Túrmezei Erzsébet ŐSZUram, búcsúzik az élet,mert a gyümölcsök megértek,meleg nyárnak vége lett.Elszáll a vándormadár is,és megborzong a virág is.Hullanak a levelekaranyszínű szemfödélnek.Egyre csendesebb az ének.De borongós ég alattmost az őszért áldalak.Üzensz sárguló levélen,és elém írod az égenvándormadarak jelét,hogy mélyen szívembe rejtsem,vándorvoltom ne felejtsem,vándoroljak Tefeléd.Mind korábban itt az este.Megért a szőlő gerezdje.Hadd mondjak, Uram, neked,mindezért dicséretet.Köszönetet a ködért is,a lehulló levélért is,minden gyümölcsért a fán.Röptéért vándormadárnak.Hirdessétek, könnyű szárnyak,hogy van melegebb hazám!Át a ködön, át az éjenédes zengéssel kísérjendérbelepte rétekenőszi hálaénekem!

Válasz

Danó Tímea:ŐszprelűdFalevelek egymásereihez bújvadúdolnak, s zizegőtitkaik prelűdjéthűs szél leheli átévszakok éjfátylán.Ó, hogy hallgatnám még!...nem is tudom, meddig;talán míg nem maradsemmi más, csak ez azőszízű színes dal,e bűvös suttogás...

Válasz

Rainer Maria RilkeŐszi nap  Elég, Uram. Olyan nagy volt nyarad.A napórákon árnyadat terítsd el,engedd rohanni orkánjaidat. Érleld be még fanyar gyümölcseid,két délies napot még adj fölébük,nehéz borrá hadd forrjon sűrü mézük,beteljesítve őszöd ízeit. Kinek nincs fészke, nem rak soha már.Ki társtalan, soká marad magára,virraszt, olvas, levelet ír, hiába;sötét fasorban űzve-hajtva jár,míg fenn a lombot őszi szél cibálja.  /Rab Zsuzsa fordítása/

Válasz

Csokonai Vitéz Mihály  Az ősz November  Eljött már november didergő hónapja,Hideg szele a fák ágait megcsapja.Meghalva elhullnak a sárga levelek,Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.Az ajtónál álló télnek hideg zúzzaA zőld ligeteket s mezőket megnyúzza.Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel,A fázékony Auster havat is hány széjjel.A borongós égnek sűrű felhőzéseHázba zárt szívünknek kedvetlenedése.Jer, barátom, minden únalmat űzzünk elAz új boron vídám beszélgetésünkkel.Van elég gesztenye, van elég noszpolya,Van dió; melyik kell? mind jó borkorcsolya.Gazdagabbak leszünk akármely bárónál,Csendességben űlvén itt a kandallónál.Az az óros kancsó megint jár közöttünk,Tudod, mint tegnap is, mikor haza jöttünk.Még ugyan a borom nem forrt ki egészen,De semmi; potomra minek heverésszen?Most még jobban is csúsz, mert édes valóba,S különben sem látszik színe a kancsóba.És ha az elsőtől még kedved nem dúzzad,A másik kancsót is körömhegyig húzzad.Magam is fogok te utánad tenni:Törik, szakad, mégis vígan kell ma lenni.Vígan ma, barátom! és ha pitizálunk,Róziról is egy-két sort dallarizálunk.S ki tudja? hátha még táncot is kell várni?S hatos minétet is fogunk ketten járni?Neveted? de több is történhetik itt még:Bolond az, barátom, aki okos mindég!Le kell a mord képet néha-néha tenni.S ha ennyi hívságra nem fogunk is menni:Jer, legalább minden únalmat űzzünk elAz új boron vídám beszélgetésünkkel!

Válasz

Kányádi SándorŐsz volna mégŐsz volna még,s a varjak már közhírré tettéka dermesztő télközeledtét.Károg az ég,éhenkórász nagy csapat csókaricsajog, hussogreggel óta.Tócsára jég,virágra, fűre harmat dermed,megöregedtekmind a kertek.Jó volna mégsütkérezni, de jó is volna,ha az égenpacsirta szólna.   

Válasz

  Tóth JánosMár vége a nyárnak Lüktetése megcsillan a föld harmatos kövén.Őszi ruhát hullató színes tarka fákon Kicsi madár didereg, egy hajladozó ágon. Csöppnyi feje legubbasztva, szárnya összezárva Reménykedve föl-föl pillant, a nap melegét várja. S lám az erdő túlsó végén nyújtózik a pirkadat A sötétség szertefoszlik, híre-hamva sem maradt. Virágszirmok nyílnak méhek, lepkék szállnak Utolsó kortyát isszák, az elmúló nyárnak. Szellők szárnya csípőssé vált, a napsugár gyenge A nyár virágpor zászlaja mélyen leeresztve. Mint a hold fogytak el, az izzasztó napok S királyságuk eljöttét ünneplik a fagyok. A természet lassan lehunyja szemét, s takaróját várja Hosszú álma után köszönti majd, a tavasz kis virága.

Válasz

Anavi Ádám: Az ősz marasztalásaMegyünk a csillogó avarban,görgetve lábolunk bokáig.Szép hosszú ősz - kopottak álma,maradj meg nékünk még sokáig.Hadd játsszanak tarlón a fürjek,virulj kalinka, még ne kókadj!Termékeny ősz, az elmúlt nyárértszerelmeseknek még adós vagy.Sok lány számítgat bő szüretre,hogy megvegyék az új kelengyét,cukrozd meg fényeddel a szőlőt,hogy mustja édesebb legyn még.Ne hagyd: a faggyal cinkosult széla fákat csupasszá cibálja.Maradjon fenn a jegenyénekcsúcsán a lombos bóbitája.Csikésszenek kamasz legénykékhegyoldalon, gyümölcsös kertbe,célozzák le a bújt diókat,s mit karó meg szél se vert le.Hadd vívjanak meg érte bottal,ha összekapnak tán egy körtén. -... A fák lerongyolt páholyukbólirigykednek e harsány csörtén.Hát készüljünk rá... Hiszen, ha jöna tél, hiába is rejtőzünk.Megyünk a csillogó avarban. -Ne hagyj el még, szép hosszú őszünk.

Válasz

Reményik Sándor Őszi csodák Ülve a karosszékben, Ma legelőször néztem Szemközt az utcasort. A tekintetem rátévedt egy fára: Nini még most sem sárga. Zöldnek tartotta meg Szép reménység-ruhában Az, aki megtarthat mindeneket. És én is élek, És én is élek S megvannak mind, akiket szeretek. S e nekem-láthatatlan tündér-őszben Eljönnek hozzám az őszi csodák: Másodszor borulnak tündér-virágba S hoznak pici, fanyar, fura gyümölcsöt Az almafák. S a drága földön, nem is olyan messze Másodszor érett meg most a cseresznye, Az elnyílt őszi-kikerics helyén, Őszi bánat és lila gyász után, Októberi dombok oldalain Pompázik a tavaszi kankalin. Rügyet bont minden ág S belőlem is szinte nap-nap után Kihajt egy vers-virág. S ki tudja még mi lesz? Lehet, hogy a közelgő karácsonnyal Zúgni fogok erdőkkel egyetemben Lombkoronás, orgonás áhítattal. Ülve a karosszékben, Ma legelőször néztem Szemközt az utcasort. Az utcasor felett Egy színes felleget. A szemem újból rátévedt a fára. A reménységben megtartatott fára, - S akkor gáttalanul, Feltarthatatlanul, Elbírhatatlanul Robbant ki szívemből a hála.

Válasz

Dsida Jenő: Öreg októberBe jó lenne még azt mondani mindig: szívem fürösztik tavaszi kegyek.A napsugár is éget,virágosak a rétekés holnap kirándulásra megyek.Be jó lenne egy szép kézlegyintésselelintézni az egész őszi dolgot:- Eh, nem fél, aki bátor,csak rövid nyári záporés boldog marad mindig, aki boldog.De hiába, már nincs levél a fákon,halk tűz robogja be a tűzhelyet,felhők - mint soha régen -bóbiskolnak az égen,s már nem lehet, már nem lehet...

Válasz

Stignor IstvánŐszMinden arany már, a Napsugár is,mely ontotta kincsét egész Nyáron átnézd, sok falomb, levél fáradtan hintázikaz őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,társuk a lomb alig takarja őketvárják a sorsuk, s egy szeles nappalonlehullva földre, adnak új életet...Arany tutajként sodródik a vízenhajtva a széltől egy árva falevél,táplálta anyját rövid kis életében, most letette sorsát... tovább már nem remél...Szép most az Ősz. Akárha köddelérkezik egy hűvös hajnalon,s miíg fázósan bújunk össze a csípős esőben,a Föld készül. Mereng új Tavaszon....

Válasz