Fáy Ferenc: Őszi áhítat. Ülj le a márványhűvös ég alá, honnan a nyár még visszanyúl utánad. Madarak jaját kergeti a szél s térdedre hajtja hű fejét a bánat. Zárd el szemedbe ezt a ragyogást, ezt az utolsó tél-elötti órát. Dió koppan már, hamvas szilva hull s himnuszt dobál egy megkésett rigó rád. Levél repül: nyárcifra üzenet a száraz zöld, de hátán, mint a láva, kénsárga lánggal ég az ősz... lebeg, aztán leszáll a kert aranyporába. Hány hosszú éve játszod ezt az őszt? Úgy játszod itt, hogy mégis mindig ott vagy, hol vérző fák tartják a karjukon a mustos őszbe szédült sok halottad. Zárd el szemedbe ezt a ragyogást, mielött minden elmerül a sárba. Alma pirul... s a dombon a halál mézes szőlőt szed nagy füleskosárba.

Válasz

  Túrmezei Erzsébet: Ősz

Uram, búcsúzik az élet,
mert a gyümölcsök megértek,
meleg nyárnak vége lett.
Elszáll a vándormadár is,
és megborzong a virág is.
Hullanak a levelek
aranyszínű szemfödélnek.
Egyre csendesebb az ének.
De borongós ég alatt
most az őszért áldalak.

Üzensz sárguló levélen,
és elém írod az égen
vándormadarak jelét,
hogy mélyen szívembe rejtsem,
vándorvoltom ne felejtsem,
vándoroljak Tefeléd.
Mind korábban itt az este.
Megért a szőlő gerezdje.
Hadd mondjak, Uram, neked,
mindezért dicséretet.

Köszönetet a ködért is,
a lehulló levélért is,
minden gyümölcsért a fán.
Röptéért vándormadárnak.
Hirdessétek, könnyű szárnyak,
hogy van melegebb hazám!
Át a ködön, át az éjen
édes zengéssel kísérjen
dérbelepte réteken
őszi hálaénekem!
 

Válasz

AZ ÚR JÉZUS FÁIOtt a kedves őszi napsugárba kint,gyümölcstől hajol mega fák ága mind.Gazdagon, bőséggel termett meg mindenik.Hű kertészünk szíveúgy örül nékik.Az Úr Jézus fáiemberéletek.Én is az ő kedves fája lehetek.Kertjébe fogadta kicsiny életem,S csupán egy a vágyamazóta nekem:Hogyha majd megérintősz hideg szele,állhassak előtte gyümölccsel tele.      Túrmezei Erzsébet

 

Válasz

Válasz

Szeretlek, ősz...
 
 Szeretlek, ősz… mikor enyhet hint a táj,
minden, mi zöld, földbarnává ernyed,
a köd langy, gomolygó táncra gerjed
s már tüzes nap harapós ajka se fáj.

Ilyenkor mellbe vág a felismerés,
hogy mennyi gyönyört rejt még az élet,
hogy minden szép bontogat új szépet,
mit látnom és éreznem sors-rendelés.

Tudom, a tavasz, nyár, tél… gyöngyképek.
Ám bennem csak az ősz az, mi gyöngy-esőz,
súgó zsongásától ázva lépek

mély boldogságba - oh, dallamos dizőz! -
mert ősz-létemben míg csenghet ének,
mindig és örök vággyal szeretlek, ősz…
Pogány Zoltán
 

 

Válasz

                                                      Tegnap még nyári este volt
                                                             zöldellt a rét
                                                         Virágok nyíltak rajta,
                                                 Pompába öltözött eme szép vidék.
 
 
                                                     Madarak énekeltek
                                                      Vidámsággal telve
                                                     Repkedtek a magasba
                                                     A tündöklő kék ég felé.
 
 
                                                    A napnak fénye átsüt
                                                      A falevelek között,
                                              De rövidülnek anappalok
                                                     Az éjjelek között.
 
 
                                                     Beköszönt az ősz,
                                                   S a levél sárga lesz
                                                      Lehullik a lomb
                                                   A fa mind csupasz lesz....
                                                                                     Kocsis Ibolya

 
 
 
 

Válasz

Wass Albert: Őszi dal
 
 
Elmentek
már a madarak, a fecskék
Csak mi maradtunk itt: én és az ősz.
Szép álmomat a lelkemből kilesték
Csapongó vágyaim, hogy visszajössz.

De elmentél, veled a nyár, az álmok.
Csak szél süvölt, és halál bolyong a berken.
A hervadásban elmerülve állok,
És fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.

Neked nagyon hideg volt itt az élet,
Nem jött bíborral már az alkonyat.
S megsemmisült sok délibáb-reményed
Csillagtalan nagy éjszakák alatt.

De érzem már: te vagy lelkemnek minden,
S nem kérek tőled semmi, semmi mást,
Csak jer vissza, s én rózsákkal behintem
Körülötted az őszi hervadást.
 

 
 

Válasz

Wass Albert: Őszi hangulat
 
Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
 egy ilyen őszi délután!
 
Ahol az erdők holt avarján
 kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett
nyár-mosollyal
 szárítsuk fel a könnyeket!
 
Hirdessük, hogy a nyári álom
 varázsintésre visszatér,
 s a vére-vesztett őszi tájon
 csak délibáb-varázs a vér!
 
Hirdessük,hogy még kék az
égbolt,
 ne lásson senki felleget,
 hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
 valamikor még itt lehet!
 
Ha mi már nem tudunk remélni,

 hadd tudjon hinni benne más;
 hogy ezután is lehet élne,
 hogy tréfa csak az elmúlás!
 
A nyári álmok szemfedője
övezze át a lelkedet,
 amíg a tölgyek temetője
 hulló levéllel eltemet!

Válasz

 
 
Ősz köszöntő
 


Habár
orcánk pirítja még a Nap,
gyerünk, az őszt hintsük már szerteszét,
az őszt, melyet mint anya gyermekét,
majd egy évig hordtunk szívünk alatt.
 

Látod,
még élünk! Nem nyelt el a tó,
kígyó se mart meg, szikla sem ütött,
s a régi helyről halljuk: a tücsök
lelkéből szól a régi altató…
 
Vajjon
Érted szeretem-é az őszt,
vagy téged is csak az őszért szeretlek,
téged, sok-sok ősz óta ismerőst?…


Benned évszakjaim elkeverednek,
vagy: hogy nyaram a téllel összekösd,
illatok ágya, sírja leheletnek.
Jékely Zoltán
 

Válasz

Fáy Ferenc: Őszi áhítat. Ülj le a márványhűvös ég alá, honnan a nyár még visszanyúl utánad. Madarak jaját kergeti a szél s térdedre hajtja hű fejét a bánat. Zárd el szemedbe ezt a ragyogást, ezt az utolsó tél-elötti órát. Dió koppan már, hamvas szilva hull s himnuszt dobál egy megkésett rigó rád. Levél repül: nyárcifra üzenet a száraz zöld, de hátán, mint a láva, kénsárga lánggal ég az ősz... lebeg, aztán leszáll a kert aranyporába. Hány hosszú éve játszod ezt az őszt? Úgy játszod itt, hogy mégis mindig ott vagy, hol vérző fák tartják a karjukon a mustos őszbe szédült sok halottad. Zárd el szemedbe ezt a ragyogást, mielött minden elmerül a sárba. Alma pirul... s a dombon a halál mézes szőlőt szed nagy füleskosárba.

Válasz