Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután!

Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket!

Hirdessük, hogy a nyári álom
varázsintésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér!

Hirdessük,hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet!

Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon hinni benne más;
hogy ezután is lehet élne,
hogy tréfa csak az elmúlás!

A nyári álmok szemfedője
övezze át a lelkedet,
amíg a tölgyek temetője
hulló levéllel eltemet!
(Wass Albert)

ŐSZ2.jpg

Válasz

Reményik Sándor: Őszi csodák

Ülve a karosszékben,
Ma legelőször néztem
Szemközt az utcasort.
A tekintetem rátévedt egy fára:
Nini még most sem sárga.
Zöldnek tartotta meg
Szép reménység-ruhában
Az, aki megtarthat mindeneket.
És én is élek,
És én is élek
S megvannak mind, akiket szeretek.
S e nekem-láthatatlan tündér-őszben
Eljönnek hozzám az őszi csodák:
Másodszor borulnak tündér-virágba
S hoznak pici, fanyar, fura gyümölcsöt
Az almafák.

S a drága földön, nem is olyan messze
Másodszor érett meg most a cseresznye.
Az elnyílt őszi-kikerics helyén,
Őszi bánat és lila gyász után,
Októberi dombok oldalain
Pompázik a tavaszi kankalin.
Rügyet bont minden ág
S belőlem is szinte nap-nap után
Kihajt egy vers-virág.
S ki tudja még mi lesz?
Lehet, hogy a közelgő karácsonnyal
Zúgni fogok erdőkkel egyetemben
Lombkoronás, orgonás áhítattal.

Ülve a karosszékben,
Ma legelőször néztem
Szemközt az utcasort.
Az utcasor felett
Egy színes felleget.
A szemem újból rátévedt a fára.
A reménységben megtartatott fára, –
S akkor gáttalanul,
Feltarthatatlanul,
Elbírhatatlanul
Robbant ki szívemből a hála.

ősz.jpg

Válasz

Köszönjük szépen drága Rózsa a szép őszi verset.
Illetve már majdnem, hogy tél köszöntőnek is mondható.
Áldott, boldog, szép napokat kívánok Neked!
Sok szeretettel: Magdi.

Előzmény

Válasz

Fényszikrákat szór az őszi ég



Ma még fényszikrákat szór az őszi ég,

de sűrűn hull már fákról a levél.

Süppedő szőnyegén szökken a szellő,

csend, némaságtól visszhangos az erdő.



Valami fenséges nyugalom árad,

bűvös illata betölti a tájat.

Sejtelmesen hullámzik az éterben,

az ősz búcsút hintő hűs lehelete.



Szürkülő ég alatt varjúcsapat száll,

esthomályon tör át halvány holdsugár.

Dér-ezüst hajjal ébred már a holnap,

közelgő tél fuvallatát súgja.



Schvalm Rózsa



( 2012-10-26)

127754557_10541268_8984239.jpg

Válasz

Ősz
Minden arany már, a napsugár is,
mely ontotta kincsét egész nyáron át.
Nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik,
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy.

Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,
társuk a lomb alig takarja, őket.
Várják a sorsuk, s egy szeles nappalon,
lehullva földre, adnak új életet.

Arany tutajként sodródik a vízen
hajtva a széltől egy árva falevél.
Táplálta anyját rövid kis életében,
most letette sorsát, tovább már nem remél.

Szép most az ősz, akárha köddel
érkezik egy hűvös hajnalon.
S míg fázósan bújunk össze a csípős esőben,
a föld készül, mereng új tavaszon.
/Stignor István/

ŐSZI KÉP.jpg

Válasz

Így igaz, amint leírtad drága Rózsa. Az őszi táj láttán a lélek beleborzong, mert saját sorsát véli felfedezni a lehulló levelekben, melyeket tovasodor a szél.
"Ha beszállok hit csónakjába
remény - szél visz a célirányba,
Végül majd, hogyha partot érek,
szeretet szigetére lépek."
Gyönyörű a vers drága Rózsa. Nagyon szépen köszönjük.
Ölellek sok szeretettel: Magdi.

Előzmény

Válasz

Avar zörren lépteim alatt



"Ősz barangol" már a fák között,

szívembe is csendje költözött.

„Kóró lett a fényes laboda”

piros levelén rozsda foltja.



Lombsátorát bontja az erdő,

nap sugarát rejti a felhő.

Néha-néha makkok koppannak

avar zörren lépteim alatt.



Oly megható e kép, e látvány,

a lélek, beleborzong árván.

Tükrében látja saját sorsát,

érzi gyarló, ember mivoltát.



Mint ősszel fákról a levelek,

évek múltba hullnak, elmennek.

Időm örvénylő tengerében,

vajon hova sodor a végzet?



Ha beszállok hit csónakjába

remény - szél visz a célirányba,

Végül majd, hogyha partot érek,

szeretet szigetére lépek.



Schvalm Rózsa

127754557_11603851_8877104.jpg

Válasz

Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön már az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-meg-áll, lombot ráz.
Lombot ráz,
diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
s harapja, kurtítja,
a hosszú napokat.

Válasz

November


Szürke köpenyét vállára vetve
Útnak indul a tél,
Nyirkos léptei nyomában járva
Kíséri őt a szél.



Zúzmarát hintve járnak útjukon
Dércsípte hajnalon,
Ködfüggöny lebeg fázón mögöttük
Falun és városon.



A sápadt nap borzongva bújik el
Felhőpaplanába,
Láttára rémisztőt kacag a tél -
Tát fekete szája.



Elnyeli a várost és a hegyet,
Mind az embereket,
A szél csúfondárosan megkerget
Egy árva falevelet.
Sárhelyi Erika

Válasz

November


Szürke köpenyét vállára vetve
Útnak indul a tél,
Nyirkos léptei nyomában járva
Kíséri őt a szél.



Zúzmarát hintve járnak útjukon
Dércsípte hajnalon,
Ködfüggöny lebeg fázón mögöttük
Falun és városon.



A sápadt nap borzongva bújik el
Felhőpaplanába,
Láttára rémisztőt kacag a tél -
Tát fekete szája.



Elnyeli a várost és a hegyet,
Mind az embereket,
A szél csúfondárosan megkerget
Egy árva falevelet.
Sárhelyi Erika

Válasz