientiszta egű, varázslatos csönd,amibe riadt szivem belekongatösszeszedve a kósza hirekets egybevegyítve e tündérvilággal.Jó ez a csend a patakparton,melyben messziről idehalloma diófa hulló leveléneksurrogását - ünnepi ének - .Jó ez a csönd, a meggyötört fül,fáradt dobhártya menedéke.Csikorgó világ dajkál engem,nagy hangszórók törnek kerékbe.De itt,megcsodálva az őszszíneit,s e néma kozmoszalkotásait,bármilyen kihűlt, fáradt lennék,csak a látványuk felhevít:A cineákvarázslatátbámulom, hogy a levelek- mindegyik egy-egy emelet - szétterülnek feljebb, tovább,talánhogy meglássák a dáliát,e kicsinyített napkorongot,mely vastag, sárga szirmot bontott,s villoga zöld függönyön át.Zöld még a fű, de a fák barnaavarja lassanbetakarja,s ahogy nyáron a nagy melegbena lomb árnyéka sötétkékenrezgett a gyep felett szüntelen,most aranyszínű karikákatrajzol az ősz a fák alá,ledobta köpenyét a meggyfa,nézem szép teste vonalát.De még a kék égre merednekA petúnia trombitái,- a földre símuló füveknekéle bár villan még, világít - fujják az elcsitult rigók helyetta nagy takarodót.Aludni készül minden.Hát te?- kérdik a pucér szilvafák.Bizony nekem is legjobb lennealudni, - gonosz a világ.Jön a tél, csupa tüske, tőr,békémre, életemre tör,kínzó, keserves köhögések…futnék előlük, - nem lehet,s olvasgatom a tájra vésettdermesztő itéletemet:Nem halál ez a véres zápor,(levél pereg…Széltől? Magától?bogáncs zörög, - bősz Don Quijoteborostás képű, ösztövér,mellette állok, mellig ér)akárhogyan is nézem, végülminden csak megújulni készül,jövőre újra kivirít…De állok-e én majd újra itt?

Válasz

Fjodor Tyutcsev: A szép őszi estében  A szép őszi estében valami titokzatos és megható varázs van.A fák rikító, szilaj színei,a harsányrőt lomb a halk hervadásban,a komorodó, fáradt föld feletta kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,a le-lecsapó borzongó szelek,melyek mögött már tél sejlik s vad orkán:mind hanyatlás, s mindenen ott a tűntélet szelíd mosolya, búcsúfénye -az, amit embernél úgy nevezünk,hogy: a fájdalom fenséges szemérme.  /Szabó Lőrinc fordítása/

Válasz

Deák MórKopog a diókopog a diómit kopogaz ősz kopog velekopogtatja a szívemetmár beengedem-ekopog a diómit kopogminek a ritmusagördíti éjjel fejemeta párnán ide-odakopog a diómit kopogkinek ad így jeletészaki déli féltekeegymást roppantja megkopog a diómit kopogs a földre mért zuhanhogy összetörje önmagátösszetörjem magam

Válasz

Avernus : Őszi levélHogy én? Egy fán születtem régen már,Élettel teli zöld színemtől bármikor ámulnál,S míg nőttem, maradtam mi voltam, csak több,De ugyanoda nyúltak, s ez a legfőbb.Ám változás követte az ifjonti napokat,Az élet – úgy látszik – ilyet is adogat.Módosult belső énem, külsőm sem kevésbé,Így széllel lassan útra kelek, mielőtt lekésném.Ez a bajom. Változtam én, s így múltam,Mert más szemmel nézem – nyugodtan és dúltan.Kaptam érintést selymes harmattól eleget,De kinek adtam én, ki elől fogtam fel a tűző meleget?Tán a jövő tartja nekem a válaszokat,S utam során maga a szél válaszolgat,Mégis félek – talán egyedül kell mennem,Egyedül esek földre téltől dermedten…Hogy én? Egy fán születtem régen már,Érett barna színem mellett könnyen elhaladhatnál.Kapaszkodok még a fába, gyáván nem eresztem,Nehogy emlékeim hada, s talán a jövő elvesszen.

Válasz

Petrőczi Éva: Ősz A gyümölcs-óra októbert mutat: birs-perc, alma-perc, körte. perc az őszt kondító fák alatt.

Válasz

Válasz

Wass Albert: Őszi hangulatSzívem, ha majd a vándor-útra lépveutánad nyújt'nám árva-két kezem:a hosszú útra eljönnél velem?Amerre én megyek,a róna arra nem dalolva vár:ott már az ősz varázsa megjelent,és a kacagást letarolta már.Mert ott az út köd-óceánba vész,s eretnek-váddal vár a Golgotán,s ki arra tér: végső szív-dobbanásigtűz bélyeget visel a homlokán.S vajjon, ha egyszer hajt a Sorsom:harcolni vérvirágos tengeren,szeretni fogsz-e úgy is, kedvesem?S vajjon, ha majd megismered az útat,s döbbenve látod: mennyi, mennyi vész;útatlan végtelenbe elkísérsz?

Válasz

Sinka István - Ősz...Fű, fa, virág, dal ma mind olyan szomorú,Ó, ősz rőthajú Október, te zöld aranyúpergesd csak, pergesd ezernyi sárga, holtleveledet s mondd nekik így: Hullongjatok!S míg édes mákonyoddal ízesül új borods drága, ritka fényt szór hideg, kába hold,jöjj, hervadt ősz s hallgasd: sír az őszi síp.Ma még úgyis szeretlek, ma még úgyis imádlak,te rőthajú kedves, képe a méla bájnak.Mert holnap már, lehet: egy holt szigetleszel te is s körötted néma roncsokvergődnek majd, te szép, te múló! Sárguló lombot,piros levelet adsz most nekem? A nyár, úgye, messze ment?Csatold le hát ragyogó övedet s várj míg lehet,Ó, ősz, te szép, te múló, te hervadt, te szent.

Válasz

R. M. Rilke : Őszi napElég, Uram. Olyan nagy volt nyarad. A napórákon árnyadat terítsd el, engedd rohanni orkánjaidat. Érleld be még fanyar gyümölcseid, két délies napot még adj fölébük, nehéz borrá hadd forrjon sűrű mézük, beteljesítve őszöd ízeit. Ki most hazátlan, nem lesz háza már. Ki társtalan, soká marad magára, virraszt, olvas, levelet ír, hiába; sötét fasorban űzve-hajtva jár, míg fenn a lombot őszi szél cibálja. (Rab Zsuzsa fordítása)

Válasz