Válasz

Válasz

Válasz

A falevél

Zöld falevél ül az ág tetején,
Hűs szellő ringatja őt kebelén,
Nyári napsugár szórja rá melegét,
Szivárványt fest felette az ég.

Mennek a napok és mennek a hetek,
A természet lassan ébreszti a szelet,
A napsugárnak is egyre fogytán az ereje,
Megjelennek az égen a szürke fellegek.

Egy sárga falevél, ott az ág tetején,
Reszketve kapaszkodik, néz szerteszét,
Hirtelen megragadja őt a megvadult szél,
Küzdene, de ereje már nincs elég.

Utoljára felnéz, talán látja még,
Ahogy a szivárvány int felé,
Majd lassan lehajtja fejét,
S örökre lehunyja szemét.

Nyiraty Gábor
 

Válasz

 
Hótalan a hegyek inge
 
Ez a tél még megváltatlan, nincs rá mentség: fehér paplan, se hó, se hold nem világol - amíg fölragyog a jászol
 
hordjuk szívünk szakadatlan, kormos arcot száz darabban, nincs ajándék, semmi tömjén - rí Boldizsár, Menyhért meg én.
 
Az indul el akaratlan kinek angyala jelen van, hótalan a hegyek inge - el kell érnünk Betlehembe!
 
Nagy Gáspár

Válasz

 Konsztantyin Fofanov:Őszidő, de szép, de gyönyörű vagyŐszidő, de szép, de gyönyörű vagy!A tűnődő természet hervadása,kora reggel az ősz ködgomolyag,a búcsúzó fények, a madarak -a lelket álom s bánat babonázza,őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!Szeretem gyermekkorom óta, Északbús fia, hűlő vizek moraját,Az álmos erdőt, ha a komor évszaklehelletétől felgyúlnak a fák.Megyek a kertbe - hallgat a madárhad,már kókkadt minden, de a kései virágok végső pompájukban állnak,közeledtén a meztelen halálnakmég fénylőbben vágynak tündökleni.Vagy kimennek a ritkuló berekbe:bíborban ég, átlátszó s hallgatag.Csóvát evett az alvó tetemekreimmár a szeptemberi virradat!...Vagy a folyóhoz megyek - csupán hullám,ólmos habok lomhán türemlenek.Csöndes, szelíd harmónia borul rám,és álmaim gyönyörrel teljesek…Megsajdulnak felejtett veszteségek,de nincs bennük se gyötrelem, se vád,homályosak, mint őszi csöndben ébredtálomlátások, édes aromák.És elnyerem megint a kurta békét,könny fátyolozza megint szememet…S ragyog az élet fénylő jelenésként,ragyog, mint megfejtett édes jelek… 

Válasz

    Ősz vanBeérett a termésGyönyörű ősz van! Fénylik az október délután. Beérett a termés, nincs már gyümölcs a fán.Ökörnyálból ezüst fonódik, zizegnek a sárga levelek. Gyönyörű ősz van! Minden csendes, megelégedett.A fák, a föld, a virágok megadták, amit csak lehetett, de mi megadjuk-e egymásnak? Erre feleljünk, emberek!                          Petrőcz Mária

Válasz

  Szabó Magda ŐSZ Ilyenkor már csak a felleg kövér meg az eső, mely bő kontyát kibontjaám apad a víz a rakpart kövéns a hegyek és fák sorvadnak naponta.Fogy az erdő, a színét váltja, bágyadtsovány a város, olyan egyszerű lett:nyurgább a kémény, horpaszak a házakhajnal s alkony közt a rés egyre szűkebb.A tömör levegő is lefogyott, keskenyhasít és hajlik, mint a pengea szenvedély nem tombol, csak morogvackot keres, megbúvik a szívekbe.A vidék is sovány. Diója csörrena mustja csorran, mégis ösztövér.Benned nézem magam már, mint tükörbens oly mindegy, én sovány vagyok, kövér.Köd birkózik az ideges szelekkel;meddő az írás. Mégse voltam meddő.Csörög a vers. A termésem kinek kell?Te gyűjtöd be s a kékszemű jövendő.Mit feleljek, ha megkérdez az ősz?Kopár a hegy, vetkőzik a faág.A visszhang sem volt sosem ismerősmért volna ismerős a némaság?

Válasz

Mai irodalom Lévay József Mikes "... Peregnek a fákról az őszi levelek, Kit erre, kit arra kergetnek a szelek, S más vidékre száll a Csevegő madárka Nagy Törökországból; Hát én merre menjek, hát én merre szálljak, Melyik szögletébe a széles világnak Idegen hazámból?..

Válasz

Szergej JeszenyinŐszCsönd lepi borókás partok meredélyét.Az ősz, a pej kanca, fésüli sörényét. Folyamszegély hűs leple felettpatkói kék csengése lebeg. Remete szél, óvakodva, lassanavart tapos útkanyarulatban. Égő-piros csipkebokorra hajolvaláthatatlan Krisztus sebeit csókolja.Weöres Sándor fordítása 

Válasz