Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Kérjük, add meg, hány másodpercenként változzanak a képek
|
Dsida Jenő: Így volna szép
Gyakorta érzek olyan különös
Kimondhatatlan valamit
Mikor a kezem a rózsafáról
Egy szirmot halkan leszakít,
Mikor átrezeg egy síró dallam
Finom húrjain a zongorának;
Mikor szívemben harcokat vívnak
Hatalmas fénnyel hatalmas árnyak:
Mikor a szó mire se jó,
Mikor szemem egy ártatlan fényű
Szempárba mélyed; mikor álmodom
S messzire elhagy a fájó élet;
Mikor ujjongva nevet a kék ég,
S a szellő mégis ezer zizegő
Halott levélkét takarít
Gyakorta érzek olyankor különös
Kimondhatatlan valamit.
S akkor előttem áll a nagy titok,
Amelynek soha nyomára jönni nem bírok:
Miért nem szabad azt a sejtelmes
Suttogó halált, letépett szirmot
Szavakba szednem? Miért nem lehet
Azt az örökös borongó, ködös
Szomorú álmot papírra vetnem?
Miért nem tudom azt a pillantást
Azt a sóhajtó, méla akkordot,
Mit a futó perc szárnyára kapván
Régen elhordott, megrögzíteni
S aztán őrizni örökre, csendben?
Az a sok síró ábrándos érzés
Miért nem ülhet miért nem gyűlhet
Lelkem mélyére s nem tömörülhet
Dalokká bennem? Vagy ha már róluk
Dalt nem is zengek, miért nem tudom
Tudtokra adni csupán azoknak,
Kiket szeretek, s akik szeretnek?
Nem mondom szóval, csak egy mélységes
Szempillantással, egy fénylő könnyel,
Egy sóhajtással, s csupán ők tudnák,
Hogy mit jelent ez a rejtélyes
Titkos beszéd...
Így volna édes,
Így volna szent,
Így volna szép!
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!